Feltörekvőben a tartományi méhészet. Legalábbis erre következtethetünk abból a nagy érdeklődésből, aminek csütörtökön délelőtt lehetett az ember tanúja a Vajdasági Gazdasági Kamara dísztermében, ahol a tartományi mezőgazdasági titkárság képviselői átadták a 2021. évre vonatkozó társfinanszírozási szerződéseket. A 105 bejegyzett vajdasági méhésznek Čedomir Božić Tartományi Mezőgazdasági, Víz- és Erdőgazdálkodási titkár nyújtotta át a támogatási szerződéseket.
– A tartomány számára kiemelt jelentőségű a méhészet fejlesztése, ezért fontos az ágazat felkarolása és a támogatás összegének folyamatos növelése – jelentette ki a tartományi titkár.
Az idén a méhészet támogatására 25 millió dinárt irányoztak elő, ebből egy-egy méhész legfeljebb 300 ezer dinárra pályázhatott, és 50–60 százalékos költség-visszatérítést tudott megvalósítani.
Ótott Róbert mezőgazdasági titkárhelyettes a médiának nyilatkozva elmondta, hogy a pályázatra háromszoros túljelentkezés volt az idén. Ez azt mutatja, hogy a méhészet további terjeszkedésére is van igény, a keretösszeg növelése pedig szükséges, hogy minél több méhész juthasson támogatáshoz.
(Fotó: Ótos András)
A pályázati kiírás értelmében kizárólag a 2021. január 1-je után megvalósuló beruházás kaphatott támogatást. A pályázó maga dönthette el, hogy a számára szükséges eszközöket előre megvásárolja és számlával pályázik, vagy előszámlát csatol a pályázatához. A támogatásból a méhészek további méhcsaládokat, kaptárakat, berendezéseket, a méz előállításához, csomagolásához szükséges eszközöket és berendezéseket vásárolhatnak.
A szerződések átadásakor szinte minden hely foglalt volt a gazdasági kamara termében. A jelenlévők között volt a muzslyai Bálint János, az egyik legtekintélyesebb méhész a tartományban, aki több mint negyven éve foglalkozik méhészettel.
– A családban ez számít már főfoglalkozásnak. Jelenleg mintegy 1000 kaptárral rendelkezünk, de tovább szeretnénk fejleszteni méhészetünket. A pályázatnak köszönhetően további 400-500 kaptárral bővül az állomány. A termelési kör egyébként nálunk már bezárult, a termékeinket mi magunk is csomagoljuk, és elmondhatom, hogy a vásárlói igényeknek alig tudunk eleget tenni, akkora az érdeklődés a méz iránt – mondta.
Bálint János azt is hozzátette, manapság már nem olyan a méhészet, mint régen volt. Napjainkra a vegytanhoz, a biológiához is érteni kell egy kicsit, ismerni kell a permetszereket, a méhek betegségeit, komplex tudással kell rendelkeznie annak, aki meg akar maradni a méhészet területén. Véleménye szerint a méhészet még mindig nincs a kívánt színvonalon, de a méhvédelem érdekében felállított különféle állami szogorításoknak köszöhetően jelentősen javul a helyzet.
Ellentétben a muzslyai méhésszel, Kurcinák Attila még fiatalnak számít a szakmában. Hat éve foglalkozik méhészettel, méz és méhpempő készítésével. Mint mondta, szerencsére jelentős méhpusztulással neki nem kellett számolnia. Anyagi megfontolásból kezdett bele a méhészetbe, de a természetközeli munka és a méhek szeretete is vezérelte.
– Nem járunk piacra árusítani, inkább háztól adunk el nagyobb mennyiségeket. A pályázati pénzből méhészetben használatos pergetőt vásároltunk, amelynek ára egyébként igen magas – mondta el a fiatal méhész.
Már több méhészszervezet is felhívta a figyelmet a mézhamisítványok megjelenésére a boltok polcain. Gordos Hajnalka moholi méhész elmondta, hogy ez a probléma őket nem érinti közvetlenül, ahogyan azokat sem, akik tudják, mi az igazi méz.
– Főleg piacon árusítjuk a mézet, és akik tőlünk vásárolnak, ismerik az igazi mézet, tudják, milyen az íze, és hogyan néz ki. A vevőkör visszajár, és senki se szereti a hamisítványt, így mi nem vagyunk közvetlenül érintve. Gordos Hajnalka azt is elárulta, a háznál a valódi méhész a férje. Gazdaságuk egyébként is kicsi, mindössze 34 kaptárral rendelkezik, a támogatást az állomány bővítésére szeretnék fordítani.
