A gazdasági szakemberek egy-másra azt hangoztatják, hogy elérkezett a válság vége, de nyomban hozzáteszik azt is, mi ezt egyelőre nem fogjuk észre venni, mert nálunk a helyzet javulása elhúzódik még egy kis ideig. Talán a legérdekesebb magyarázattal Mlađan Dinkić gazdasági miniszter szolgált, aki úgy nyilatkozott a minap, hogy a válság vége elérkezett, csak arra kell számítanunk, hogy a fellendülés hatását egy bizonyos idő múlva fogjuk csak érzékelni. Magyarán azt akarta mondani, talán hivatalosan véget ért a válság, csak mi legyünk rá felkészülve, hogy ezt egyelőre nem fogjuk látni.
Hogy ki mire alapozza ezt az optimista nézetet, arra a legkézenfekvőbb magyarázat a következő, visszatekintettünk 7-8 évvel korábbra, szemügyre vettük mikor hogy alakult a recesszió hatása, s ebből levontuk a következtetést: amennyiben a negyedévi mutatók arra utalnak, hogy a bruttó társadalmi össztermék növekszik, akkor némi javulásra számíthatunk. Viszont ez még nem ad okot felhőtlen örvendezésre és boldog fellélegezésre, hogy a válság lezárult. Általában azzal a magyarázattal szoktak szolgálni, hogy egy gazdaságra akkor jellemző a recesszió, ha a két legutolsó negyed évet negatív mutatókkal zárta. Ez egy elfogadott közgazdasági tétel, viszont ennek alapján talán arra lehetne következtetni, hogy az adott gazdaság kilábalt a válságból, ha a legutóbbi két negyedéves mutatói pozitív eredményről tudnak beszámolni. Tehát valamelyest PDV növekedésre utalnak. Igen ám, csak a kérdéskör pozitív megítélése labilisabb, mint a negatív következtetések levonása, ugyanis könnyen előfordulhat, hogy az eredményes két negyedévi gazdálkodás után újabb visszaesés következik, s akkor nyomban megdőlt az elméletünk.
De ne legyünk pesszimisták, próbáljuk optimista megközelítéssel szemlélni a dolgokat. A szerb gazdaság 2008-ig állandó növekvő tendenciát produkált. A gazdasági növekedés átlaga 5,4 százalékos volt. A legrosszabb évet 2003-ban zártuk, amikor is a PDV 2,4 százalékos volt, viszont nyomban a következő évet rekord növekedéssel zártuk, azaz 8,3 százalékkal. A gazdasági szakemberek akkor is, és most is úgy vélekedtek, hogy a legideálisabb lenne a gazdasági termelés növekedése szemszögéből, ha évente 2–8 százalékos sikerről számolhatnánk be. Akkor tudnánk követni a 2000-es év első felében mutatkozó fellendülést. Ez a reményt keltő állapot 2008-ban megtorpant, és visszaesés következett, a PDV növekedése leállt, mert következett a minden szempontból fekete betűkkel jegyzett 2009-es év, amikor 3-3,5 százalékos visszaesést jegyeztünk. Az idén valami módon csoda történt, hiszen az első negyedév után (január–március) 1,5-2 százalékos PDV növekedést jegyeztünk, ami 144,27 milliárd dináros bevételt hozott. Ez az összeg ugyan 12,66 százalékkal kevesebb az átlagnál, de mindenesetre reménykedésre ad okot. Ezzel magyarázható a Nemzetközi Valutaalapnak az optimizmusra hajló hozzáállása, sőt az ő nézetük szerint 2012-ben ütemesen meg fog gyorsulni a gazdasági növekedés, úgy hogy 2013-ra akár az évi 5,5 százalékot is elérheti. Tehát, egy szónak is száz a vége, a gazdasági válság vége itt van, kopogtat, de Dinkić magyarázata szerint azzal is számolnunk kell, hogy a gazdasági válság már javában tombolt Európa-szerte, amikor mi mit sem éreztünk ebből. Legalább hat hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy eljusson hozzánk. Most ugyanennyi időbe fog telni, hogy a vég kezdetét mi is észlelhessük.
Radovan Jelašić, a lemondó félben levő bankkormányzó, kicsit óvatosabb, mint a többi gazdasági szakember. Örvendetesnek tartja ugyan az első negyedévi 1,5 százalékos PDV növekedést, de azt javasolja, várjuk ki a végét, hiszen a Nemzetközi Valutaalappal való májusi tárgyalást követően derül majd csak ki, hogy mi lesz a keresetek és a nyugdíjak növekedésének a sorsa, s ennek függvényében fog alakulni a bruttó társadalmi össztermék növekedése avagy csökkenése.
