Különös nyitány vezette be öt évvel ezelőtt az európai parlamenti (EP) választásokat. Az EU sok országában tömegek tüntettek az éghajlat és a környezet hatékonyabb védelméért, illetve azért, hogy a politikai vezetés tegyen határozottabb lépéseket ennek érdekében.
Az új összetételű EP – részben a tüntetések hatására – sietve hozzá is látott az Európai zöldmegállapodásként (EU-Green Deal) meghirdetett program jogalkotási munkálataihoz. A zöldalku részeként radikális változtatásokat helyeztek kilátásba a gazdaságban, kezdve a közlekedéstől, az energiatermeléstől és az ipartól a mezőgazdaságig. A 2019-ben elindított európai zöldpaktum célja, hogy az EU 2050-re szén-dioxid-semlegessé váljon.
A kezdeti nagy lendületnek köszönhetően sikerült megállapodni abban, hogy a közös (uniós) költségvetés kiadásainak 25 százalékát a klímaváltozás elleni küzdelemre fordítják. Egyéb döntések is születtek, amelyek egyike a mezőgazdaságra vonatkozik. Ennek értelmében a 2021-ben kezdődött hétéves uniós költségvetés negyedét az agrárszektorba irányítják. A gazdák örültek is ennek, mások nem annyira. A mezőgazdasági aktivitás serkentése ugyanis jelentős mértékben járult hozzá a károsanyag-kibocsátás növekedéséhez, ami már régóta egyre nagyobb gondot okoz lokális és globális szinten egyaránt. A károsanyagok, mindenekelőtt pedig a légkör felmelegedését okozó, s ezáltal a klímaváltozást is befolyásoló gázok (köztük a szén-dioxid, a metán és társaik) egyre nagyobb gondot okoznak a mezőgazdaságnak is, hátrányosan befolyásolják a teljesítményét. Az ágazat alkalmazottait azonban nemcsak ez nyugtalanítja, hanem más is.
Köztük azok az új szabályok, irányelvek, amelyeket az EU illetékes intézményei fogadtak el abban a meggyőződésben, hogy az nemcsak a klímaváltozás elleni küzdelmet segíti, hanem az agrár és a többi gazdasági ágazatot is.
A zöldmegállapodás kiemelten foglalkozik a mezőgazdasággal és megannyi intézkedést, célt javasolt, illetve követelményt fogalmazott meg. Ezek egy részét a gazdák elfogadhatatlannak minősítették. Különösen sokat támadták a szerintük korlátozó előírásokat és a támogatások összevisszaságát.
Az eredeti intézkedéscsomag szerint a földművesek 2030-ban már csak feleannyi növényvédő szert használhattak volna, mint korábban. A vegyszeres műtrágya használatát pedig húsz százalékkal kellene csökkenteniük. A biogazdálkodással művelt földterületek arányát pedig 25 százalékra kellene emelni a jelenlegi nyolcról, s ugyancsak az évtized végéig a termőföldek akár tíz százalékát parlagon kellene hagyni.
Ezeket a javaslatokat felháborodással fogadták az érintettek, akik még az adminisztrációs terheket (a napi többórás papírmunkát) is sokallták. Az elégedetlenkedők tavaly utcára vonultak tiltakozni, de 2024 elején is tüntettek Európa-szerte. Némelyek a növekvő (termelési) költségek, a műtrágya és a gázolaj árának emelkedése, valamint az alacsony eladási árak, a csökkenő bevételek, az olcsó agrárimport és a túlszabályozás ellen tüntettek. Mások meg a túlzónak tartott uniós és hazai környezetvédelmi intézkedések, továbbá az uniós szabadkereskedelmi megállapodások kockázataira hívták fel a figyelmet. Megint mások a romló gazdasági kilátásaik, a rengeteg adminisztrációs munka és a bonyolult jogszabályok miatt hangoskodtak. Bőven akadtak olyanok is, akik a szerintük következetlen, túlbürokratizált és gyenge európai uniós agrárpolitikát (CAP) ostorozták, miközben követelték a közösségen kívüli országokból, köztük az Ukrajnából származó olcsó mezőgazdasági termékek akadálytalan európai importjának korlátozását, vagy betiltását.
A leglátványosabb megmozdulásokat azok a gazdálkodók szervezték, akik még az idén (az év elején) is – megint az EP-választások évében – traktorokkal tüntettek, változásokat követelve. Azzal érveltek, hogy túlzottak a rájuk rótt terhek, szabályok, követelmények, ráadásul veszélyeztetnék a megélhetésüket, felborítanák az ellátási láncokat, visszafognák az élelmiszertermelést, felpörgetnék a fogyasztói árakat...
A tüntetések hatására az Európai Bizottság már februárban leállította a növényvédőszer-ellenes javaslatot, s ezzel engedményt tett a gazdálkodóknak. Brüsszel egyúttal jelezte: hajlandó engedni néhány környezetvédelmi kérdésben is. A nem termelő (vagyis a parlagoltatási) területek kijelölésének kötelezettségét pedig eltörölte.
Azóta az EP jóváhagyta a közös agrárpolitika egyszerűsítését, amivel lényegében enyhítette a gazdálkodók terheit. És érdemben mérsékelte a gazdákat nehéz helyzetbe hozó termeléskorlátozó és adminisztratív kötelezettségeket. Megteremtette ugyanakkor annak a feltételeit, hogy a kisgazdaságokra aránytalanul nagy terhet rovó ellenőrzéseket és szankciókat két év alatt kivezessék. A döntésnek köszönhetően a tagállamok akár már az idén úgy alakíthatják ki a szabályaikat, hogy azok megkönnyítsék a gazdálkodók munkáját.
Egyszerűsödtek a támogatási feltételek is. Az új szabályozás eredményeként a társállamok a mezőgazdasági termelők valódi igényeihez igazíthatják a támogatási rendszereket. Kompromisszum született az ukrajnai gabonaimportról is, amely ugyan vámmentes marad, de korlátozzák a mennyiségét.
A változások ellenére a szakértők egy része úgy véli, hogy a traktoros tiltakozások csak rövid távon ható, politikai indíttatású, az EP-választásokkal összefüggő átmeneti intézkedéseket hozhatnak, amelyekkel megpróbálják csillapítani a helyi gazdák haragját.
