Ez az utolsó lehetőség, nincs vesztegetni való időnk. Így jellemezte Enrico Letta olasz exkormányfő a jelenlegi helyzetet, amelyet szerinte arra kellene kihasználni, hogy az EU felzárkózzon két fő vetélytársához, az Egyesült Államokhoz és Kínához, legalábbis a versenyképesség területén, merthogy ebben (is) jócskán lemarad mögöttük. És persze a többiekkel is lépést tudjon tartani a globális gazdasági versenyben, amelyben a zöld és digitális technológiák, valamint a mesterséges intelligencia egyre fontosabb szerepet játszik. Az idő sürget, hiszen Brüsszel attól tart, hogy a nagy versenyfutásban az uniós ipar jócskán lemarad az élbolytól, rosszabb esetben leszakad.
Letta nem beszélt mellé, hiszen a kérdéssel behatóan foglalkozott, és megoldást is kínált. Javaslatait egy terjedelmes jelentésben fogalmazta meg, amelyet az uniós vezetők a múlt héten megtartott rendkívüli csúcstalálkozójukon hallgattak és vitattak meg Brüsszelben. Letta előzőleg figyelmeztette őket, hogy a dokumentumot ne süllyesszék fiókba, hanem fontolják meg a tartalmát, s annak alapján cselekedjenek.
A volt olasz miniszterelnök ugyanis nem saját elhatározásból vizsgálódott, hanem épp az uniós vezetők megbízásából. Igyekezett feltárni az egységes piac hiányosságait és megoldási javaslatokat is készített. Különös figyelmet fordított a versenyképességre, illetve arra, hogy ezen a területen miként érheti be a közösség az USA-t és Kínát.
Az Európai versenyképességi megállapodás címet viselő, 147 oldalas jelentésben felhívta a figyelmet arra, hogy a világ meghatározó hatalmai között tapasztalható (érdek)ellentétek okozta geopolitikai feszültségek, háborúk, továbbá a protekcionizmus erősödése fenyegeti az EU gazdaságának biztonságát, egyszersmind veszélybe sodorja elmozdulását az új technológiák irányába. Az új kihívások között említette az amerikai támogatások rendszerét, amelyek – a csábító helyi adókedvezmények és támogatások miatt – odavonzzák (vagyis másoktól, így az EU-tól is elvonják) a kulcsfontosságú és kapitális jelentőségű beruházásokat a termelésbe, különösen a megújuló energiák és a környezetbarát, zöld technológia terén. Kínával kapcsolatban pedig kiemelte: a világhatalmi babérokra törő ország már megszerezte az uralmat az új technológiákhoz kapcsolódó ellátási láncok felett, ami idővel rendkívül fontos gazdasági fegyverré válhat a kezében. Emellett Peking is bőkezűen bánik a hazai (termelést favorizáló) támogatásokkal jó néhány „divatos” területen, amelyek közül kiemelkedik az elektromos autók és a napelemek gyártása.
Mindez pedig komoly aggodalmat kelt az EU-ban, és új kihívások elé is állítja. Az uniós vezetők egyetértenek abban, hogy ezt nem nézhetik ölbe tett kézzel, hanem sürgősen cselekedniük kell, hiszen az Egyesült Államok nem csak befektetéseket von el Európából, hanem gazdaságpolitikai intézkedései ipari munkahelyek megszűnésével fenyegetik az EU-t.
Mario Draghi, az uniós jegybank (ECB) korábbi elnöke, aki még az idén külön jelentést készít a témában, a brüsszeli csúcstalálkozó előtt azt nyilatkozta, hogy az EU nem fordít kellő figyelmet a „külső versenyképességre, mint komoly politikai kérdésre”. Emlékeztetett ugyanakkor egy nyilvánvaló, de riasztó változásra is, amelynek lényege, hogy Európa legnagyobb gazdasági riválisai „már nem a szabályok szerint játszanak”.
Nehezményezte, hogy az EU-nak nincs egyértelmű stratégiája az amerikai és kínai riválisok jelentette ipari és kereskedelmi kihívások kezelésére. Komoly hiányosságként rótta fel azt is, hogy az Unió kevesebbet fektet be a digitális és fejlett technológiákba, valamint a védelmi iparba, mint az Egyesült Államok és Kína. A probléma okai részben abban keresendőek, az uniós szabályok korlátozzák, hogy a tagállamok kormányai támogassák a vállalatokat.
A Letta-jelentés ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy egyre nagyobb a szakadék az EU és az Egyesült Államok gazdaságának teljesítménye között. Bizonyítékként megemlíti, hogy az USA-ban az egy főre jutó bruttó hazai össztermék (GDP) csaknem hatvan százalékkal nőtt 1993-tól 2022-ig, miközben az EU-ban ez az arány a harminc százalékot sem érte el az említett időszakban.
A jelentés legfontosabb üzenete talán mégis az, hogy az uniós szabályokat egyszerűsíteni, az egységes piacot pedig újrakalibrálni kell. Letta a 27 országot számláló közösség pénzügyi piacainak integrációját (a már tíz éve napirenden szereplő tőkepiaci uniót) is szorgalmazza, hogy a vállalatok részvény-, kötvény- és kockázatitőke befektetőktől is tőkéhez juthassanak a beruházásaikhoz, s ne csak a banki hitelekre támaszkodjanak. Szerinte a legnagyobb hatást azzal lehetne elérni, ha a magánszemélyek bankszámláin őrzött 33 billió (33 ezer milliárd) eurót a reálgazdaságba irányítanák. Azon belül is a stratégiai ágazatokba – tanácsolta Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, aki szintén egytért azzal, hogy több befektetésre van szükség. Az elképzelés megvalósításába bevonná az Európai Beruházási Bankot (EIB) is.
A nyilatkozatokból és a Letta-jelentésből kiderült, hogy az ambiciózus célkitűzések megvalósításhoz óriási összegekre lenne szükség. Az Európai Bizottság úgy kalkulál, hogy évente 620 milliárd euró plusz pénzt kellene fordítani csak a zöld és a digitális átállásra.
Letta indítványozta az EU vezetőinek egy kilencpontos terv elkészítését, amely egyebek mellett magába foglalná az egységes piac elmélyítését, továbbá a tőkepiaci és az energiaunió mielőbbi létrehozását. Az tagállami döntéshozók egyelőre csak az elkötelezettségüket nyilvánították ki amellett, hogy az új geopolitikai valósággal és az egyre összetettebb kihívások közepette határozottan fellépnek a közösség hosszú távú és globális versenyképességének, jólétének, s vezető szerepének biztosítása érdekében.
