A bonyolult jogi nyelvezetet mellőzzük és csupán a lényegre korlátozódunk. Az illetékes minisztérium megsemmisítette a vizek elosztására kiírt pályázatot. Nagyjából ennyi lenne a hír. És nagyon szeretnénk, ha ennyivel el lehetne intézni az ügyet. De nem lehet, mert ezt a vízelosztást három éve vártuk. Nem azért vártuk, mert kértük, hanem azért, mert reméltünk tőle valamit. Nem tudjuk, hogy pontosan mit, de jobbat. A hír, amelynél maradunk, arról már nem szól, meddig kell még várni a jobbra. Mert a vízelosztás balul sikeredett.
A Szerbiai Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium 2016. február 8-ai határozatával hatályon kívül helyezte (felesleges kihagyva) a halászati területek odaítélésére vonatkozó, 2015. november 19-én és december 2-án kiírt pályázatot – olvasható a minisztérium honlapján. Némi jogi sóderrel fűszerezve, ennyi a hír. A többi a hanyagságról, a felelőtlenségről szól. A halállomány védelméről és a fenntartható hasznosításról szóló törvény szerint (felesleges kihagyva) a pályázat kiírásának dátumaival is akad bőven gond. Rövidre fogva: a törvény szerint sokkal előbb kellett volna kiírni. Így, ahogy történt, már a kiíráskor látszott, nem fog menni, a törvény által megszabott határidőn belül nem lehetett lebonyolítani, hiszen a kiírás is törvényes határidőn túl történt. December 31-éig már a szerződéseket is alá kellett volna írni, de addigra még a vízelosztást sem sikerült lebonyolítani. Aztán hathetes késéssel kiírták – mondani nem merték –, hogy amit eddig nyögvenyelősen elvégeztek, az sem érvényes. A törvényszegésről árva szót sem ejtettek, csupán elkövették.
A történet azonban nem a hitvány hathetes késésről szól, meg arról sem, hogyan fogják megoldani az illetékesek azt a helyzetet, amely, ha nem a vízparton alakult volna ki, akár válságosnak is lenne nevezhető. Az a minisztérium, amelynek a hatáskörébe tartozik a víz és a hal, immár három éve nem tudja lebonyolítani a vizek elosztását. Miniszteri rendelettel háromszor is tovatologatták az ügyet. Tehát nem a hathetes késésről van szó, hanem az ezt megelőző három teljes évről, amelynek során bebizonyosodott, hogy a minisztérium munkatársai nem akarnak beleavatkozni saját munkájukba. Évek álltak rendelkezésükre a vízelosztás lebonyolítására. A hír szerint azonban az ennyi is kevés volt.
De mégis, mit csináltak három évig? Elmondjuk, hírméretűre rövidítve… Meghoztak egy (rossz) halászati törvényt – rajtuk kívül senki se minősítette jónak –, amelyet tetszés szerint éppen ők szegnek meg. De horgászkörökben ez már nem számít hírnek.
Az elmúlt napokban, még mielőtt az illetékesek hatályon kívül helyezték volna pályázati kiírásukat, a jól értesültek tudni vélték, hogy ehhez vagy hasonló megoldáshoz fognak folyamodni. Az ország halászati területekre való újszerű felosztását ugyanis rossznak, nevetségesnek ítélték meg mind a horgászok, mind a leendő vízgazdák, véleményük szerint a felosztás mélységes hozzá nem értésről tanúskodik. A vízterületek mérete, a horgászok száma, az elszegényedett halállomány... következtében a vállalkozás nem éri meg a ráfordítást. Ezért többen is elálltak attól, hogy vízgazdákká váljanak. Miután a pályázaton első fokon vizekhez jutottak, villámgyorsan lemondtak róluk.
Az elkontárkodott vízelosztásnak a jogi következményeivel, megoldásával, utózörejeivel... nincs szándékunkban foglalkozni. A vízparti tényállással annál inkább. A halállomány ugyanis másfél hónapja ki van szolgáltatva a tolvajoknak, mégpedig annyira, mint soha korábban. Az illetékeseknek előre tudniuk kellett volna, hogy hanyagságuknak ez lesz a következménye. Tekintettel arra, hogy a halállományra felügyelő halőrszolgálat futtatása a vízgazdák kötelessége, a szerződések lejártával a halőrszolgálatok illetékessége is megszűnt. És mindaddig nem lesz halőrszolgálat a vizeken, amíg az illetékesek nem kötnek szerződést az új vízgazdákkal.
Egyértelmű, hogy a halállomány kiszolgáltatottsága, a veszteségek, a természetkárosodás... miatt a felelősség a legfelső köröket érinti. Annak megállapítása, mekkorák ezek a károk – furcsamód – úgyszintén az ő hatáskörükbe tartozik. Márpedig ők – évek óta figyeljük – nem avatkoznak bele a saját munkájukba.
|
Vajdaság vizei gazdára találtak Az elmúlt héten rengeteg találgatás látott napvilágot, hogy a vakvágányra futott vízelosztás vonatkozik-e a vajdasági vizekre is. A tartományi illetékes titkárság ugyanis, a törvénynek megfelelően, nyilvánosságra hozta, ki fog gazdálkodni a vizekkel Vajdaság területén a következő tíz évben. A korábbiakhoz képest – a részleteket mellőzve és nagy vonalakban– a következő változásokra került sor: a Fruška gora Nemzeti Park elveszítette a Duna 1233. és 1297. fkm közötti szakaszát, amellyel ezentúl a Vode Vojvodine közvállalat fog gazdálkodni; a Ribolovački savez Vojvodine Kft. kiszorult a Tisza alsó szakaszáról, helyébe a Rezervati prirode Zrenjanina közvállalat került. Egyelőre tudni kell, hogy a döntés értelmében a két tiszai vízgazda közötti határ nem a törökbecsei gátnál a 63., hanem a 65. fkm-nél, tehát a gát felett van. Hogy miért kellett az alsó szakasszal gazdálkodó kezére kerülnie a felső szakaszon levő csatornatorkolatnak, az hamarosan ki fog derülni. |
