Már kilencszer tárgyaltak egymással London és Brüsszel képviselői azóta, hogy az Egyesült Királyság januárban kilépett az EU-ból. A találkozókon annak a megállapodásnak a részleteiről kellett volna megegyezniük, amelyek a jövőben (2021-től) szabályoznák az együttműködésüket és a kapcsolatrendszerüket. Az egyezségnek a kétoldalú szabadkereskedelem szabályozása lenne a legfontosabb eleme.
Legutóbb október elején találkoztak a tárgyalóküldöttségek, ám akkor sem sikerült érdemi eredményt elérniük, pedig az idő egyre jobban sürget, hiszen a határidő december végén lejár.
Az eddigi sikertelenségért egymást vádolják az érintettek. Az EU október közepén tartott csúcstalálkozójának résztvevői azt üzenték, hogy Londonnak kell megtennie a megállapodáshoz szükséges további lépéseket. Például olyan kulcsfontosságú kérdésekben mint az egyenlő versenyfeltételek biztosítása vagy a halászat engedélyezése az uniós polgárok számára (brit felségvizeken).
A megszólított másként gondolja, és azt állítja, hogy Brüsszel nem is törekszik az egyezséghez szükséges kompromisszumokra. Boris Johnson brit miniszterelnök hivatala pedig már azt híreszteli, hogy az EU véget vetett a (kereskedelmi) tárgyalásoknak. A brit kormány szerint az egyezkedés csak akkor folytatható, ha az Unió megváltoztatja álláspontját.
Az időszűke miatt sokan már arra számítanak, hogy nem is lesz megállapodás, és akkor az Egyesült Királyságnak számtalan problémával kell megbirkóznia. Persze az EU-nak is akad majd bőven gondja, de korántsem annyi, mint a szigetországnak.
Johnson nemrég azt üzente honfitársainak, hogy ideje felkészülni a megállapodás nélküli távozásra az EU-ból, azaz a hard Brexitre. Talán blöffölt, ám az is lehet, hogy nem. Kormánya ugyanis röviddel a bejelentése után már meg is indított egy kampányt, amelynek az a célja, hogy a cégeket minél gyorsabban felkészítse az úgynevezett ausztrál típusú kapcsolatrendszer kialakítására az EU-val. Ezt a kereskedelmi együttműködési formát január 1-jétől alkalmaznák (ha addig nem sikerül megegyezni Brüsszellel), ami azt jelentené, hogy az Unió és az Egyesült Királyság közti áruforgalom a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) általános szabályai alapján folytatódna.
A gyakorlatban ez tengernyi vám (kölcsönös) bevezetésével járna. Jelenleg akadálytalan a kereskedelmi forgalom, hiszen az Egyesült Királyság 2020. december 31-éig még az EU egységes belső piacához tartozik. Újévtől azonban súlyos vámokkal sújtaná a brit termékeket az EU. A szigeten gyártott gépkocsikat például csak 10 százalékkal, a ruházati termékeket 12 százalékkal, ám a sertéshúst már 40, a marhahúst pedig 65 százalékkal.
Bár a britek is megvámolják majd az uniós termékeket, országuk pozíciója sokkal rosszabb lesz a végleges válás után, és vesztenivalója is nagyobb lesz. A brit exportnak ugyanis 47 százaléka irányul az EU-ba, amely a 27 tagállamában előállított termékeknek csak 8 százalékát szállítja Nagy-Britanniába.
A megállapodás nélküli brit leválás, vagyis a „kizuhanás” drámai helyzetet teremthet az új típusú koronavírus-járvány miatt egyébként is fuldokló brit gazdaságban. Becslések szerint csak a brit autóipart 110 milliárd euró veszteség érheti néhány év alatt. Ez óriási összeg, különösen annak fényében, hogy az EU és Nagy-Britannia éves kereskedelmi forgalma az utóbbi időszakban általában valamivel 800 milliárd euró fölött volt évente.
