Továbbra is óriási szakadék tátong a társadalmi rétegek között Szerbiában. Az országban több mint 2 millió lakos él a szegénység peremén, félmillió polgár pedig mélyszegénységben tengeti napjait. A hivatalos adatok szerint a szociális védelemben részesülők száma évről évre csökken, de ezek csak statisztikai adatok, játék a számokkal. Sarita Bradaš, a Demokráciáért Központ Alapítvány kutatója szociális kártyáról szóló, a szerb képviselőház által februárban elfogadott törvényt bírálta a Beta újságírójának. Elmondása szerint 2019-ben 226 897 állampolgár kapott szociális segélyt Szerbiában, tíz százalékkal kevesebben, mint 2012-ben. A 2012. évi adatokhoz képest a gyermektartási pótlékban részesülők száma is 28 százalékkal csökkent, jelenleg 226 289 családnak jár ez a szociális juttatás.
– Az állam ahelyett, hogy létrehozna egy jól felépített és működőképes szociális védelmet a rászorulók számára, ami biztonságot nyújtana a társadalmi kirekesztettség veszélyével szemben, és lehetővé tenné minden polgár számára a méltóságteljes életet, elfogadta a szinte teljesen hasztalan szociális kártyáról szóló törvényt. A szerb parlament ennek a törvénynek a megszavazásával semmit nem tett a szegénység felszámolásáért – mondta Bradaš.
A Munkaügyi, Foglalkoztatási, Veterán és Szociális Minisztérium magyarázata szerint a szociális kártyáról szóló törvény elfogadásával egységes és központosított nyilvántartás jön létre naprakész információkkal a rászorulók gazdasági-társadalmi helyzetéről. Az adatbázisnak köszönhetően az illetékes szervek pontosan tudják követni, ki az igazán rászoruló, és mekkora mértékben. Az elvárások szerint a szociális kártya jelentősen hozzájárul a segélycsomagok méretének megállapításához és azok igazságos elosztásához.
Bradaš véleménye szerint a szociális kártyákról meghozott törvény akkor lenne indokolt, ha célja a létfenntartás küszöbén élő személyek, családok szociális jogosultságának nyilvántartásba vételét is magába foglalná. Ezzel új esetek felvételét is lehetővé tenné a támogatási segélyprogramba. Ehelyett, a törvény rendelkezése szerint, a szegénységben élők jelentős hányada kint reked a szociális támogatás jogosultságából, mivel a törvény csak a már rendszerben lévő személyekkel foglalkozik, velük is fontossági sorrend szerint. A kutató felemelte a hangját azért, hogy nem kizárólag a szociális segélyprogramok kedvezményezetteiről kell adatokat gyűjteni, hanem az általános népességről is. A szociális kártyáról szóló törvény indoklása arra hivatkozik, hogy a szociális segélyre előirányzottak állami költségvetés mértéke habár jelentős, de mégis korlátolt keretek között van, mivel a felhasználók száma igen magas. Ez teszi szükségessé egy prioritás kialakítását a juttatások elosztásakor.
A kutató szerint a törvény előterjesztésének az indoklása téves állításon alapszik, mert ha összehasonlítjuk az erre a célokra szánt juttatásokat más országokéval, akkor rájövünk, hogy Szerbia igencsak szűkmarkú a szociális támogatásokat illetően.
– A szociális kártyáról szóló törvény indoklásából valójában az válik egyértelművé, hogy habár az állam arra hivatkozik, hogy a hibaforrásokat szeretné kizárni a szociális segélyek igazságos elosztása érdekében, valójában ki akar bújni a szociális támogatások teljes lefedésének kötelezettsége alól, sőt, a jelenlegi felhasználók számát is csökkentené, mert terhelést jelentenek az állam számára – mondta Bradaš. A kutató azt is elmondta, az Európai Unió tagországai átlagban a GDP 27,9 százalékát különítik el szociális támogatásokra, Szerbia pedig a GDP 19,4 százalékát. Az Európai Bizottság értékelései a szerbiai szociális támogatásról évről évre felróják az országnak, hogy a juttatások összege az alapvető szükségletek lefedésére sem elegendő. A támogatásra szorulók jelentős része nem is él a szociális segély lehetőségével, aki pedig használja, az a legelemibb egzisztenciális szükségleteit sem tudja kielégíteni belőle.
– Szerbia nem egy szociálisan gondoskodó állam, él azzal a lehetőségével, hogy a szegényektől vesz el, illetve nem is adja oda, ami járna nekik, azért, hogy a még szegényebbeknek adhasson – vélekedett Bradaš.
