Szerbiában nincsenek lényegbevágó eszmecserék fontos kérdésekről, nincsenek közviták, pedig valamennyi intézmény válságba került – szögezte le Čedanka Andrić, a Függetlenség Egyesült Ágazati Szakszervezetek (UGS Nezavisnost) elnöke, aki hiszi, hogy ennek az érdekvédelmi szervezetnek fontos szerep jut a következő időszakban.
„Nálunk, akárcsak egész Európában, olyan arányban csökken a szakszervezetek ereje, amilyen mértékben erősödik a hatalom és a tőke összefonódása” – fogalmazott a szakszervezeti vezető a Demostat Kutató- és Kiadóközpont portáljának adott interjúban. Arra a kérdésre, hogy vajon a privatizáció idején elmulasztották-e az alkalmat, hogy a szakszervezetek erősebb partnerként lépjenek fel, azt válaszolta: még jó, hogy a szakszervezetek egyáltalán túlélték azt az időszakot. „A közszektorban, tehát az egészségügyben, oktatásban, állami vállalatokban könnyebb volt a szakszervezetek tömegesítése, mert volt mire építeni. A multinacionális vállalatokban és más magáncégekben is vannak szakszervezetek, habár gyakran hallani, hogy nem is léteznek. Inkább arról van szó, hogy a magánszférában nehezebben ment a szervezés, mindent elölről kellett kezdeni, és a hazai újgazdagok sem igen hajlottak a párbeszédre. Lassan mégis teret hódítottak az érdekvédelmi szervezetek, és a magáncégek egy részében ma politikamentes a szakszervezeti tevékenység, tisztán a foglalkoztatottak érdekeit szolgálja a tőkével szemben”.
Andić kiemelte, hogy a Függetlenség másfél évvel ezelőtt elkészítette a saját munkatörvény-javaslatát, és követeli, hogy az új jogszabály meghozatala előtt a hatalom egyeztessen a Szociális-Gazdasági Tanáccsal (SES) és a szakszervezetekkel. „Nem lesz könnyű konszenzusra jutni, kemény ellenállással számolunk a Külföldi Befektetők Tanácsa, az Amerikai Gazdasági Kamara és más munkáltatói egyesületek részéről” – mondta Andrić, majd a munkaerő-vándorlásról fejtette ki véleményét.
„Egyre több külföldi munkás érkezik. Évek óta mondogatjuk, hogy az alacsony bérek kiűzik Szerbiából a munkásokat, és most, amikor ez valóban bekövetkezett, a munkáltatók meg vannak lepődve. A munkaerő-vándorlást megállítani nem lehet, ez ma globális jelenség, csakhogy a visszaéléseket is látjuk. Előfordul, hogy a hazai munkásokat munkaerő-fölösleggé nyilvánítják, mint ahogyan a belgrádi repülőtér egyik egységében történt, másnap pedig a helyükbe külföldieket vesznek fel minimálbér alatti fizetésért. Ez a jogokkal való visszaélés klasszikus formája”.
Andrić ismertette a szakszervezetek értesüléseit, melyek szerint az országban mintegy 20.000 bejelentett orosz munkás dolgozik, főképpen az információs-technológiai szektorban, majd a kínaiak következnek, akiket a saját cégeik foglalkoztatnak, melyekben „nincs szakszervezeti tevékenység, és azt sem tudni, hogyan alakulnak a béreik, mondhatni, a rendszeren kívül vannak”. Tömegesség szerint „harmadik helyen a törökök vannak, akik többnyire a nagy közműprojekteken dolgoznak, végül a legkevésbé képzett indiaiak és nepáliak, akik a legrosszabbul fizetett munkákat is elvállalják az építőhelyeken és a szolgáltatóiparban. Ők 3–6 hónapra érkeznek gyanús ügynökségeken keresztül”, alapvető higiéniai körülményeket nélkülöző, kollektív szálláshelyeken élnek kiszolgáltatottan, és nincs törvényi lehetőségük az érdekvédelmi szervezkedésre. „A szakszervezetek követelik, hogy – mint mindenütt Európában – a migránsokat foglalkoztató cégekben is jelen lehessenek, mert ami most történik, az a bűnözéssel határos”. Andrić a nagybecskereki linglong esetét említette, ahol fennállt az emberkereskedelem gyanúja munkaerő-kizsákmányolás céljából, és ahol az ügyészségnek kellett volna intézkednie. Mint mondta, a szakszervezet csak akkor léphet fel, ha ezek a munkások kilépnek az árnyékgazdaságból.
„A problémák lényegébe kell behatolnunk, nem pedig egymás ellen fordítani a munkásokat” – üzente a szakszervezeti elnök, hozzátéve, hogy a Függetlenség az utóbbi időben intenzívebben fordult a nyilvánosság felé, ennek eredménye pedig hamarosan észlelhető lesz.
Nyitókép: Čedanka Andrić (Fotó: Beta)
