A helyi adottságokra és erőforrásokra hagyatkozó gazdaságfejlesztési elképzelések mellett az elvándorlás megakadályozását is célul tűzi ki a vajdasági magyarság készülő gazdaságélénkítő és térségfejlesztési programja, amelynek az alappilléreit a szerbiai és a vajdasági területfejlesztési stratégia, valamint az Európai Uniós regionális és vidékfejlesztési politika adja. Ötletadója a magyarországi Wekerle-terv, amely mintául is szolgálhat az elkészítéséhez. A befejező szakaszába érkezett tervvel kapcsolatos aktualitásokról a fejlesztési stratégia koordinátorával, dr. Nagy Imre egyetemi tanárral beszélgettünk, akinek nem ez az első ilyen jellegű munkája.
– Magyarországi tartózkodásom húsz éve területfejlesztési témákban telt el. Az MTA Regionális Kutatási Központjában dolgoztam előbb Szolnokon, majd Békéscsabán. A mi intézetünk készítette a magyarországi regionális, megyei, városi, települési stratégiákat. Időközben részt vettem öt vajdasági község területfejlesztési stratégiája elkészítésében is, de én vezettem a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió az első területfejlesztési stratégiájának a készítését, és most a másodikat is. Felajánlották, hogy koordináljam a vajdasági magyar közösség gazdasági és térségfejlesztési stratégiájának a készítését is, és én elvállaltam, egyrészt, mert ez kihívás számomra, másrészt, mert így legalább vissza tudok integrálódni a vajdasági magyar társadalomba, közügyekbe. Hazatérésemkor az is vezérelt, hogy a Magyarországon szerzett tapasztalataimmal segíteni tudjak, mert az európai csatlakozás egy nagyon komoly, összetett feladat lesz.
Az EU már most számos pályázati lehetőséget kínál, a vajdaságiak azonban mintha még nem igazán lendültek volna bele a pályázatírásba.
– Ez nem egészen így van, akik ennek a fontosságát látják, azok belelendültek, itt elsősorban a pályázatírókra gondolok. Jó ötletekből sincs hiány, és érdeklődőkből sem, a pályázatok bemutató jellegű tanácskozásain – Újvidéken, Szabadkán – rengetegen vannak, később lassan lemorzsolódnak, bár mindig több a beadott pályázat, mint ahányat végül nyertesnek kiálthatnak ki. Készítettem egy térképet, amelyen látható, honnan származik a legtöbb beadott munka. A Magyarország–Szerbia IPA-programjának keretében például Szegeden, Szabadkán, Újvidéken és Zomborban készül a legtöbb pályázat. A szerb–román programban is városközpontú a pályázati koncentráció, itt Versec, Nagybecskerek és valamelyest Nagykikinda jelentik a pályázatkészítői központokat.
Bőven vannak tehát fehér foltok.
– Igen. Még a második IPA-kiírásának idején összehasonlítottam ezeket a pályázatkoncentrációkat a fejletlen községek térképével, és volt az egybeesés, a fejletlen községek a fehér foltokban voltak találhatók, bár már tapasztalható némi elmozdulás ezen a téren is: Torontálszécsányban, Hódságon, Bácson, Törökkanizsán és Fehértemplomban is változás tapasztalható
Szervezetileg ki áll a gazdaságélénkítő és területfejlesztési stratégia elkészítése mögött?
– A Vajdasági Magyar Szövetség. Magát a tervet szakembergárda készíti. Külön kiemelném dr. Somogyi Sándor professzor úr szerepét, ő koordinálta a SWOT-elemzést, ami aztán megalapozta a stratégiai célok és a támogatható tevékenységek definiálását. A munkában sok fiatal közgazdász is részt vett. Olyan szakemberek is részt vettek, akik már jól ismerik a pályázatírás követelményeit, valamint a regionális politika sarokpontjait, mint például Balassa Endre Topolyáról, Ritz András Szabadkáról, Fejsztámer Róbert Magyarkanizsáról, Ments András, Orosz Csilla és még sokan mások. Ezután következett az összegzés. A közeljövőben leülünk, hogy teljesen véglegesítsük a dokumentum végső változatát.
Lehet-e még mindig javaslatokat tenni, amelyeket beépíthetnek a készülő operatív programba?
– Valószínű, hogy erre a célra majd létrehozunk egy honlapot, ahova a javaslatok érkezhetnek annak érdekében, hogy minél jobban kiterjesszük a véleménynyilvánítás lehetőségét.
A vajdasági magyar fejlesztési stratégia hogyan kapcsolódik a magyarországi Wekerle-tervhez?
– A Wekerle-terv adta az ötletet, hogy készüljenek a kárpát-medencei régiókhoz kapcsolódó fejlesztési stratégiák. Erdélyben is létrejött a Mikó Imre Terv, Szlovákiában a Baross Gábor Terv. Ez a stratégia önálló lesz, az alappilléreket a szerbiai és a vajdasági területfejlesztési stratégia adja, valamint az Európai Uniós regionális és vidékfejlesztési politika. Ezek az alapok. A Wekerle-terv, egy kiváló, rövid, néhány fontos stratégiai szempontot középpontba állító terv, és érdekes módon három témában mi is nagyon közelítünk ahhoz, ami a Wekerle-tervben megfogalmazódik. A három terület, amelyben nagyon hasonlóan gondolkodtunk az egészségturizmus, az élelmiszer-termelés és a tudásalapú technológia fejlesztése.
Említette, hogy elkészült a SWOT-elemzés. Mi derült ki belőle, mik az erősségeink?
– Erőforrásaink jó fejlesztési alapot jelentenek. Nagyon jó minőségű talajaink vannak mezőgazdasági megművelésre, itt vannak a folyók a rekreációs turizmus fejlesztéséhez, az alternatív energiaforrások, a nap- és szélenergia például, amely Dél-Bánátban kimondottan jól hasznosítható. A gyakorlatra lefordítva, ez a Dél-Bánát egészére jó lehetőséget jelent. A számítások szerint Homokbálványoson és térségében lehetne a szélenergiát legjobban hasznosítani, de mellette ott van pl. a magyarlakta Székelykeve is. Egy közös beruházásból lehetne például támogatni a homokbálványosi és székelykevei szélerőművek kiépítését is.
Célkitűzés a természeti erőforrások megőrzése. Mi büszkék vagyunk a vajdasági termőföld minőségére, de kevesen vannak tisztában azzal, hogy az erózió miatt milyen rohamos ütemben romlik a talajszerkezet.
– A januári hófúvás alkalmával 3-4 centiméteres humuszréteg fedte be a havat, hosszú távon az ilyen talajerózió komoly problémát jelenthet. Számolnunk kell a klímaváltozás következményeivel is. Nagyon kopasz a határ, nincsenek szélvédő erdősávok, eltűntek a tanyák. Vannak azonban pozitív példák is, az óbecsei községben már a nyolcvanas években példaértékű volt a mezővédő erdősávok telepítése.
Az ördög ügyvédje szerepében kérdezem: rengeteg stratégia készült már, de tényleges hasznot hozhat-e bármelyikük is, vagy csak papíron lefektetett terv marad az egész?
– Ezt a kérdést az ismertetőkön gyakran felteszik ilyen formában: nagyon sok a terv, de mikor történik már valami? A stratégiakészítő elkészíti a stratégiát, nyilván ott szeretne lenni a megvalósítás folyamatában is, de ez már nemcsak rajta áll. Ha van pénz a fejlesztésekre, akkor a lefektetettek nyilván meg is valósulnak. Stratégia, megfelelő tervek nélkül sehol sem lehet már pályázni, ez az alap, minden uniós államban az így működik. Rengeteg javaslatot lehet tenni, hogy az operatív programba mi kerüljön be. Súlyozni kell, hogy mi élvezzen elsőbbséget. Nyilván a munkahelyteremtés lesz az egyik sarokpont. Én a magam részéről annyit tehetek, hogy sürgetem, hogy a stratégia minél előbb elkészüljön, és hogy az operatív akcióterv véglegesítéséhez üljünk le a helyi vállalkozókkal, polgármesterekkel. Utána várhatjuk a támogatásokat, pénzeket. Az anyagiak szavatolása már nem a stratégiakészítőre tartozik, ennek megvan a maga politikai érdekérvényesítői vonala. A magam részéről a tanácsadásban a továbbiakban is szívesen szerepet vállalok. Ezer lehetőség van, de nemcsak lehetőség, hanem nagyon sok jó példa is. Csütörtökön Szabadkán mutattam be a stratégiát, és elképedtem, hogy mennyi vállalkozó van, akik már régen magánvállalkozóként működnek, és száz-százötven munkást foglalkoztatnak. Ők mondták el, és teljesen igazuk van, hogy nemcsak üzleti inkubátorok létesítésére lenne szükség, hanem például barnamezős beruházásokkal a meglévő magánvállalkozásokat is segíteni kellene.
Célkitűzés az elvándorlás megállítása, ami az utóbbi időben ijesztő méreteket öltött. Mit lehet tenni ez ellen?
– Erre a kérdésre nagyon nehéz választ adni. Még több vállalkozás kellene. Nemrég a rádiót hallgatva figyeltem fel egy mondatra, hogy a bejövő multinacionális cégek munkát adnak az embereknek. Munkát adnak azoknak, akik árusok vagy eladók egy-egy áruházban, s ez, bár némileg mérsékli az elvándorlás ütemét, a gazdaság fejlődésére nem jelent megoldást. A gazdaság fejlődése igazából a kis- és középvállalkozásoktól függ. Ők foglalkoztatnak a legtöbb munkást, és ha ők sikeresen termelnek, akkor náluk valósul meg a jövedelem, ami jó az államnak, de azoknak is, akiket foglalkoztatnak. A multikra is szükség van, de nemcsak rajtuk múlik.
A helyzet tehát nem annyira reménytelen.
– Jó szervezésre van szükség, és pénzre.
