Országunkban évente 40 millió liter bort termelnek, amelynek 30 százaléka az őshonos tömjénbor – írja a Večernje novosti. A hírlap információi szerint Szerbiában 20 ezer hektárnyi szőlőültetvény van, de a bortermelők akár 50 hektáros területen is gazdálkodhatnának ahhoz, hogy a világpiacon versenyképessé váljon a helyi jellegzetességként ismert tömjénbor.
A kisgazdaságok törekvésének és türelmének köszönhetően ugyanis ez a fajta fehérbor virágkorát éli. A legtöbb ültetvény Župa település környékén van, de évről évre mind jobban terjed az ország más területein is. A kisebb gazdaságok 20 ezer üvegnyi tömjénbort tudnak évente piacra kínálni, egy nagyobb gazdaság viszont 100 ezer liter nedűt is le tud gyártani szüretenként – vázolta a kapacitást Stevan Rajta, a Bortemelők Tanácsának elnöke a Večernje Novostinak. Hozzátette: a szőlőtermeléshez kitartásra van szükség, így az őshonos tömjén termesztéséhez is. Legalább 3-4 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az elültetett tőke alkalmazkodjon az éghajlathoz, és minőségi termést hozzon. A klímaváltozás miatt azonban mind nehezebben tervezhető a termelés – mondta a szakember.
A negatív időjárási tényezők közé sorolta az erős szelet, amely megtépázza a tőkéket, a nagy melegek viszont elégetik a rügyeket. A termelőknek meg kell küzdeniük az áradásokkal is, amelyek az ültetvények mellett a pincéket és raktárakat is károsíthatják. Az elmúlt években az éghajlatváltozás miatt a hazai ültetvények 20-30 százaléka tönkre ment. A legnagyobb kár Šumadijában keletkezett, ahol az ültetvények jelentős része kiveszett, de Vajdaságban és Negotin környékén is elég nagy károkat jegyeztek a szőlőültetvényeken.
A bortermelés pedig az egyik legköltségesebb gazdálkodási forma: olyan, mint egy tető nélküli gyár a nyitott terepen – élt a hasonlattal a szakember.
Ugyanakkor kitért azokra a problémákra is, amelyeket a nagy melegek okoznak: tavaly a kánikula miatt a gazdák a termés 50 százalékát elvesztették. A hőség miatt ugyanis a szüretet jóval korábban, már augusztusban el kell kezdeni – mutatott rá a nehézségekre Stevan Rajta.
Az aktuális adatok rámutatnak, hogy a szőlőtermelés tekintetében országunkban elsősorban nemzetközileg elismert fajtákat termelnek: az őshonos, a helyi és az új szőlőfajták csupán 8 százalékban vesznek részt a termelésben. A fehér- és a vörösbor megoszlását illetően területeinken elsősorban fehérbort termelnek a gazdák, ez teszi ki a beültetett szőlősök 58,46 százalékát.
Az állam továbbra is kiemelten kezeli a szőlőültetvényeket, és jelentős szubvenciókat biztosít azoknak a fiatal bortermelőknek, akik a szőlőtermeléshez szükséges eszközöket szereznének be, illetve erre a célra vásárolnának termőföldet. Az illetékes minisztérium egy külön szakosztály megalapítását is tervezi, amely kizárólag a bortermeléssel foglalkozna. Manapság ugyanis már nem a pénz jelent gondot, sokkal inkább a szakképzett munkaerő biztosítása: kevesen szerzik meg az enológus képesítést vagy válnak technológussá, de kifejezetten gondot jelent szakképzett pincemestereket is találni – mutatott rá a Bortermelők Tanácsának elnöke. Ugyanakkor kiemelte: Szerbia rendelkezik minőséges borokkal, a mennyiség tekintetében azonban alulmarad.
A hazai szükségleteket illetően 65-70 millió liter borra van szükség évente: ennek jelentős része a régióból érkezik országunkba. A legnagyobb mennyiségeket Észak-Macedóniából és Montenegróból szállítják, a horvát és szlovén borokból valamivel kevesebb kerül a szerbiai piacra. Nagyobb beszállítóink még Olaszország, Franciország, Spanyolország és Portugália, de kisebb mennyiségben Argentínából és Ausztriából is érkezik bor az országunkba.
Nyitókép: Beta/AP
