Igencsak megrémültek a piacok és a befektetők az utóbbi időben Argentínában történtek miatt. A változások ugyanis arra utalnak, hogy az állam ismét a csőd felé tart. Az ezredfordulón ez már bekövetkezett, jó nagy fölfordulást, zűrzavart okozva a nemzetközi pénzpiacokon, és persze házon belül.
Az ország, amely Latin-Amerika harmadik legnagyobb gazdasága, azóta sem tudott kilábalni a mély gödörből. Tavaly recesszióba süllyedt, és azóta sem tud kiszabadulni belőle. Pedig amikor 2015-ben államfővé választották Mauricio Macrit, sokan abban reménykedtek, hogy majd ő ügyesebb lesz az elődeinél, és a gazdaságot is jó irányba tereli.
Nem így történt, jóllehet az elnök reformokkal, gazdaságélénkítéssel is próbálkozott. Igaz, megszorításokat is bevezetett. Az intézkedések ellenére a költségvetési egyensúlyt (megtakarításokkal és megszorításokkal) nem sikerült megteremtenie. A tetemes hiányt csak külföldi hitelből tudták csökkenteni.
Argentína tavaly akkora összeget kért és kapott a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), amekkorát még senki sem: a hároméves készenléti hitelmegállapodás ugyanis 57,1 milliárd dollár. Nyilván a kényszer vezérelte az országot, ám a lakosság ennek ellenére már régóta gyűlöli az IMF-et. Sokan jól emlékeznek még az ezredfordulón átélt súlyos belső (pénzügyi-gazdasági) válságra, amiért a hitelező által megkövetelt megszorító intézkedéseket okolják.
Ám nemcsak a tavalyi IMF-megállapodás kezdte ki az elnök népszerűségét, hanem az is, hogy megnyirbálta a finanszírozhatatlan szociális ellátórendszert; csökkentette a nyugdíjakat, az alapvető árucikkek állami támogatását pedig megszüntette, miközben az oktatási és az egészségügyi hálózatnak biztosított költségvetési kifizetéseket is visszafogta.
A belső és a külső események (amerikai kamatemelés, amerikai–kínai kereskedelmi konfliktus, a fejlődő országok valutáinak gyengülése) csak tovább rontották az ország iránti bizalmat és az argentin gazdaság helyzetét. Ennek következményeként óriásit zuhant a peso árfolyama a dollárhoz képest.
A piacok bizalmának visszaszerzése érdekében az argentin jegybank már 2018 augusztusában (világrekordnak számító) 60 százalékra emelte az alapkamatot. Hiába, ez sem segített. Sőt az utóbbi időben folyamatosan romlik Argentína helyzete.
A riadalmat csak fokozta Macri gazdasági és közjóléti intézkedéseinek (lényegében a költségvetési kiadásokat 678 millió dollárral megnövelő) múlt heti bejelentése és az a megalapozott feltételezés, hogy esélye sincs tisztsége megtartására az őszi választáson, vagyis nem lesznek új reformok sem, amelyek talán valamelyest stabilizálnák a gazdaságot.
Az elnökválasztást megelőző minapi próbavoksolás azt jelzi, hogy olyan új vezetője és helyettese lehet az országnak (Alberto Fernández és Cristina Fernández de Kirchner), akik a régi, felelőtlen és elhibázott gazdaságpolitikát folytatnák. A befektetők attól félnek, hogy az új államfő visszahozná a populizmust, valamint az állami beavatkozás és a protekcionizmus politikáját. A piacok azt sem tartják kizártnak, hogy tőkekorlátozásokat vezet be, és megpróbálja újratárgyalni az IMF-megállapodást, esetleg felfüggeszteni a hitelek visszafizetését. Még az suncs kizárva, hogy államcsődöt jelent, akár már jövőre, ha képtelen lesz előteremteni az adósság finanszírozásához szükséges 30 milliárd dollárt.
Fernández győzelmi esélyének hírére a peso árfolyama rengeteget veszített értékéből (a dollárhoz képest), az argentin tőzsdeindex pedig csaknem 48 százalékot esett, s ez példátlan az ország történetében, de nemzetközi viszonylatban is kirívónak számít.
