A hetvenes években Újvidéket az akkori nagy ország legtöbbet ígérő városának kiáltották ki, az életkörülmények tekintetében szélesebb környezetben is az egyik legvonzóbb településnek számított. Ezrek, tízezrek jöttek ide lakni már akkor, de a város fejlődése, növekedése még így is egészséges ütemben történt. Akkor bekövetkezett a környező háborúk okozta demográfiai sokk, alig egy évtized alatt városunk dupla méretűre duzzadt, és az egykor szélesnek számító, végeláthatatlan sugárutak hirtelen szűkké váltak. A gondot tetőzték az ide jöttek kultúrájából, szokásaiból eredő „újítások”, számukra ugyanis nem jelentett gondot ott építeni házat, ahol éppen eszükbe jutott, vagy a széles bulevárok középső sávjában parkolni, közlekedési dugókat okozni ezzel. Az új évezred kezdete, és az állítólagos rendszerváltás óta az életszínvonal – mondjon ki mit akar – megugrott, azok is megvehettek – olyan, amilyen – autót, akiknek korábban trotinettre sem tellett. Akiknek pedig már volt autójuk, vagy valamilyen autónak nevezett roncsuk, csordultig tölthették üzemanyagtartályaikat az immár bonjegy nélkül, a kutakon tankolható, viszonylag olcsó benzinnel.
Oda jutottunk – tehát –, hogy Újvidék legégetőbb gondját most a fuldokló gépjárműforgalom jelenti, új utak, sugárutak, és – ami talán a legfontosabb – hidak nélkül aligha boldogulunk a jövőben. A szakemberek felmérése szerint valószínű, hogy az elkövetkező 8-10 évben teljesen lebénul a városi autóközlekedés, amennyiben az illetékesek nem tesznek konkrét lépéseket. Az önkormányzatok megígérnek sok mindent, ígéreteiket részben teljesítik is, új utcatrendszerek épülnek, de a város – még most is – olyan ütemben növekszik, hogy igyekezetük nem sokat segít – még a legerősebb vízszivattyúk sem képesek mindig kipumpálni a betóduló tengervizet a megtorpedózott, süllyedő hajóból.
Igor Pavličić, Újvidék fiatal, lendületes polgármestere nemrégiben új hidakat ígért. Az egyik, az Újvidéki Vásáron megtartott bemutatón ismertette azokat a városfejlesztési terveket, amelyeket az új városvezetés az elkövetkező időszakban szeretne realizálni – legnagyobb részt városi költségvetési eszközökből. Többek között lemondta, hogy Újvidéknek hat hídra lenne szüksége, most azonban csak kettőn lehet átkelni a folyó jobb oldalára, ez viszont nem csak a közlekedés tekintetében hátrányos, hanem veszteséget jelent a város számára abból az okból kifolyólag is, hogy így nem vagyunk eléggé vonzóak a külföldi beruházók számára. A közeljövőben realizálandó hídprojektumok közül a második világháborúban felrobbantott Ferenc József híd pilléreire építendő közúti, és a valamikori Žeželj híd helyén épülő közúti-vasúti hidak élveznek prioritást, ezek építése valószínűleg már jövőre megkezdődik. A két híd nagyjából 50, illetve 60 millió euróba kerül majd, a város további fejlődése ezek nélkül elképzelhetetlen. A Lazar cár sugárút folytatását képező, négy sávos új híd 2012-ig elkészülhet, az új Žeželj híd pedig majdnem olyan lesz, mint a régi, csak korszerűbb anyagokból készül, és sokkal elegánsabb külsővel bír majd. A közlekedési gondok enyhítése céljából jövőre kiépítik a Szabadkai és a Zombori sugárutakat is, ezek a Liman városrészeket, azaz a szerémségi oldalt kötik össze a Futaki úttal és az Újtelep városrésszel, nagy szerepük lesz az átmenőforgalom átirányításában.
A városfejlesztési terveket ismertetve a polgármester bejelentette azt is, hogy hamarosan új épületbe költöztetik a most öt különböző helyen működő önkormányzati szolgálatokat, és egységes informatikai rendszerbe kapcsolják őket. A felduzzasztott Újvidéken ugyanis nagyon sokan meghatározatlan státussal élnek, menekültek, tanulók, vendégmunkások stb. igyekeznek nap mint nap érvényesíteni jogaikat különböző önkormányzati tolóablaktermekben, az ügyintézés idegtépően lassan történik. Az új, 20 ezer négyzetméteres irodaház a Munkás utca 2-ben épül majd, annak az épületnek a helyén, amelyben most is több városi titkárság székel. Itt lesznek majd a Szabálysértési Fellebbviteli Bíróság, és az ügyészség irodái is.
Még egy újítást is megemlített, a rengeteg ember rengeteg városi szennyvizet termel, ezt nem lehet csak úgy a Dunába engedni, új szennyvízszűrő telep megépítésére is szükség van. Ezt vagy a városon kívül, vagy a Duna mentén, a rakparton építik majd, ára 15 és 100 millió euró között mozog majd.
A nyáron hatalomra került új városvezetés azt állítja, hogy ők nem csak ígérgetnek, hanem cselekszenek is, azt mondják, hogy a városi költségvetést – a korábbi, fordított számaránytól eltérően – 30-70 százalékarányban osszák meg a nagyberuházások javára, csökkentették tehát a közszolgálatok, közvállalatok számára folyósított pénzösszeget. Mindez szépen hangzik, pár éven belül kiderül, hogy sikerül-e kihevernünk a fejlődésnek álcázott stampedo következményeit, vagy végleg elnyel bennünket a házunkba meggondolatlanul befogadott embertömeg szennye.
