A Szerbia Egyesült Horgászai elnevezésű szervezet megalapításához vezető út igencsak rögös volt. Legalábbis szó szerint. Az alakuló közgyűlést ugyanis a Duna bal partján, Belgrád közelében, de településektől távol tartották, a színhelyhez a hullámtéren kanyargó, eső áztatta, kátyús út vezetett. Ez volt a rögös, a többi ment simán.
A kezdeményezők a horgászfórumokon magatartásukkal, álláspontjukkal, kinyilatkozásaikkal... jeleskedők népes csoportjából kiválasztott száz-egynéhány személy közül kértek fel negyven-egynéhányat, hogy legyenek alapítói ennek a szervezetnek. Valamennyien eleget tettek a felkérésnek. Átverekedték magukat a sártengeren, és kissé képlékenyen értelmezve a „pontosan délben” való kezdetet, megjelentek a zimonyi Hunyadi-toronnyal szembeni Duna-parton. A csúszás érthető, hiszen minden irányból, húsz-egynéhány helységből – Dél-Szerbiától kezdve, Belgrádon keresztül, egészen Közép-Bánátig és Nyugat-Bácskáig – érkeztek a résztvevők. Ezután minden olyan gördülékenyen és olajozottan ment, mint ahogy horgászkörökben, de gyűléseken különösen, ezeken a tájakon talán még soha.
A szervezet neve Szerbia Egyesült Horgászai (Ujedinjeni ribolovci Srbije). Van alapszabálya, főtitkára (Milan Došen), kilenctagú igazgatóbizottsága... Mindezt egyhangúlag, közfelkiáltással, szapora rábólintással és gyorslépésesen elfogadva szavazták meg, az anyagot ugyanis napokkal korábban szerteküldték a szervezők, mindenki áttanulmányoz(hat)ta.... Nem gyanús, hogy minden ilyen gyorsan és simán ment? Nem! Mert...
A jogi-szervezeti dolgokat mielőbb le kellett tudni, a résztvevőknek ugyanis igen sok mondanivalójuk volt. Elsősorban azért, mert eddig többnyire a közösségi oldalakon keresztül virtuálisan ismerték egymást, és ezt az ismeretséget most emberi alapokra kellett helyezni. Az ismerősök tehát bemutatkoztak egymásnak. Ezt követően komolyra fordultak a dolgok.
A résztvevők nyilatkozatot fogadtak el a szervezet politikamentességéről. Vladimir Stakić, a Ribolov című lap főszerkesztőjének megfogalmazása szerint – aki máskülönben szép, hosszú üdvözlőbeszédet írt, de nem olvasta fel – a politikamentesség valójában pártonkívüliséget jelent. Az újonnan alakult szervezet nem fog sem ellenzéki, sem hatalmi politikai pártot támogatni, ugyanakkor célkitűzései megvalósítása érdekében a mindenkori hatalommal igenis tárgyalni fog. Tekintettel arra, hogy a horgászok elsődleges céljainak megvalósítása – gazdag halállomány, tiszta vizek, rend a vízparton – a hatalmiak bevonása nélkül lehetetlen, a SZEH-nek nem az állam ellenségének, hanem partnerének kell lennie ebben.
Ezt azért is fontos volt kimondani, mert napokkal az összejövetel előtt híre ment, hogy az illetékesek élénk érdeklődést tanúsítanak a kialakulóban levő szervezet iránt, és beszélgetésre kérték a szervezőket. Csupán feltételezzük, hogy elégedettek voltak a hallottakkal, hiszen az alakuló közgyűlés zavartalanul megtörténhetett.
Már nem a gyűlésekre jellemző hivatalos hangvételben, de a horgászokra máskülönben szokatlan egyetértésben záporoztak a folyó ügyek napirendi pont alatt az észrevételek, előterjesztések, ötletek. És ami meglepő volt: minden felszólaló tudott röviden fogalmazni, és egyik sem ismételte el azt, amit a korábbi felszólaló már elmondott. Ráébredhettünk, ezek nem teadélutánozni ültek össze. Elhangzott, ha húsz évvel korábban alakult volna meg a szervezet, akkor se lett volna túl korán, de mivel csak most került erre sor, nem kell elkapkodni a dolgokat. Senki sem esik majd hasra attól, hogy negyvenen összeültek egy isten háta mögötti Duna-parton, és megalapítottak valamit, az SZEH-nek országos szintű erős szervezetté kell alakulnia, helyi irodákkal, és hogy ez mennyire sikerül(t), azt nagyjából egy év múlva fogjuk tudni. Mert mint mondták, nem sietnek sehova. A frissiben alakult szervezetnek ugyanis egyelőre nincsenek meghatalmazásai.
Ugyanakkor az azonnali tenniakarás viszketegségében szenvedők (a pörgetők ilyenek, a pontyozók ráérnek) kezdeményezték, hogy a tagság fokozott figyelmet fordítson a környékén tapasztalható visszásságokra. A vízszennyezésekről, valamint a hal zsákmányolásával és forgalmazásával kapcsolatos szabálytalanságokról folyamatosan tudósítani fognak a közösségi oldalakon, és a tömegtájékoztatási eszközöknek is eljuttatják az anyagot. Figyelemfelkeltésről van szó, odaszólnak az illetékeseknek, hol és mi történik szabálytalanul, ne mondhassák utóbb, hogy nem tudtak róla.
Tekintettel arra, hogy különböző vidékek horgászait más-más gondok gyötrik, a majdan kialakuló helyi irodák várhatólag nem központi irányítottságúak lesznek, hanem a vidék horgászainak szűkebb érdekeire összpontosíthatnak.
A nemzetközi kapcsolatfelvétel, elsősorban a velünk határos régiók hasonló szervezeteivel, úgyszintén a terveik között szerepel. Úgy tűnik, hogy az eddigi horgászszervezetekkel ellentétben nem csupán önmagával foglalkozni szándékozó gittegylet alakult meg a hétvégén. Amiről a történet szól: víz és hal; vizeink és halállományuk. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a szervezetet nem azok hozták létre, akik ebből, hanem akik ennek élnek. Az utazás költségeit maguk állták, a kezdeti kiadások fedezésére pedig azonnal befizették a tagsági díjat.
