Vasárnap Újvidéken véget ért az a négynapos rendezvény, amelyet eredeti nevén (Fishing... meg még valami) aligha fognak emlegetni. A horgászok maguk között majd átnevezik, elkeresztelik, idővel használható és érthető nevet adnak a rendezvénynek. Annak alapján ugyanis, amit néhány nap alatt a rendezvény bemutatott, emlékezetes marad, sőt szép jövőt jósolhatunk neki.
Az évtizedek óta ősszel rendezett LORIST ugyanis sem tartalmával, sem időpontjával nem szolgálta a horgászfelszerelést gyártók és forgalmazók, sem pedig a horgászok érdekeit, ezért már régen mondogatták, hogy tavaszi időpontra kellene áthelyezni. Úgy, ahogy a kezdetek kezdetén, a múlt század hatvanas éveiben volt. Megtörtént. Azzal a lényegbeli változással, hogy ez már kifejezetten horgászati rendezvény volt. Ezenkívül egy olyan elemet hozott magával, amelynek inkább gazdasági, mintsem horgászati vonatkozásai a jelentősek.
A kiállításon ugyanis kedvező feltételek mellett megjelenhettek azok a hazai kistermelők, akiknek saját erejükből eddig nem futotta vásári fellépésre. Szorgalmas, ötletes és ügyes egyénekről van szó, akik aprócska beruházással és rengeteg munkával – inkább kedvtelésből mintsem jövedelemszerzés céljával – kifejlesztettek egy-egy termékcsaládot, amely többnyire csak a közösségi oldalakról ismert, vagy a vízpart regélt róla, de a nagyközönség nem tudott létezéséről. Most bemutatkozhattak. Harminc-egynéhány kistermelő jutott néhány négyzetméteres kiállítóhelyhez. Itt és azonnal ki kell mondani, hogy ezeknél a kicsiknél ebben az országban alig akad nagyobb tényleges termelő. Ezek a kicsik a pecaiparunk színe-javát képezik, termékeik minősége azonban messze túlhaladja vállalkozásuk méretét. Ezt a szakma bennfentesei eddig is tudták. Most a nagyközönség is láthatta.
Tekintettel arra, hogy a Fishing Show mellőzte a tartalmak összeboronálását, kristálytiszta horgászrendezvényként mutatkozott be. A terméklistán pedig toronymagasan a műcsalik vezettek. Eddig is tudtuk, hogy sok műcsalikészítőnk van, és könnyű megmagyarázni, miért vannak ennyien. A kitűnő minőségű műcsali elkészítése ugyanis kevés anyagot, de igen sok aprólékos munkát, rengeteg horgászati ismeretet meg gyakorlati tudást igényel. Ha végsőkig leegyszerűsítjük a témát, mondhatjuk, hogy a szorgalmas, ügyes kezű és nagy tudású szegény horgászok vállalkozása a műcsalikészítés. A gyűjtőnéven belül egész sor különböző rendeltetésű, más-más elven működő terméket állítottak ki, és a típusok puszta felsorolása is alaposan próbára tenné oldalunk befogadóképességét, a részletes ismertetés pedig a nagyvárosok telefonkönyvének terjedelmével vetekedne. Nem hazabeszélés, amikor azt állítjuk, hogy a műcsalikínálat minden tekintetben világszínvonalú volt. És tegyük hozzá: hazaiból és itthon állt össze.
Szakmai észrevétel, hogy a különböző műlegyek egyre inkább kirajzanak a pisztrángos vizekről, ma már szinte minden ragadozó ízlésére ráhangolódtak, és ennek megfelelő méretet öltöttek. A műlégykötés egyébként is átmenetet alkot a horgászás és a művészet között, művelőinek mindig kijárt a szakma elismerése, és ez alól a Fishing Show sem volt kivétel. Még a hozzá nem értők is hosszan legeltették szemüket a műlegyek színvilágán.
Műanyag termékeket előállítók, vasasok, úszókészítők... Aztán a korszerű pontyozás terén jeleskedők – Carp System, Meleg Bait –, akik határon kívül is megalapozták hírnevüket. A néhány nagy forgalmazó meg a nautika pedig tömeget meg térfogatot kölcsönzött a minőségnek. Ennyit az anyagiakról. Mert a rendezvénynek volt egy másik fonala is. Nem itt találták ki, de nálunk is bevált.
A külhoni vásárokat látogatók számára köztudott, hogy a horgászrendezvényeken sztárhorgászokat, a szakma elismert mestereit előszeretettel szerepeltetik a szervezők. Nemcsak áru, tudás is kell a kirakatba. Nálunk is így lett, a Fishing Show szervezőinek sikerült lekoppintaniuk ezt a hasznos gyakorlatot. Ami korábban nem ment – nálunk senki sem lehetett sztárhorgász, mert az ártott a bunkósági átlagnak –, első próbálkozásra bejött. Tarkaság tekintetében pedig rá is tettek néhány lapáttal.
Az időrend mellőzésével, csupán ízelítőül következzen egy gyorslépéses felsorolás... Nenad Ignjatov a pisztrángsügér horgászásáról tartott előadást. Az Egy galóca története című film megtekintése után a pisztrángkirálynő szaporításáról dr. Branko Miljanović, Sipos Sándor és Ljubomir Pejčić biológusok szóltak. A korszerű pontyozásról Zoran Meleg, Željko Sirar és Bojan Bojanić beszéltek; régen benne vannak a témában, sokat házaltak vele, előadásuk élményszámba ment. Goran Radović arról tartott beszámolót, hogyan diadalmaskodott az úszózó világbajnokságon. Nem árt tudni, hogy Bojanić és Sirar is világbajnoki címmel dicsekedhetnek, az előadótér pedig Pálfi Zsolt klubcsapat-világbajnok kiállítóhelyének tőszomszédságában volt. Sok világbajnok kis helyen elfér...
Csak érintőlegesen: Szerbia Egyesült Horgászainak szervezésében panelt tartottak A halasvizekkel való gazdálkodás nálunk és a régióban – a valóság és a lehetőségek címmel, amelyen halszakértők, horgászújságírók, idegenforgalmi szakértők fejtették ki véleményüket. Ennek keretében a szlovéniai Stane Omerzu, a horgász-idegenforgalom nemzetközi szaktekintélye sorolta fel meglátásait, felszólalását jóváhagyásával hamarosan ismertetjük.
Nem fér négy nap tömény élménykínálata egy röpke beszámolóba. Nem fértek el mindig mindannyian annak a medencének a pereménél sem, amelyben kuttyogatót és műcsalit is vallatóra lehetett fogni. Nem fértek el, de megfértek. Mert ennek a rendezvénynek hangulata, nagyon jó hangulata volt. Mennyire jó az, ha első nekifutásra ilyen jól sikerül?
