A világ meghatározó hatalmi központjaiban immár azt latolgatják, hogy milyen lesz az új amerikai elnök, illetve kormányzat politikája. Joe Biden és csapata januárban kezdi meg a munkát, de sok elemzőközpont már most biztosra veszi, hogy nem követi Donald Trump leköszönő elnök útját.
Változás várható a gazdaságpolitikában is. A külgazdasági prioritások egy része szintén módosul.
Kínával kapcsolatban szintén változásokra kell számítani. Az Egyesült Államok fő globális versenytársának számító ország ellen –Trump által – indított kereskedelmi háború várhatóan alábbhagy, ám aligha ér majd véget egyik napról a másikra.
Trump arra hivatkozva próbált megszorongatni több országot is, hogy csökkenteni akarja a velük szemben évek alatt kialakult amerikai kereskedelmi deficit mértékét. A hiány szerinte azért keletkezett, mert a tisztességtelen külföldi kereskedelmi partnerek olcsó importáruval árasztották el az USA-t, ahol emiatt termelési egységek és munkahelyek szűntek meg. A legtöbb bírálatot – a tisztességtelen gazdasági magatartás miatt – Kína kapta, és ezért többször is vámokkal sújtotta az onnan érkező termékeket.
Az eljárástól azt remélte, hogy amerikai cégek sokasága települ majd haza Kínából, s ez komoly fennakadásokat okoz az ázsiai országnak, amely végül változtat a politikáján. A számítás tévesnek bizonyult, ahogyan korábban is, amikor (2002 és 2010 között) előbb Georg W. Bush, majd Barack Obama amerikai elnök próbálta védővámokkal megzabolázni Kínát.
Trump igyekezete ellenére a kínai export az idén látványosan nőtt. Az amerikai kereskedelmi deficit, ami kezdettől fogva szúrja Trump szemét, ugyanakkor jócskán megnőtt, miként a költségvetési hiány és az államadósság is. Az amerikai ipari termelés és foglalkoztatás pedig már 2018 második felétől (vagyis nem sokkal a Kínára kirótt első védővámok után) folyamatosan csökken.
A washingtoni intézkedésekre válaszul bevezetett kínai ellenvámok több ágazatban, így a mezőgazdaságban is súlyos gondokat okoztak az USA-ban. Elemzők egybehangzóan állítják, hogy az ország nem sokat nyert, inkább (jelentős összegeket) bukott a Kína ellen folytatott eddigi vámháborúban.
A konfliktus helyett közgazdászok már évekkel korábban az amerikai gazdaság reformját és az ország érdekeit tükröző új nemzetközi normák, megállapodások létrehozását javasolták.
Kérdés, hogy az új elnök megfogadja-e a tanácsot. Az viszont kétségtelen, hogy Biden nem fordít majd azonnal hátat hivatali elődje Kína-politikájának.
Kína megerősödését ugyanis Amerika komoly kihívásának tartja. Biden ezért nem vonja vissza azonnal a büntetővámokat, legalábbis a minap ezt nyilatkozta. Nem leckézteti és bünteti az USA szövetségeseit sem, miként azt Trump tette. Ellenkezőleg, igyekszik majd rávenni őket a Kína elleni hatékonyabb közös fellépésre. Az is valószínű, hogy Kínát nemcsak a legfontosabb ellenfélként kezeli majd, hanem partnerként is, amellyel több, globális jelentőségű kérdésben – köztük a klímaváltozás elleni küzdelemben – hajlandó lesz együttműködni.
Az együttműködést (és a büntetővámok visszavonását) támogatja az amerikai nagyvállalati és pénzügyi lobbi is, amely mielőbb szeretne minél jobb pozíciókat kiépíteni a kínai piacon, s minél nagyobb nyereséget bezsebelni. Az Egyesült Államok szövetségesei sem érdekeltek a feszültség fenntartásában, hiszen a jövőben ők is szeretnének jó üzleteket kötni Kínával.
A gazdasági kiegyezés lehetséges, de korántsem biztos még, hogy meg is valósul, mert a két ország közül az egyik (Kína) meg akarja szerezni a világ vezetőjének a szerepét, a másik (az USA) meg nem szívesen engedné azt át. A jelek szerint egyelőre mindketten igyekeznek a belső problémáikat rendezni, tovább erősíteni gazdaságukat.
