Élénk vitába keveredett Törökország és Görögország, illetve a mögötte álló EU a Földközi-tenger keleti medencéjében található hatalmas földgázlelőhelyek feltárása és a gázkitermelés joga miatt. A viszálykodás nem új keletű, török kutató- és fúróhajók időnként már évek óta behatolnak a görög és a ciprusi felségvizekre, hogy feltérképezzék az ottani tengerrész alatti földgáz-, illetve nyersanyagkészleteket, s elemezzék a kitermelés lehetőségeit.
Nemrég megismételték a műveletet. Ezúttal olyan területeken, amelyeket Görögország és Ciprus saját, kizárólagos gazdasági övezetének tart. Emiatt kiéleződött Athén és Ankara egyébként sem barátságos viszonya. Görögország és Törökország hadihajókat küldött a vitatott térségbe. Athén azzal érvel, hogy a törökök megsértik Görögország felségterületét. Az EU szerint a kutatások a nemzetközi jogba ütköznek.
A konfliktussal a múlt hét végén az uniós külügyminiszterek is foglalkoztak, mindannyian Athén és Nicosia mellé álltak, teljes szolidaritásukról biztosítva őket. Törökországot pedig felszólították, hogy azonnal szüntesse be a kutatásait a vitatott térségben, és tárgyalással rendezze a felmerült problémákat. Szankciókat is kilátásba helyeztek.
Ám Ankara hajthatatlan. Recep Tayyip Erdoğan török elnök a napokban azzal fenyegetőzött, hogy hazája az uniós figyelmeztetések és szankciófenyegetések ellenére is folytatja a földgáz utáni kutatást az ominózus térségben. Augusztus 23-áig mindenképpen.
Elszántsága nem meglepő, hiszen becslések szerint a Földközi-tenger keleti része 10-15 ezer milliárd köbméter földgázt rejt a mélyben. Ezek jelentős része azonban jócskán távolabb található a török felségvizek határaitól. Ankara ezért jóval nagyobb szeletet követel magának a tengeren. A jelenlegi 41 ezer négyzetkilométernyi területét legalább 189 ezerre növelné, hogy így neki is jusson a gázból is, és az annak értékesítéséből származó bevételből.
Az elmúlt években más part menti országok már szövetséget is kötöttek a hatalmas kiterjedésű földgázmezők kiaknázásra. Az idén írták alá azt az izraeli–görög–ciprusi szerződést, amelynek értelmében a három ország gázvezetéket épít. Az EastMed csőrendszer a tervek szerint 2000 kilométer hosszan húzódna és hatmilliárd dollárba kerülne. Ezen keresztül előbb az izraeli és a ciprusi partok közötti lelőhelyekről juttatnának el évi 9–12 milliárd köbméter földgázt Ciprusra, majd onnan Görögországon át Olaszországba, esetleg tovább más EU-államokba.
Ha elkészül a vezeték, átrajzolhatja Európa energetikai térképét.
Törökország azonban attól tart, hogy az EastMed gyengíti térségbeli pozícióját, ezért már az ötlet felvetése óta tiltakozik a vezeték ellen. Persze az sem tetszik neki, hogy kihagyták az osztozkodásból, vagyis jelentős bevételi lehetőségtől fosztották meg. Ezért most szó szerint meg akarja fúrni az izraeli–görög–ciprusi gázvezeték tervét. Nyilván abból a megfontolásból, hogy a többieknek se jusson semmi, ha már Ankarát nem vették be az üzletbe.
A török csel beválni látszik, hiszen a kutatások mások felségvizein, hadihajók kíséretében, igencsak fura helyzetet teremtettek, amely inkább elriasztja a leendő befektetőket, mintsem odavonzaná őket. Pedig a Földközi-tenger keleti részében (Ciprus és Izrael közelében) található gazdag gázmezők hasznosításával jelentősen enyhíthető lenne az EU energiafüggősége Oroszországtól.
