Kína gazdasága nehéz időszakon megy keresztül, egymás után derül fény a rendszer hibáira. Pontosan az recseg-ropog mostanában, ami az egekbe vitte Kínát az elmúlt évtizedekben. A világ legnagyobb piaca komoly változások előtt áll, és ehhez a nemzetközi gazdaságnak is alkalmazkodnia kell.
Kína évtizedeken át gyárakba, felhőkarcolókba és utakba való beruházásokkal hajtotta a gazdaságát. Ez a modell rendkívüli növekedési időszakot indított el, kiemelte Kínát a szegénységből, és globális óriássá tette, az ország exportteljesítménye az egész világot behálózta.
A MODELL MOST MEGTÖRT
A modell akkor működött, amikor Kína a felzárkózáson dolgozott, most, hogy az ország fuldoklik az adósságban, és kifogyott az építkezésekből, egyre kevesebb eredményt mutat. Ehelyett lakások milliói állnak üresen, a befektetések megtérülése meredeken csökkent, miközben a korábbi beruházások kihasználatlanok. Jó példa erre, hogy az egyik legnagyobb ingatlanfejlesztő, az Evergrande csődöt jelentett.
Eközben a helyi önkormányzatok is sarokba szorultak, mivel a magánberuházások szakadékba estek, az export pedig gyengélkedik, kénytelenek további hiteleket felvenni, hogy építkezések segítségével ösztönözzék a gazdaságot.
A kilátások az elmúlt hónapokban tovább romlottak. A feldolgozóipari tevékenység zsugorodott, a fiatalok munkanélkülisége rekordmagasságot ért el, az ország egyik legnagyobb fennmaradt ingatlanfejlesztője, a Country Garden Holdings pedig a fizetésképtelenség küszöbén áll, mivel az egész gazdaság stagflációba eshet.
A közgazdászok a jelek alapján úgy vélik, hogy Kína a lassabb növekedés korszakába lép, amit a kedvezőtlen demográfiai adatok és a Nyugattal való szembenállása egyre tovább ront, veszélybe sodorva a külföldi befektetéseket és a kereskedelmet.
Ez nemcsak egy átmeneti, gyenge gazdasági időszakot, hanem egy hosszú korszak végét jelentheti. A Nemzetközi Valutaalap szerint Kína GDP-növekedése az elkövetkező években 4 százalék alatt lesz, ami kevesebb mint a fele az elmúlt négy évtized legnagyobb részében mért értéknek.
A Capital Economics londoni kutatócég számításai szerint a kínai trendnövekedés a 2019-es 5-ről 3 százalékra lassult, és 2030-ra 2 százalék körüli szintre esik vissza. Ilyen ütem mellett Kína nem érné el a Hszi Csin-ping elnök által 2020-ban kitűzött célt, hogy 2035-ig megduplázza a gazdaság méretét.
Ez megnehezítené Kína kilépését a közepes jövedelmű feltörekvő piacok sorából, és nem is előzhetné meg az Egyesült Államokat a világ legnagyobb gazdasága státusért folyó versenyben.
KÍNA GAZDASÁGI VESZTÉT MÁR KORÁBBAN IS MEGJÓSOLTÁK
Ennek ellenére a közgazdászok széles körben úgy vélik, hogy az ország egy nagyobb kihívást jelentő időszakba lépett, amelyben a növekedés fellendítésének korábbi módszerei egyre kisebb hozamot eredményeznek. Kína gazdasági problémái pedig az egész világra hatással lesznek.
Kína az elmúlt tíz évben a világ növekedésének 41 százalékát adta, ami majdnem kétszerese az USA 22 százalékos hozzájárulásának, az euróövezet 9 százalékos hozzájárulásáról nem is beszélve – mondta Dhaval Joshi, a BCA Research munkatársa. Kína azért járult hozzá ilyen nagy mértékben a globális növekedéshez, mert gazdasága évente 8-9 százalékkal nőtt. A növekedési üteme most ennek a fele, ami azt jelenti, hogy hozzájárulása szintén a felére esett.
A lassuló gazdaság ráadásul a nemzetközi vállalatoknak is kevésbé vonzóvá teheti az országot. Bár a kínai kitettség továbbra is alapvető fontosságú marad, hiszen a világ legnagyobb fogyasztói piacáról van szó, a jelenlegi trendek a külföldi beruházásokat is kevésbé csábítókká tennék, miközben a gyártás is máshová költözik.
A világgazdaság számára azonban a kínai lassulás legközvetlenebb hatása valószínűleg a nyersanyagokra és az ipari ciklusra fog kihatni, mivel a kormány mindent meg fog tenni azért, hogy csökkentse az ingatlanszektortól való függőségét, amely korábban az ország nyersanyagéhségét fűtötte.
Kína kétségtelenül sokat fog befektetni a jövőben, de inkább a fejlett gyártás és a technológiai hardverek, például az elektromos járművek, a félvezetők vagy a zöld-energiaforrások területén.
Az ingatlanberuházások nélkül például az ehhez szükséges, Brazíliából és Ausztráliából származó vasérc vagy a Németországból származó munkagépek kereslete is csökken, és ezeknek új piacokat kell majd keresniük a globális iparban.
Ehhez az átalakuláshoz a kínai kormánynak enyhítenie kell a jelenlegi válságán, és kibiztosítani más, veszélyben lévő ágazatokat, miközben a lakossági fogyasztás ösztönzésével megpróbálnak új erőt önteni a gazdaságba.
