A világ évről évre kíváncsian várja az amerikai Forbes magazin szokásos toplistáját, amely a 400 leggazdagabb amerikait rangsorolja. A lista élén jó hosszú ideje, immár 19 éve Bill Gates, a Microsoft atyja áll. Sajnos a mi gazdagjaink számláiba és ügyvitelébe betekinteni nem tudunk, sőt nagyon sokszor csak szóbeszédből tudhatjuk, hogy „ez is az övé, meg azt is felvásárolta, csak a sógora nevére jegyezték be”. Mi most három olyan vajdasági üzletembert mutatunk be, akik vagyonuk, illetve befolyásuk okán egy ilyen listának biztosan valahol az elején szerepelnének.
A CUKORKIRÁLY
Ha vajdasági, befolyásos üzletemberekről van szó, mindenképp első helyre kívánkozik Miodrag Kostić, az MK csoport tulajdonosa, akinek a vagyona a feltételezések szerint eléri a több százmillió eurót. Birodalmának bővítése során volt, amikor nagyon olcsón, és akadt, amikor drágábban vásárolt. Az olcsóbbik változattal kapcsolatban a „néphiedelem” úgy tartja, hogy a 2000-es évek elején egy-egy dinárért vásárolt meg három vajdasági cukorgyárat. Ha nem is pont egy dinárt fizetett értük, mindenesetre abban egyetértenek, hogy az állam aprópénzért adta el neki ezeket a gyárakat. Ehhez képest a tavalyi év végén a verbászi Carnex húsárugyárért már piaci árat fizetett – ismét csak a sajtóközlésekre tudunk támaszkodni –, 25 és 30 millió euró közti összeget.
Szerbia egyik legnagyobb földesura, 25 000–30 000 hektárnyi földje van, aminek egyharmada állami, bérelt, emellett Ukrajnában 100 évre több mint 100 000 hektárt vett bérbe. A Kopaonik „nem formális urá”-nak is nevezik, mert ami ebben a hegységben ér valamit, az ő tulajdonában van.
Kostić Verbászon született, a kilencvenes években magas funkciót töltött be a Demokrata Pártban. Állítása szerint sohasem dolgozott társadalmi vállalatban, azt túl bürokratikusnak, túl lomhának tartotta. Ismeretségei közül említésre érdemes, hogy Nenad Čanakkal komaságban áll, jóban van Milo Đukanovićtyal, Nenad Opačićtyal, a veterniki klán nevű bűnbanda rács mögött levő egykori vezérével is.
A FOCIKIRÁLY
Második megbízatási idejét kezdte meg 2012-ben a Szerbiai Labdarúgó-szövetség élén Tomislav Karadžić. De mint annyi más, a sportban magas funkcióra törő személy esetében, itt is az üzleti életben szerzett pozíció és befolyás a siker titka.
Karadžić 1939-ben született a montenegrói Petnjica faluban, Szabadkán szerzett oklevelet, a Közgazdasági Karon, azóta ebben a városban él. Szándékosan nem neveztem szabadkainak, a helyiek ugyanis nehezen tudják neki elnézni, hogy miközben a szerb focivilág egyik fő ura, a szabadkai városi stadion romos állapotban van, pedig elvárható lenne tőle, hogy lakhelyén is fejlessze ezt a sportágat.
A régi Jugoszláviában olyan szabadkai nagyvállalatok élén állt, mint az Agrokombinat, a Jugokoža és a November 29. húsárugyár. A legenda szerint 1989-ben elutasította, hogy Újvidékre vezényelje dolgozóit Milošević nagygyűlésére, ezért kizárták a kommunista pártból. Olyan tartósan azonban nem rekesztették ki, sohasem cáfolta ugyanis, hogy a következő évtizedben felívelő üzleti karrierjének SZSZP-s hátszele volt.
A kilencvenes években alapította meg Glorija nevű vállalatát, ennek számos szférában vannak érdekeltségei, egyebek mellett a kőolajiparban, de egy patinás szállodával is büszkélkedhet Szabadka központjában. Egy alkalommal a céget az ország legjobb magánvállalatává kiáltották ki, 40 millió dolláros évi forgalmával.
A PRIVATIZÁCIÓS KIRÁLY
Van, aki moziba jár, van, aki privatizációs árverésekre. Az utóbbi kategóriába tartozik a topolyai Mile Jerković, aki röpke két év alatt, 2006 és 2008 között több mint 20 vállalat tulajdonosa lett. Elsősorban szállító- és mezőgazdasági cégeket vásárolt fel.
A nem teljes lista szerint ilyen módon az ő tulajdonába került a mitrovicai Sremekspress, a zombori Severtrans, a šabaci Autosaobraćaj 7. Jul, a topolyai Topolatrans és a nagybecskereki Autobanat szállítóvállalat. Az agrárbiznisz területén felvásárolta a sziváci Bácskát, a bácsi Agrobačkát, a zentai Mezőgazdaság Rt.-t, a szondi Mali Boracot, a sári (Aleksa Šantić) mezőgazdasági kombinátot, a szépligeti (Gajdobra) Jedinstvót és a gádori (Gakovo) Graničart. A legtöbb cégben azóta csődhelyzet állt be, vagy Jerkovićtyal szerződést bontott a privatizációs ügynökség.
Életrajzi adataiból annyit tudni, hogy hat általános iskolai osztályt végzett, a kilencvenes években pedig Arkan mellett volt a szlavóniai harctereken, amikor cigarettacsempészettel is foglalkozott. Emiatt 2009-ben háromévi jogerősen letöltendő börtönre ítélték, de ezt eddig még nem kezdte meg.
Összefüggésbe hozták Darko Šarić pénzmosási ügyleteivel is, ebben az ügyben megkapta az együttműködő tanú státusát. Azóta állítása szerint Šarić emberei el akarják őt tenni az útból, a média merényletkísérletekről is cikkezett.
Kísérletképp beírtam Jerković nevét az egyik legolvasottabb szerb nyelvű napilap internetes oldalának keresőjébe, és a találatok alapján a következő fotorobot állt össze:
– 18 autóbuszt vettek el a Severtranstól.
– Elhalasztották az árverést.
– A falu azt kéri Jerkovićtól, legalább a medencét adja vissza.
– Mile Jerković tanúvallomása a fő bizonyíték Šarić ellen.
– Miért nem vonul börtönbe Mile Jerković?
