Keményen bírálja az Európai Zöldpárt az EU márciusi csúcstalálkozóján véglegesített közösségi energiaunió több célkitűzését. Főként azt nehezményezi, hogy az EU az új programjában indokolatlanul kis szerepet szán a megújuló energiaforrások hasznosításának és az energiatakarékosságnak. Azt is elfogadhatatlannak tartja, hogy az unió a saját energiabiztonságát az új infrastruktúráktól (elsősorban atomerőművek építésétől és gázvezetékek létesítésétől), illetve az Európában fellelhető hagyományos energiakészletektől (palagáztól, palaolajtól, széntől) reméli megteremteni. A zöldpárt inkább azt tartaná célszerűnek, ha az energiafüggetlenségre törekvő EU sokkal nagyobb hangsúlyt helyezne a háztartási megújuló alkalmazásokra (például a napelemek széles körű elterjesztésére) és az energiahatékonyságra.
A zöldek európai parlamenti képviselőcsoportja még lesújtóbb véleményt fogalmazott meg. Eszerint az energiaunió ebben a formában halva született ötletnek tűnik.
A környezetvédő mozgalmak egy részének hasonlóan elítélő a véleménye. Szerintük az EU vezetői az energiauniós tervben megfeledkeztek a károsanyag-kibocsátás csökkentésére és az európai energiarendszer átalakítására tett korábbi ígéreteikről. A környezetvédők elutasítják, hogy az EU-ban továbbra is az atom és a gáz legyen a legfontosabb energiaforrás.
Számukra elfogadhatatlan az is, hogy a tervek nem tartalmaznak mindenkire kötelező előírásokat, sőt jogilag az energiauniót sem határozzák meg egyértelműen. Mindenesetre kedvezően értékelik, hogy az előírások megkövetelik a már meglevő uniós energiaügyi jogszabályok maradéktalan betartását. Ezek egyike például előírja, hogy az EU-ban sehol nem épülhet olyan orosz atomerőmű, amely kizárólag oroszországi üzemanyagot használ.
Az európai energiaunió lényege egyébként viszonylag egyszerű, s nagyjából a következőképpen foglalható össze: az EU legfőbb energiabiztonsági kockázata Oroszország, amelytől nem szabad elfogadni olcsó gázt, mert az politikai-gazdasági kockázatokkal, függőségekkel jár. A cél pedig az, hogy a közösség növelje a tagállamok energiabiztonságát, és az energiapiac egységesítésével hatékonyabban léphessen fel a külső – elsősorban orosz – szállítókkal szemben.
A célkitűzés megvalósítása azonban megköveteli az energiarendszer teljes átalakítását. Ehhez viszont gyökeres reformok kellenének, amelyeket akár a hatályos energiaszabályozás betartásával is szavatolni lehetne. A tagállamok többsége – közöttük az „éltanuló” Németország – eddig ugyanis túl lazán vette ezeket a szabályokat.
Az energiaunió vázát egyébként öt pillér alkotná: 1. teljesen integrált közös energiapiac, 2. energiabiztonság, bizalom, szolidaritás, 3. a kereslet csökkentése az energiahatékonyság növelésével, 4. versenyképesség, kutatás és innováció, 5. a dekarbonizáció (vagyis a szén-dioxid kibocsátásával járó energia-előállítás mellőzése).
Ehhez a követelményrendszerhez kellene igazítani a tagállami intézkedéseket, amelyeknek az EU-n kívüli energiafüggés csökkentését ugyanúgy kellene szolgálniuk, mint a klímaváltozás megelőzését. Az egész energiaunió és annak megvalósításáról márciusban elfogadott megállapodás újdonsága, hogy a függetlenedés (Oroszországtól) a klímavédelemmel azonos súlyú feladattá vált.
