Záporral, zivatarral kezdődött... És senki se szökött meg előle. Nem azért, mert ez elől megszökni nem lehet, hanem azért, mert a horgász szökni nem szokott. Legalábbis a vízről nem.
Így kezdődött az eleméri kuttyogatóverseny. Majd folytatódott, mintha sosem esett volna. Amikor pedig véget ért, és összegezték az eredményeket, a szervezők meg a helyi körülmények jó ismerői rosszallóan állapították meg, hogy egyre kevesebb a harcsa.
Alapozták ezt az állítást a korábbi években itt megtartott versenyek zsákmánystatisztikájára. Ezekből csupán egy morzsa: néhány évvel ezelőtt a győztes páros több halat fogott, mint a mostani verseny teljes mezőnye. Pedig akkor is és most is nagyjából ugyanazok a versenyzők léptek pályára. A hallal való gazdálkodásról máskor bővebben. Most csak annyit, hogy a kérdéses Tisza-szakasznak új gazdája van, és a halőrök a verseny ideje alatt is serényen gyűjtötték az orvhalászszerszámokat. Mint mondták, egyre kevesebbet találnak. Persze, ettől hamarjában nem lesz több harcsa, de reményt kelt. Az eleméri pálya egyébként meglehetősen tagolt, horgászszemmel nézve sok halmarasztalóval rendelkezik; negyven-egynéhány kilométerre van a torkolattól; a törökbecsei gát itt már nem zavar, de a Duna olykor visszaduzzaszt. Ez a pálya különbözik az összes többitől, és az eleméri az egyetlen verseny, amelyet a Tisza alsó szakaszán tartanak. Sajátságos az is, hogy ennek a versenynek nincsenek ügyeletes dobogósai. Akik most felkerültek, korábban nem jártak ott. Mármint a dobogón. Az elsőség ez alkalommal 34 dekán múlott. A győztes Roljić és Bauer két harcsája 5,29, a második helyezett Herić és Eror egy hala 5,05, míg Német és Solymosi három harcsája 4,95 kilót nyomott.
A kuttyogatóversenyek világára jellemző, hogy idegen tőle a a verbális élményhalmozás. Ha a verseny részvevői elmenekült nagy harcsákról, vagy a méretlenül visszaengedett méreten aluliak számáról szólnak, akkor azt tényként kell kezelni. De még az elfuserált kapások számában sem kell kételkedni. Minderről szó esett a verseny után, senki sem panaszkodott, hiszen élményből volt bőven. Ide kívánkozik, hogy Szerencse Zsolt és Ózsvár Csongor valami félreértés nyomán előbb egy két kiló körüli példányt engedett vissza méretlenül, majd egy jóval termetesebbel – a rosszul működő motor miatt – lekésték a mérlegelést. A fejszámolás szerint ennyivel akár győzhettek is volna. Majd legközelebb.
