Bata Erzsébet oromi gazdálkodó, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének elnökségi tagja számtalanszor szerepelt már lapunk hasábjain. Ő az, akit megkeresünk, ha a Magyarkanizsa községbeli agrárhírekkel kapcsolatban naprakészek szeretnénk lenni, az időszerű mezőgazdasági helyzetről és a munkálatokról is be tud számolni, hisz családjával együtt maga is évtizedek óta mezőgazdasági termelő.
A napokban a magyar állam is elismerte odaadó és szakértő munkáját, ugyanis Budapesten átvette a Nemzet Gazdásza elismerést. A díjak átadásakor dr. Feldman Zsolt mezőgazdaságért felelős államtitkár úgy fogalmazott, hogy a Nemzet Gazdásza cím az egy-egy életút mögötti közösségek elismerése is egyben, amelyekre a következő évek küzdelmeiben is tud építeni a magyar agrárium. Bata Erzsébet pedig a több évtizedes munkája során sokat tett a vajdasági agráriumért. A díj átvétele apropóján kedden az elismerésről, a termelők összefogásáról és az aktuális helyzetről beszélgettünk vele.
– Nagyon meghatódtam, amikor megtudtam, hogy felterjesztettek erre a díjra, hisz akkor is tudatosodott bennem, hogy mennyi évtized áll mögöttem, amit munkával töltöttem ebben az ágazatban, úgy a családi gazdaságunkban, mint a kisgazdaságok összevonásában. Vegyészetet végeztem, de a szakmámban soha nem dolgoztam, ugyanis a szüleim már korán bevontak a gazdaság megismertetésébe. Házasságkötésünk után ez nem változott, láttam az ügyintézések közepette pozitívumokat és negatívumokat is. Próbáltuk családi körben a negatívumokat pozitívumokká varázsolni, és mindig akadtak segítőtársak körülöttem, akik arra biztattak, hogy létesítsünk egyesületeket – mesélte Bata Erzsébet, majd elmondta, hogy így alapították meg 1989-ben az első parasztszövetséget, amelynek elnökségi tagja volt.
Bata Erzsébet (BJK felvétele)
– Sajnos az alapítók közül már csak én élek, de a szövetség felbomlását nem ez okozta, hanem a többpártrendszer beindulása. Az 1992-ben tomboló háború pedig mindent felülírt. Széthullott az egyesület, nagy nehézségek árán tudtunk csak gazdálkodni. Egy velebiti kollégámmal tanakodtunk, és megalapítottunk egy mini termelői és értékesítői szövetkezetet Progres néven. Nagyon szépen beindult, huszonvalahány taggal. A nonprofit szövetkezetünk eredményesen működött, terményátadásban, jószágfelvásárlásban is – magyarázta Erzsébet, majd így folytatta:
– Sajnos ’92 májusában a szankciók befékeztek bennünket, egyedül a tejgyárral tudtunk dolgozni, de az is lejtmenetbe indult, így ismét nagy problémák merültek fel. Őrült nagy infláció következett, amely teljesen ellehetetlenítette a boldogulást – idézte fel Erzsébet, aki az ínséges időkben sem hagyta magára a gazdákat, és a tejet sajtért adták el, a sajtot pedig vetőmagért.
– A későbbiekben Puha Gábor ajánlásával megalapítottuk az Észak-vajdasági Agráregyesületek Szövetségét, de meg kell jegyeznem, hogy előtte már Agrokanizsa néven alapítottunk civil szervezetet, utána meg gazdakör néven, és ennek napjainkig az elnöke vagyok. Így a tíz apró mezőgazdasági civil szervezet, amely Magyarkanizsa községben létezik, megalapította az agráruniót, amelynek képviseletében működtünk az Észak-vajdasági Agráregyesületek Szövetségében. Tudtuk, hogy Magyarországon már létezik falugazdász-hálózat, amely nagy segítséget nyújt a gazdáknak. Kapva kaptunk az alkalmon, és büszkeséggel tölt el, hogy Vajdaság, sőt az egész balkáni régió szintjén elsők voltunk, akik megalapítottuk a falugazdász-irodát. Ennek székhelye Magyarkanizsán volt, és egy hölgy, Rózsa Andrea vállalta a falugazdász szerepét. Az iroda a mái napig működik, nagy örömünkre most már több falugazdásszal – emelte ki Bata Erzsébet.
– Fokozatosan bonyolódott az agráriumban dolgozó családok helyzete és a minisztériumi követelmények, ezért nagyon hasznos a falugazdászok tevékenysége, akik már hárman vannak. Kettejüket a magyarkanizsai községi költségvetésből, egy személyt pedig a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének támogatásával tudunk alkalmazni. Puha Gábor után Nagy Miklós vette át a szövetség vezetését, és kiterjesztettük a falugazdász-hálózatot Vajdaság minden területére, így már huszonöten dolgoznak szerte Vajdaságban – fejtette ki Erzsébet, majd a mezőgazdaság helyzetéről beszélgetve elmondta, nagyon nehéz a megélhetés.
– Mi teljes kapacitással működtetjük a falugazdász-irodákat, és az ott dolgozók minden tájékoztatást megadnak a termelőknek, felkészítik őket a követelményekre, hisz a termelőknek napjainkban nagyon pontosnak kell lenniük, legyen szó akár a gazdaságok felújításáról, akár a kérelmek beadásáról. Rendszeresen szervezünk továbbképzéseket, próbálunk felzárkózni az európai uniós követelményekhez, ugyanis a bevételek nagyon alacsonyak, a követelmények meg magasak. Nehéz megélni, de követni kell a pályázatokat, azok is a gazdák segítségére vannak, ezekről is tartunk tájékoztatókat, a tartományi szakemberek bevonásával. Úgy érzem, meg tudnak maradni, ha minden lehetőséget megragadnak, és észszerűen gazdálkodnak, bár nagy jövedelmet nem lehet várni. A vajdasági termőföld aranyat ér, és vétek volna őseink hagyatékát veszni hagyni – fogalmazott a Nemzet Gazdásza cím kitüntetettje.
Nyitókép: Bata Erzsébet (középütt) a budapesti díjátadón (Forrás: Facebook/Agrárminisztérium)
