A Mekong és a Gangesz vidékéről mintegy 200 ezer tonna műanyagszemét kerül évente az Indiai- és a Csendes-óceánba.
Ázsia szárazföldi és édesvízi állatfajai a „legsebezhetőbbek közé tartoznak” a műanyagszennyezettség szempontjából – derült ki egy új ENSZ-jelentésből, amely elsőként vizsgálta, hogy a műanyaghulladékok milyen hatással vannak a vándorló állatfajokra.
A vándorló és vadon élő állatfajok védelméről szóló ENSZ-egyezmény (CMS) titkársága a Mekong és a Gangesz vidékének állataira összpontosította vizsgálatát. A két folyó területéről nagyjából 200 ezer tonna műanyagszemét kerül évente az Indiai- és a Csendes-óceánba. A jelentés szerint az édesvízi emlősök, a folyami delfinek és a dugongok esetében különösen magas a „kockázata” annak, hogy megfulladnak, miután hulladékba, például kiselejtezett halászfelszerelésekbe gabalyodnak, vagy miután lenyelik a műanyagszemetet. A két folyó mentén zsinórokba és halászhálókba akadt madarakat és kisebb testű emlősöket is találtak.
Az egykor szerte a régióban elterjedt gangeszi folyami delfint és a kúposfejű delfint ma már a veszélyeztetett állatok közé sorolja a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN). A kutatók szerint a műanyaghulladékok az ázsiai elefántokra is veszélyesek lehetnek, mivel az ormányosokat már Srí Lankán és Thaiföldön is látták a szeméttelepeken keresgélni és „műanyagot enni”. Vándormadaraknál, például halászsasoknál megfigyelték, hogy műanyagszemétből, egyebek között horgászzsinórból és hajóhulladékból építenek fészket, amibe a fiókák aztán gyakran belegabalyodnak, az albatroszok pedig könnyen zsákmánynak nézhetik a víz felszínén úszó műanyagot.
A Science című tudományos folyóiratban múlt hónapban megjelent tanulmányban európai egyetemek kutatói arra figyelmeztettek, hogy a következő évtizedben megduplázódhat az emberiség éves műanyagszemét-termelése, amely jelenleg nagyjából 45 millió tonnára rúg.
