Nincs rá pénz. Ezzel indokolta Christina Fernández de Kirchner argentin elnökhelyettes, hogy hazája képtelen visszafizetni 45 milliárd dollár maradék adósságát a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF). Azt is mondta, törlesztenének, de nincs miből.
Nem sokkal később Alberto Fernández elnök pedig már arra szólította fel az IMF-et, hogy – az új típusú koronavírus-járvány okozta zűrzavar miatt – vizsgálja felül a hiteltörlesztés feltételeit, és tíz évvel hosszabbítsa meg a visszafizetés határidejét.
Merthogy az ország ismét csődbe jutott, immár tizedszer. A XIX. században ez kétszer történt meg vele, a XX. és a XXI. században pedig négyszer-négyszer. A tizedik krachot március végén ismerte el az argentin alelnök.
Latin-Amerika harmadik legnagyobb gazdasága már hosszú ideje képtelen kikecmeregni abból a mély gödörből, amelybe 2001-ben zuhant, miután kiderült: rekordmagas államadósságát nem tudja törleszteni külföldi hitelezőinek. Időközben valamicskét sikerült visszaadni, ám a tartozás még így is nagyon magas, Argentína továbbra is óriási hiteleket görget maga előtt.
A külföldi hitelezők 2021 elején már csaknem 271 milliárd dollárt követeltek rajta. Hiába, mert nincs miből fizetni. A kormányzat tavalyi adósságátalakító programja is összeomlott.
Amit az IMF követel Argentínától, az sem kevés, sőt ekkora összeggel egyetlen állam sem tartozik neki. A nemzetközi pénzügyi szervezet történetének legnagyobb hiteléről (csaknem 57,1 milliárd dollárról) szóló egyezményét még 2018-ban írták alá.
Szenátorként de Kirchner ellenezte az IMF-fel megkötött akkori egyezséget. Pedig őt is felelősség terheli a súlyos helyzetért, amibe hazája került. Államfőként (2007 és 2015 között) ugyanis igyekezett a gazdasági bajokat takargatni, amennyire csak lehetett. Az ország történetének első elnöknőjeként a magas inflációról pedig évekig tudomást sem akart venni, sőt a szót nyilvánosan ki sem ejtette a száján.
Ettől függetlenül a pénzromlás még most is komoly gondot okoz a megannyi másik mellett. A gazdaság évek óta recesszióban vergődik (ráadásul az új típusú koronavírus-járvány miatt csak súlyosbodik a helyzet), a peso árfolyama a dollárral szemben pedig romokban hever. Az előrejelzések szerint az infláció az idén elérheti akár az ötven százalékot is, a munkanélküliség is kétszámjegyű már jó ideje.
Ezen az se segít, ha a kedvező változás reményében új nevet adnak a nemzeti valutának. Ilyenre is volt már példa Argentínában; az elmúlt száz évben ötször is, legutóbb 1991-ben, amikor is a fizetőeszköz a konvertibilis peso nevet kapta.
Pedig az elmúlt években több elnök is reformokkal, gazdaságélénkítéssel próbálkozott. Olykor költségvetési korlátozásokat is bevezettek, ám ennek ellenére a fizetési egyensúlyt (spórolással és megszorításokkal) nem sikerült megteremteni. A tetemes hiányt csak külföldi hitelekből tudták valamelyest lejjebb szorítani.
A piacok bizalmának visszaszerzése érdekében az argentin jegybank már 2018 augusztusában (világrekordnak számító) 60 százalékra emelte az alapkamatot, ám ez sem segített. Sőt az utóbbi időben folyamatosan romlik a 45 millió lakosú Argentína helyzete.
Az ország a kilátástalan helyzeten újabb hitelekkel változtatna. Ám az új adósságokkal csak az ezekkel járó államcsődök számát gyarapíthatja, miközben már alig emlékszik valaki is arra, hogy Argentína a XX. század elején a világ leggazdagabb országai közé tartozott, és milliószámra fogadta be a jobb élet és munkalehetőség reményében odaérkezett bevándorlókat.
