Tüzérségi eszközöket, lőszert és páncéltörő fegyvereket is ígért nemrég Kijevnek a lett vezetés. A balti ország államfője, Edgars Rinkēvičs ebből az alkalomból javasolta, hogy a szövetségeseknek „az orosz imperializmus feletti teljes győzelméig” kell támogatniuk Ukrajnát.
Hogy erre a hadi sikerre mikor kerülhet sor, arról nem tett említést. A jelek szerint Lettország az oly sokat ostorozott Oroszországgal sem szakította meg teljesen a kapcsolatait. A kétoldalú kereskedelem – az Ukrajna elleni agressziója miatt Oroszország ellen bevezetett nyugati szankciók miatt – ugyan visszaesett, de nem szűnt meg teljesen. Sőt némely területen soha nem látott eredményt ért el.
Ezek közé tartozik a szeszes italok exportja is. A szállítmányok egy része legálisan jut át a határon, a másik része feketén. Az orosz vámhivatal külkereskedelmi statisztikáiból az utóbbira nincsenek adatok, de a törvényesen bejutó áruk között fellelhetőek az italokra vonatkozó számok is.
A teljes orosz külkereskedelmi forgalom eléggé lesújtó volt 2023 első háromnegyed részében, hiszen 16 százalékkal csökkent az Ukrajna elleni háború 2022-es kezdetéhez és a szankciók bevezetését megelőző év azonos időszakához képest. A szigorítások és büntetőintézkedések miatt az orosz külkereskedelem zöme, csaknem 70 százaléka, Ázsiára összpontosult.
Ez a kontinens tavaly 226,6 milliárd dollár értéket vett fel az oroszországi exportból, több mint tíz százalékkal többet, mint 2022 megfelelő periódusában. Az Ázsiából származó import ugyanakkor 40 százalékkal nőtt. Még erőteljesebben gyarapodott az Afrikába irányuló orosz kivitel, ám az import (2023 első kilenc hónapjában) szerényebb mértékben, tíz százalékkal nőtt.
Európa korábbi részesedése az orosz külkereskedelemben ugyanakkor hatalmasat zuhant: a korábbi harmadára esett vissza. Pedig az EU-országokkal folytatott külkereskedelem 2022-ben még a teljes orosz export-import több mint 50 százalékát tette ki.
A visszaesés ellenére még a legelszántabb Ukrajna-barát uniós tagok, köztük a három balti állam és Lengyelország is kereskednek Moszkvával. Lettország és Litvánia egy különleges területen ráadásul kiemelkedő szerephez jutott az Oroszországba irányuló áruszállításban. Már jó ideje ugyanis hatalmas mennyiségű szeszes italt adnak el az ottani piacon. Annak ellenére, hogy folyamatosan és erélyesen bírálják az Ukrajna elleni agressziót, nem fukarkodnak a szállításokkal.
Az 1,9 millió lakosú Lettország immár azzal büszkélkedhet, hogy Oroszország legfontosabb whiskyellátójává vált. Az orosz whiskyimport zöme tavaly ebből az országból érkezett. Az év első kilenc hónapjában Oroszország csaknem 244 millió euró értékben szerzett be az ismert italból, amelynek kétharmada Lettországból származott. A második helyen a szintén EU- és NATO-tag Litvánia áll, amely 27 millió euró értékben adott el whiskyt Oroszországnak.
A hivatalos lett statisztikai adatokból kiderült, hogy a kétoldalú áruforgalom Oroszországgal tavaly meghaladta az 1,1 milliárd eurót, és ennek több mint a felét az égetett szesz, az egyéb italfélék és az ecet tette ki. A szankciók bevezetése óta hirtelen megnőtt a lett borexport is Oroszországba.
Olyannyira, hogy a balti állam, ahol a hűvös éghajlat miatt a szőlő nem terem meg, fontos borexportőrré avanzsált. Maga mögé utasítva olyan bornagyhatalmakat, mint Olaszország, Chile, vagy Portugália. Bizonyíték erre, hogy az olaszok tavaly „csak” 68 millió euró értékben adtak el bort Oroszországnak, miközben Lettország már bő 73 millió euróért.
A látványos siker receptje egyszerű: a Lettország és Litvánia által exportált szeszes italok nagy része a területükön bejegyzett nyugati cégektől származik. Ezek a nagyvállalatok lényegében elosztóközpontként használják a két országot, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az árut eljuttatják a területükre, s onnan minden megy tovább az orosz piacra. Lettország és Litvánia tulajdonképpen csak újraexportál. Kulcsfontosságú átrakodó állomásként működik az ellátási láncban. Oroszországot továbbra is ugyanazok a gyártók látják el, csak ezúttal Lettország és Litvánia az első célállomás, ahol helyi vállalatok intézik a vámügyeket és bonyolítják le az exportot. Ez ugyan nem tilos, hiszen a szankciók nem érintik a szóban forgó termékeket, ám a kibocsájtó cégek kínosnak és kellemetlennek tartják a közvetlen szállítást a páriaként kezelt Oroszországba. Ezért inkább a köztes, illetve közvetítők útján történő értékesítést részesítik előnyben. A kereskedelmet semmiképp sem szeretnék leállítani, mivel többen közülük szinte kizárólag az orosz és a fehérorosz piacra szállítanak már évtizedek óta.
Az alkoholt tartalmazó italok azok közé az árucikkek közé tartoznak, amelyeket még szabadon lehet eladni Oroszországnak. Talán azért, mert ártanak az egészségnek, ha a kelleténél többet fogyasztanak belőle – igazolta az export helyességét Dāvis Vītols, a lett italgyártók szövetségének elnöke.
Matīss Mirošņikovs lett közgazdász is felhívta a figyelmet egy sajátos szempontra. Szerinte az a pénz, amit Oroszország szeszes italokra költ, legalább nem folyik el katonai célokra, vagyis a háború finanszírozására.
Az alkoholellátás azonban nem mindig legálisan történik. Sokan inkább csempészik az italt. A három balti ország ugyanis 1600 kilométeren határos Oroszországgal és Fehéroroszországgal. A lehetőség tehát igen széles, a szankciókat arrafelé ekkora területen lehet kijátszani. És nemcsak a zöldhatáron, hanem a határállomásokon is, ahová óránként több száz teherautó érkezik, majd próbál átkelni (fehér)orosz területre. Ez hatalmas mennyiség, és ami még nagyobb baj, hogy sem kellő személyzet, sem műszaki felszerelés nem áll rendelkezésre mindegyik ellenőrzésére. A vámosok pedig fáradtak a sok túlórától és alig győzik a munkát. Így megtörténhet, hogy időnként nem csupán sör, bor és whisky rakományok gurulhatnak át a határon ellenőrizetlenül, hanem akár hadi célra használható termékek is.
