A kultúrát támogató vállalatok az eddigi 1,5 helyett a jövőben 3,5 százalékos kedvezményben részesülnek a jövedéki adóról szóló törvény nem régi módosításával. Ez egyik módja annak, hogy az állam ösztönözze az adományozást, a kultúra megsegítését. A vállalatok, vállalkozók valójában adókedvezményben részesülnek, a kulturális alkotómunkát pedig azáltal fogják serkenti, hogy anyagi támogatásban részesítik a különféle intézményeket. A haszon tehát kölcsönös.
Az intézkedést a művelődési minisztérium kezdeményezte, amitől azt reméli, hogy a vállalkozók az eddigieknél nagyobb fokú érdeklődést mutatnak a kultúrába való befektetés iránt, illetve, hogy megtalálják számításaikat, mert a sok esetben pénztelenségben fuldokló művelődési intézményeknek erre felettébb szükségük van.
Ez az intézkedés azt bizonyítja, hogy a kultúrára valamennyivel szebb napok várnak, nyilatkozták többen is a fővárosi sajtónak a hír hallatán, annál is inkább, mert az utóbbi években fokozatosan csökkent az állam és más szubjektumok támogatása. Megjegyezték – s ebben bizonyosan igazuk is van –, hogy az adókedvezményt legalább egy-két évvel korábban meghozhatták volna, amikor még a gazdaságban több pénz volt. Emellett ez a kedvezmény magában nem menti meg a kultúrát. Ha egyidejűleg nem módosítják az ajándékozásról szóló törvényt, akkor semmivel sem lesz könnyebb a helyzet, mert az érvényben levő előírások szerint bizony az ajándék is adózás alá esik, vagyis minél több pénzt kap egy intézmény, annál többet fizet vissza adó címén.
Az Európai Unió tagállamaiban, különösen a fejlettebb részében, kiválóan működik ez a rendszer, Szerbiában viszont a hagyománya sincs meg. Megfelelő ösztönzéssel persze kialakulhat a támogatási rendszer, egyelőre azonban erről szó sincs. Inkább azt látjuk, hogy minél sikeresebb egy vállalat, annál inkább szajkózza a profitot, és arculatára jószerével semmit sem ad. Tisztelet a ritka kivételeknek – ha szabad példázódni, akkor mindenképp a Telenort említem –, melyek nem szabadkoznak a társadalmi szolidaritástól. Ezen az úton – a gazdaság és a kultúra kölcsönös megsegítésén – mégis leginkább az állam mutathatna utat átgondolt és átfogó kultúrvédelmi politikájával. Egyelőre azonban ilyen még csak kilátásban sincs.
