Csődbiztosból lett gazdasági miniszter volt Saša Radulović, korábban különféle befektetési alapoknál dolgozott Amerikában, ahol tönkrement vállalatokat állított talpra, majd adott túl rajtuk megfelelő haszonnal. A gazdasági miniszterséget is mintha valahogy így képzelte volna el, csak most nem egy vállalatot, hanem Szerbiát szerette volna megmenteni a leselkedő államcsődtől. Ellenzői szerint ezt katasztrofálisan rosszul végezte, megbénítva ezzel az ország gazdasági életét, pártolói szerint viszont egyetlen emberként a kormányban világosan átlátta, hogy a rogyadozó gazdaság talpra állítását a kulcsfontosságú, vállalkozás- és befektetésellenes törvények megváltoztatásával lehet elindítani. Kezdettől fogva idegenként viselkedett az átalakított Dačić-kormányban, pártpolitikai hovatartozás nélküli tárcavezető volt, szókimondó nyilatkozatai a diplomáciai érzék teljes hiányáról tanúskodtak. A Munkaadók Uniójának a kivételével nagyon gyorsan sikerült mindenkit maga ellen fordítania, és tavaly decemberig elveszítette politikai háttértámogatását is.
Január 24-én nyújtotta be a lemondását, nem sokkal azelőtt, mielőtt Aleksandar Vučić kormányfőhelyettes bejelentette, javasolni fogja pártja elnökségének az előrehozott választások melletti állásfoglalást. Megkésett volt ez a gesztus, és inkább a közvéleménynek szólhatott, lemondása ellenére ugyanis az előrehozott választások miatt valószínűleg az új kormány megalakulásáig Radulovićnak kell vezetnie a gazdasági tárcát.
MEGAKASZTOTTÁK A REFORMOKAT
Radulović lemondásának az indoklását tegnap tették nyilvánosságra a gazdasági minisztérium honlapján. A tőle megszokott keménységgel és szókimondással jellemzi benne a kormány munkáját.
A gazdasági miniszter szerint Vučić kabinetje volt a reformok fő kerékkötője. Radulović szerint a Lazar Krstić pénzügyminiszterrel közösen elkészített reformprogramból, amelynek a rekonstruált kormány gazdasági felemelkedési programjaként kellett volna működnie, „semmi sem valósult meg”. Ennek a programnak öt tartópilléren alapult: az előírási reformon, a munkát terhelő adók csökkentésén, a 153 közvállalat szerkezetátalakításának a befejezésén, a közszféra működésének a rendbehozatalán és a bankszektor stabilizálásán. Egyik reformot sem sikerült azonban végrehajtani, legmesszebbre a magánosítási és csődtörvény előkészítésében jutottak, a közvállalatok működését átláthatóbbá tevő „vállalati személyi igazolványok” elkészítésében, valamint a 153 restrukturálásra váró közvállalat pénzügyi átszervezésének az előkészítésében, de a végén ezeket a reformokat is leállították.
A később született gazdasági stabilizációs program, a tárcavezető szerint teljes baklövés, amelynek a meghozatalában nem vett részt sem a kormány, sem a gazdasági minisztérium. A dokumentum a pénzügyminisztériumnak és Vučić kabinetjének a többiek kizárásával elkészült közös munkája. Radulović szerint az ilyen módszerek elleni tiltakozásból nem vett részt a kormányüléseken.
HOMÁLYOS ÜGYLETEK
A gazdasági tárca vezetője szerint „a 2014-es költségvetési tervezet tarthatatlan, részleteiben komolytalan és köszönőviszonyban sincs azzal, amire Szerbiának szüksége van”.
Így is kifejezhetjük, hogy választási költségvetés készült.
Radulovićnak az Egyesült Arab Emírségek felé nyitó befektetési politikájáról is lesújtó véleménye van. Szerinte káros a JAT és az emírségek-beli Etihad légitársaság között született megállapodás. A szerződéskötések módszere is kifogásolható, és az ígérgetés politikája is. „Bárminemű írásos dokumentum nélkül, pusztán csak harmadkézből származó szóbeli információk alapján kijelentik, hogy hárommilliárd eurós hitelt kapunk az Egyesült Arab Emírségekből” – jegyzi meg a miniszter, aki szerint „emberek a kormányfőhelyettes kabinetjéből tevékeny szereplői voltak a Verseci Szőlészet körüli botránynak”.
Radulović szerint a választási kampányban hangoztatott célkitűzésekre rácáfolva továbbra is a párthovatartozás szerinti foglalkoztatás az uralkodó. „A pártfoglalkoztatás és a pártemberek felelős pozícióba helyezése szaktudásuktól függetlenül a kormány hivatalos politikája” – írja az indoklásban. A leköszönő miniszter emlékeztet, hogy csaknem három hónapig tartott a harc a kabinettel a gazdasági minisztérium illetékességi körébe tartozó ügynökségek vezető embereinek a kinevezése körül, és a végeredmény az lett, hogy olyan káderek kerültek ezen ügynökségek élére, akik minden lehetséges eszközzel gátolták a reformok véghezvitelét.
Radulović nehezményezi, hogy Mlađan Dinkić, a korábbi gazdasági miniszter továbbra is része a kormánynak, annak ellenére, hogy számos olyan, az országra nézve káros szerződés megkötésében vállalat szerepet a kormányfőhelyettes kabinetjével együtt, mint amilyenek a Fiat állami támogatása, az arab Al Dahrával és az Etihaddal kötött szerződések, vagy amilyen a Gorenjével való közös vállalat megalapítása.
Az indoklásban a miniszter megállapítja, hogy a reformokról való végleges lemondás az idén január 20-án vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor a Szociális-gazdasági Tanácsnak egy a szabályzattal ellentétben összehívott ülésén úgy döntöttek, visszavonják a munkatörvény módosítástervezetét, valamint a magánosítási és a csődtörvényt is, amelyeket pedig a december 30-ai kormányülésen egyhangúlag elfogadtak, és beterjesztettek elfogadásra a képviselőháznak. Emiatt döntött úgy a Világbank, hogy nem folyósítja a várt 500 millió dolláros hitel első részletét.
Ez, Radulović szerint, felelőtlen hozzáállás az ország ügyeihez. A miniszter a következő bibliai ihletésű gondolattal zárja lemondása indoklását: „Szerbia számára két út létezik – az egyik az állami szubvencionálás leszerepelt gazdasági politikája, a korrupció, a pártfoglalkoztatás, az önhatalmúság, a rablóprivatizáció politikája, valamint a társadalmon élősködő paraziták éltetésének az útja. A másik úton sokkal nehezebb járni, ez a felelősségtudat, a megfeszített munka, a javak megtartásának, a tisztességnek, a rendszerszerű felépítésnek az útja. Elég volt.”
VUČIĆ REFORMÁTOR
Lazar Krstić pénzügyminiszter elvetette Saša Radulovićnak azt az állítását, hogy a reformok legfőbb kerékkötője Vučić kabinetje.
– Személyes tapasztalatom nem igazolja, hogy a kormányfőhelyettes kabinetje fékezte volna a reformok véghezvitelét. Egyébként is, én magam is és Radulović is a kormányfőhelyettes javaslatára lett miniszter – mondta Krstić.
A pénzügyminiszter kifejtette, nem titok, hogy a gazdasági miniszternek más elképzelése volt az adóreformról, és hosszabb távlatban gondolkodva az megvalósítható, mint ahogy egyes pontjai életbe is léptek, ám rövid távon lehetetlen volt a maga teljességében elfogadni a költségvetési hiány miatt.
Szerinte épp az ellenkezője igaz annak, amit Radulović Vučić kabinetjének a reformokhoz való hozzáállásáról mondott.
– Ellenkezőleg, mindig fordítva volt, pontosan a kormányfőhelyettes az, aki elindította a reformokat.
