Megdöbbentő üzenetek hangzottak el a napokban Berlinben az orosz gáz Németországba juttatására szánt Északi Áramlat 2 vezeték jövőjével kapcsolatban. Norbert Röttgen, a szövetségi parlament (Bundestag) külügyi bizottságának elnöke a munkálatok leállítását javasolta, Heiko Maas külügyminiszter pedig kifejezte reményét, hogy Moszkva nem kényszeríti rá a német kormányt a vezetékről kialakított álláspontja felülvizsgálására. Angela Merkel már elképzelhetőnek tartja, hogy „jegelik” a Balti-tenger alatt húzódó csőrendszer építését. Igaz, még nem döntött ebben az ügyben, amelyet Alekszej Navalnij megmérgezése váltott ki. Berlin ugyanis azt állítja, hogy Moszkva rendelte el a legismertebb orosz ellenzéki aktivista meggyilkolását a novicsok típusú harci idegmérgek csoportjába tartozó anyaggal.
Bár a Kreml tagad és bizonyítékot követel, a német kormány állítólag már fontolóra vette az építkezés leállítását. Pedig eddig ragaszkodott az Északi Áramlat 2 befejezéséhez, jóllehet az Egyesült Államok már évek óta arra akarja rávenni, hogy mondja fel ezt az üzletet, és orosz helyett vegyen inkább (drágább) amerikai cseppfolyósított földgázt, amely hajókon érkezne. Washington a vezeték megfúrásával akarja megtörni, de legalábbis ellensúlyozni Oroszország monopolszerepét az európai (különösen pedig a kelet-európai) földgázellátásban.
Az orosz gáz már évek óta érkezik Németországba a Balti-tenger alatt, megkerülve így a Kremlben problémásnak tartott Ukrajna területét. (Az orosz gázcsap teljes elzárása esetén a Nyugattal és a NATO-val rokonszenvező Ukrajna évi 3,5 milliárd dollárt veszíthetne, vagyis bruttó hazai össztermékének két százalékával rövidítenék meg.)
Az Északi Áramlat első része már az évtized eleje óta működik, folyamatosan jön rajta a gáz. Az új, vagyis a második vezetéken 55 milliárd köbméter gáz érkezne évente az északnyugat-oroszországi Uszty-Lugából az északkelet-németországi Lubminba. Kiépítése eddig – kisebb-nagyobb döccenőkkel – fokozatosan haladt, és már csaknem 94 százaléka el is készült. Már majd 9,5 milliárd eurót költöttek az 1230 kilométer hosszúra tervezett vezeték lerakására. A terv megvalósítása azonban tavaly komoly akadályba ütközött, mert Washington szankciókkal fenyegette meg a kivitelezési munkálatokban résztvevő cégeket. A fennakadás több száz millió dollárral meg is drágította a beruházást.
Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója akkor azzal vágott vissza, hogy a többségében állami tulajdonú orosz gázipari óriáscég fejezi be a vezeték építését. Vlagyimir Putyin orosz elnök pedig az idén januárban közölte: az Északi Áramlat 2 az év végén vagy 2021 elején kezd üzemelni.
Berlin már egy évtizede görcsösen ragaszkodik az Északi Áramlathoz, amelyek hivatalos célja a német piac közvetlen gázellátásnak a biztosítása, illetve növelése. A már meglévő vezeték, vagyis az Északi Áramlat 1 kibővítésével jelentősen növekedne Németország orosz gázimportja. A Gazprom pedig 40-ről 60 százalékra növelné részesedését a német piacon.
Az orosz gáz nemcsak a háztartások ellátása szempontjából fontos, hanem a német szén- és atomerőművek tervezett lekapcsolása miatt is szükség lesz rá az áramtermeléshez, ráadásul a második vezetéken érkező energiahordozó egy részét más országoknak is eladhatnák.
Ha Berlin kihátrálna az Északi Áramlat 2 mögül, az a német gazdaságpolitika és energetikai stratégia gyökeres megváltoztatását jelentené. Arról nem is beszélve, hogy jókora kártérítést kellene fizetnie az oroszoknak és a beruházásban résztvevő magáncégeknek.
Az elemzők többsége nem tart valószínűnek egy ilyen látványos fordulatot Berlinben. Sokkal inkább hajlanak arra, hogy a novemberi amerikai elnökválasztás előtti politikai játszmáról van szó. Arról, hogy Merkelék blöffölnek, mert így akarják elkerülni, hogy az újraválasztásában reménykedő Donald Trump amerikai elnök ne mutogasson rájuk ismét az orosz gázüzlet miatt.
