Szerbia, Montenegró és Olaszország kormányainak képviselői nemrégiben megállapodási szerződést kötöttek a Belgrád–Bar vasútvonal korszerűsítéséhez szükséges kivitelezhetőségi tanulmány közös kidolgozásáról. Szerbia és Montenegró történelmének egyik legnagyobb közlekedési vállalkozása 33 év után újra a fókuszba került, felcsillant a remény, hogy végre valóra válhassanak a rekonstruálással kapcsolatos régi-új tervek.
A három országot bevonó kivitelezés több fázist foglal magába, írják a belgrádi lapok. Elsőként el kell készülnie a felújítással kapcsolatos tanulmánynak, majd az elvégzendő munkálatokat egybegyűjtő projekteknek, melyekkel egyidejűleg elvégeznék a legkritikusabb pontok javítási munkálatait is, s ezt követné annak a tendernek a kiírása, mely alapján döntenének a kivitelezőről, s végül, ha már az összes említett folyamat sikeresen befejeződik, jöhet maga a felújítás. A vállalkozásnak nem az a célja, hogy nagy sebességek elérésére tegye képessé a vasútvonalat, csupán az, hogy legalább az eredetileg – 1976-ban – tervezett sebességi értékeket meg tudja valósítani. A jelenlegi 70 km/h átlagsebességhez képest ez kb. 30 km/h növekedést jelentene.
Az elvégzendő munkálatok összértékét 300-350 millió euróra becsülik, ebből 250 millió körül a szerbiai szakasz felújítására kell. Egyelőre még nem biztos, hogy az olasz fél magában a rekonstruálásban, vagyis a munka utolsó fázisában is részt vesz-e majd, azonban Milutin Mrkonjić infrastrukturális miniszter meggyőződéssel jelentette ki, hogy az olaszok esetleges visszalépése esetén is be fogja fejezni a két kormány az elkezdett munkálatokat.
A korszerűsítés mindhárom ország számára kifizetődő vállalkozás. Talán Szerbia esetében a legnyilvánvalóbb ez, hiszen a szerbiai vasutakon szállított teher mennyiségének 10 százaléka e vasútvonalon kerül szállításra, de ez az arány minden bizonnyal jóval nagyobb lenne, ha megvalósulnának a különböző hazai miniszterek azon ígéretei, melyek szerint szerbiai cégek is részt fognak venni a bari kikötő magánosításában – ahogyan azt magyarázták – gazdaságstratégiai okokból kifolyólag. Montenegró esetében, annak közlekedésfejlesztési stratégiája árulkodik a leginkább az ország érdekeltségéről e projekt iránt, mely stratégia egyéb montenegrói vasútvonalak felújítását is magába foglalja (Podgorica–Nikšić, Podgorica–Szkadar), s így ez csakis a bari vonal felújításával képezhet teljes egészet, s nyújthat lehetőséget a gyáripar szempontjából legfontosabb városok összekötésére. Olaszország érdekeltsége leginkább a Romániába vezető legrövidebb tengeri- és vasútvonal jobbá tételén alapul.
A Belgrád–Bar vasútvonal szerbiai szakaszának legutóbbi korszerűsítési munkálatai 2 éve fejeződtek be a Resnik és Valjevo közötti 41,5 kilométeres szakaszon, Montenegróban pedig 28,3 kilométeres szakaszt újítottak fel. Átfogó felújítási munkálatokat még soha sem végeztek, ami annyit jelent, hogy a vasútvonal teljes hossza (454,8 kilométer) kiöregedettnek tekinthető. Biztonsági okok miatt egyes részeken mindössze 20-50 kilométeres sebességgel közlekednek a vonatok, bár ez az állapot sajnos nem kizárólag e vasútvonalat jellemzi, s a szerbiai vasúthálózat mintegy egynegyedén kénytelenek lassabban közlekedni a vonatok.
Teljesen világos tehát, hogy a korszerűsítésre nagyon nagy szükség van. Tény, hogy az első lépést is megtették az ügy érdekében. Marad azonban még egy jelentős kérdés: kellő ütemben követik-e majd az első lépést a soron következők, avagy megváratják még egy kicsit az immár 33 esztendős síneket...
