Semmiképpen se fogyasszuk a betegségben elhullott állatok húsát! A romlott hústerméket színéről és szagáról ismerhetjük fel – hangsúlyozta a Tanjugnak Milutin Đorđević, a Belgrádi Egyetem Állatorvosi Szakának zoohigiéniai katedravezetője. Ugyanakkor a Szerb Nemzeti Fogyasztóvédelmi Szervezet is emlékeztet a vágóhidak kötelességére, miszerint az állattetemeket át kell adniuk a dögfeldolgozókba, ahol pontosan nyilvántartják a feldolgozott hulladék leadását és átvételét.
A hírportál egyébként a szabadkai letartóztatás kapcsán kereste fel a szakembereket. A múlt kedden ugyanis őrizetbe vettek egy férfit, aki a dögtemetőből lopott húst tervezte értékesíteni. Milutin Đorđević szerint sajnos sűrűn előfordul az is, hogy az út melletti árkokban hevernek a házi és vadállatok tetemei. A felelőtlen tulajdonosok ugyanis ahelyett, hogy bejelentenék az illetékes szerveknek az állat elhullását, sokszor tiltott területen szabadulnak meg a tetemétől, veszélyeztetve ezáltal a környezetet és az emberek egészségét is – vázolta a helyzetet az állategészségügyi szakember.
– Az állattetemek húsát elsősorban azért veszélyes fogyasztani, mert nem tudjuk, hogy a szóban forgó állat milyen betegség miatt pusztult el. Sok olyan fertőző betegségről lehet szó, amely állatról emberre is átterjed. A saját egészségünk védelmében tehát semmiképp se vásároljunk magánszemélyektől: a húst a forgalmazására felhatalmazott üzletekben kell megvenni – emelte ki a szakember. Hozzátette: beszerzéskor mindig a friss árut részesítsük előnyben, ellenőrizzük a fajtára jellemző színt, a hús rugalmasságát és kinézetét is. Az utóbbin ugyanis, ha romlott a hús, nyálkás réteg keletkezik, a kellemetlen szagából pedig már súlyos romlásra következtethetünk – sorolta azokat a jeleket a szakember, amelyekből a nem megfelelő minőséget szűrhetik le a vásárlók.
Az egyetemi tanár hangsúlyozta, hogy egykor az emberek tudatában voltak a veszélynek, és a saját családjuk, közösségük érdekében is szigorúan a dögtemetőkben szabadultak meg a tetemektől. A körülfalazott, megfelelően előkészített földüregeket a célnak megfelelő tetőkkel látták el, amelyek az arra tévedt vadállatokat is megvédték, de távol tartották a felelőtlen embereket is a tetemektől.
TÖRVÉNYEN KÍVÜL
Az állattetemek kezelését pontosan megfogalmazott törvényes rendelkezések szabályozzák országunkban: a vágóhidak kötelesek átadni a tetemeket a dögfeldolgozóknak, amelyeknek viszont pontos nyilvántartást kell vezetniük az átvett és leadott hulladékról – mondta Goran Papović, a Szerb Nemzeti Fogyasztóvédelmi Szervezet szakembere. Kiemelte ugyanakkor, hogy a rendelkezések mégsem oldottak meg minden problémát.
– Már kilenc éve folyamatosan ismétlődnek a gondok. Felvetődik a kérdés, hogy vajon van-e elegendő dögfeldolgozó Szerbiában? Hol végzik valójában az állattetemek? Másrészről a húsfeldolgozókként bejegyzett vállalatok valóban termeléssel foglalkoznak, vagy csupán átdolgozzák a felvásárolt húst. Ugyanakkor a nem értékesített hústermékek sorsa is megkérdőjelezhető országunkban. Ha tudjuk, hogy a csirkehús öt nap után, a disznóhús viszont nyolc napon túl már nem értékesíthető, akkor jogos a kérdés: vajon valóban a kukában végzi-e a felesleg, vagy visszakerül feldolgozásra? – sorolta a problémákat Papović.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetnek független jellegéből adódóan nincs hozzáférése az említett adatokhoz, és ellenőrzéseket sem tud rendszeresen végezni. Az állati hulladék kezelésének ellenőrzése a kommunális, a környezetvédelmi, illetve az állategészségügyi felügyelőség hatáskörébe tartozik – mondta a szakember.
A VÁSÁRLÓKÉ (IS) A FELELŐSSÉG!
A szabadkai eset kapcsán értetlenségének adott hangot Nenad Budimović, a Szerbiai Gazdasági Kamara állattenyésztéssel és húsfeldolgozással megbízott egyesületének titkára is. A K1 televíziónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy mindig voltak és lesznek olyan emberek, akik visszaélnek a helyzettel és kihasználják az adott állapotokat.
– Nem tudom viszont megérteni azokat a vásárlókat, akik ellenőrizetlen helyről szerzik be a húst. Természetes, hogy nem tudják, hogy a dögtemetőből érkezett-e a termék a pultra, de épp ezt a bizonytalanságot kellene kikerülni azzal, hogy hivatalosan bejegyzett termelőktől kellene vásárolni. Őket ugyanis rendszeresen ellenőrzik az Állategészségügyi Igazgatóság felügyelői. A felismerhető romlott állapot mellett ugyanis számos más tényező is befolyásolhatja az emberek egészségét: többek között az állatok gyógyítására használt szerek alkalmazása, az antibiotikum, illetve a tenyésztéshez alkalmazott hormonok mennyisége – hangsúlyozta Budimović. Kiemelte ugyanakkor, hogy a Szerbiában megtermelt hús már csak azért is minőséginek számít, mert tilos GMO-szójával takarmányozni.
A szakember adatokkal is szolgált a hazai húsipart illetően: lakosonként 18 kilogramm fogy el évente a csirkehúsból, 4,5 kilogramm a borjúhúsból, birkahúsból, bárányhúsból és halból viszont 2,5 kilogramm. Disznóhúsból 16 kilogrammnyit fogyasztunk átlagban évente. Az utóbbiból 10-15 százalékos hiány jelentkezett: az első nyolc hónapban 18 ezer tonna disznóhúst és 170 ezer malacot hoztak be külföldről.
Nyitókép: Ótos András felvétele
