A Belgrádi Közgazdaságfejlesztési Központ (Center for Advanced Economic Studies – CEVES) a minap a Vreme hetilapban figyelemfelkeltő cikket közölt a Szerbiai Kőolajipari Vállalat monopóliumhelyzetéről, és ebből kifolyólag a kőolajszármazékok árának itthoni alakulásáról. A cikk szakmai körökben és a közvéleményben is komoly reakciót váltott ki.
Vuk Đoković, a CEVES munkatársa rásában rámutat arra, hogy Szerbiában a nem megadóztatott gázolaj ára mintegy 10 eurócenttel drágább, mint Európa többi országában, míg a BMB 95-ös benzin 6,5 eurócenttel kerül többe az átlagos EU-s árnál. Szerbiában éves szinten a fogyasztás meghaladja az egymillió tonna gázolajat és az 1,1 millió tonna benzint. Ez a CEVES számítása szerint azt jelenti, hogy a polgárok nem kevesebb, mint 200 millió euróval fizetnek többet a kőolajszármazékokért, mint az európai országok. Ha figyelembe vesszük a hazai feldolgozóipar elavult technológiáját és azt, hogy térségünkön a legolcsóbb a munkaerő, akkor a veszteség ennél is több. A NIS hatékonytalansága az országot akár 250 millió euró felesleges teherrel sújtja, vagyis az évi társadalmi össztermék 1 százalékával.
A szakemberek figyelmeztetnek arra is, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat az államnak sem fizeti kellőképpen a hazai kőolajtartalékok kiaknázása utáni járulékot. A NIS által forgalmazott termékek egyötöde hazai forrásokból származik, amelyekért a NIS csupán háromszázalékos illetéket fizet, holott a fejlett országokban az illeték eléri a 35–55 százalékot. Szerbiában évente mintegy 600 000 tonna kőolajat aknáznak ki, gazdasági ára a jelenlegi világpiaci számítások szerint mintegy 350 millió euró. A fejlett gazdaságokban ekkora mennyiségű hazai készletek feldolgozása és forgalmazása esetében az ország akár 120 millió eurót is megfizettetne adó címén.
Azonban tudni kell, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat élvezi a monopóliumhelyzetét, a cég még mindig százszázalékban állami tulajdont képez. Egyeduralmát az idevágó rendeletek és egyéb paragrafusok is szavatolják, ugyanis az országban csupán a NIS jogosul a kőolajszármazékok behozatalára. Ez azt jelenti, hogy valamennyi, Szerbiában megvásárolt üzemanyag valamelyik hazai kőolaj-finomítóból kerül ki. Kivételt képez az euródízel, ugyanis az elavult technológia miatt ezt egyik rafinériában sem képesek előállítani megfelelő minőségben és mennyiségben.
A CEVES szerint ha a NIS európai uniós rendszabályú, színvonalú és technológiájú kőolaj-finomítókkal rendelkezne, akkor jelen pillanatban a végtermékek ára sem úgy alakulna, és ma Szerbiában a BMB-95-ös benzin olcsóbb lenne, 101,6 dinár, az euródízel pedig 94,6 dinárba kerülne. Đoković szerint a NIS hatékonytalansága Szerbiát 370 millió euróval terheli (250 millió euró az elavult technológia és 120 millió euró a hazai készletek utáni elmaradt illetékek miatt.) Ha figyelembe vesszük, hogy az országban 1,85 millió jármű közlekedik (1,5 millió autó és 350 000 tehergépkocsi, autóbusz) akkor minden egyes járműtulajdonos évente átlagosan mintegy 200 euróval fizet többet üzemanyagra.
Említést érdemel az is, hogy Szerbia megrekedt az utolsó azon öt európai ország között, ahol még mindig ólmozott benzinnel közlekednek a gépkocsik (a négy közül 3 egykori jugoszláv tagköztársaság, a negyedik pedig Moldávia). A világon manapság a 190 ország közül csupán 21-ben töltenek ólmozott benzint, túlnyomórészt az afrikai kontinensen. Másutt a környezetvédelmi követelmények ezt nem engedélyezik.
