Ellentmondásos, hogy a világ legnagyobb kuttayogatóverseny-sorozata ott alakult ki – gyarapodik, növekszik, virul... –, ahol kuttyogatni nem szabad. Nálunk. Vidékünk horgászai nem azért szeretnek versenyszerűen kuttyogatni, mert tilos, hanem azért, mert csak így lehet. Illetékes helyen továbbra is hozzá nem értők uralkodnak, akik a szóban forgó technikát halászengedélyhez kötik, vagy csak rendezvény keretében engedélyezik. Ezért van nekünk sokkal több kuttyogatóversenyünk, mint a világ maradékának együttvéve. A hétvégén két olyan rendezvény megtartására került sor, amelyek immár legtömegesebbek az országban. Tehát világviszonylatban is. A korábban legnagyobb ilyen jellegű versenyek már évek óta holtmunkájukból túlélőknek számítanak. A rangsort a hétvégén megtartott második péterváradi, valamint a magyarkanizsai (egyszer majd utánaszámolunk hanyadik) kuttyogatóverseny vezeti.
Felületesen szemlélve zsákmányközpontú versenyekről van szó, hiszen a „jöttünk, (nem)láttuk, mentünk” tudósítások a kifogott hal mennyiségére fektetik a hangsúlyt, és átsiklanak a lényeg felett. Afelett, hogy egy hagyományos harcsafogási módszer ápolásáról van szó, amelyet a rendezvényeken kitűnő hangulat leng körül, és ez kedvező fényben tüntet fel bennünket a vendégek előtt. Lásd: idegenforgalom. Persze, mindehhez kell némi harcsa is. Volt! Péterváradon és Magyarkanizsán egyaránt. De közel sem annyi, amennyi indokolttá tenné a horgászturisták idelátogatását. Ez azonban messzemenően nem a rendezvényszervezők lelkén szárad.
Péterváradon az első helyet Dušan és Nebojša Skoknić helybeli versenyzők foglalták el, egy 6,81 kilós harcsát fogtak. A második helyre Mali Zvornik-i páros, Nenad Vučetić és Bogdan Latas került 5,78 kilós fogással, majd szűken szakaszolt lemaradással Todor és Predrag Radosavljev 5,45, Vladimir Herić és társa (a szervezők hatodlagos fontosságúnak tekintik a névjegyzék teljességét és pontosságát) 5,35 kilós zsákmánnyal. A moholi Faragó Csongor, a versenysorozat legfiatalabb részvevője, ismét zsákmányolt harcsát, és a hatodik helyet foglalta el.
A kuttyogatókaraván innen átköltözött Magyarkarkanizsára, ahol további részvevők is csatlakoztak a mezőnyhöz, végül 78 kéttagú legénység hajózott ki. Ez bárhogyan nézve, és bármilyen mércével mérve rendkívül sok. Amellett, hogy ennek a versenynek régóta jó a hírneve meg gördülékeny a lebonyolítása, díjalapja is gazdag. A díjak felsorolásával adósak maradunk, annyit azonban elárulunk, hogy felajánlói rendszerint a verseny részvevői közül kerülnek ki. A díjakat sorsolják, így a verseny során a részvevők nem esnek kísértésbe, mint ahogy másutt – a rossz nyelvek szerint – lenni szokott. Ez alkalommal a fő díj egy Big Foot típusú csónak volt, amelyet európai viszonylatban is a legjobbak között tartanak számon ebben a műfajban. Aki megnyerte: Körmöci Tamás helybeli horgász, rovatunk alkalmi munkatársa.
Aki győzött: Sarnyai Csaba és Erdélyi Sándor, négy harcsa, 14,2 kiló; másodikak Vladimir Prišić és Nenad Jovičić, három harcsa, 7,54 kiló; harmadikak Dobó Rudolf és Takács István, egy harcsa (a verseny legnagyobbja) 7,24 kiló... Sorolhatnánk tovább az eredményeket, mert volt még zsákmány. De horgászkörökben mindig kellemetlen utóíze van annak a halas történetnek, amelynek zsákmányát csak kevesen látták. Mindenkitől távol áll annak firtatása, hogy a dobogósok bármelyikének zsákmánya tiszta-e vagy sem. A felsoroltak, de a zsákmányt felmutató fel nem soroltak közül többen is szerepelnek a szponzorok listáján, és erkölcsileg igen magasan értékelt személyekről van szó. Zsákmányukat azonban többnyire nem láttuk. Nem látta a közönség, nem látták a vetélytársak, nem látta a média. Mert a vízkezelő úgy rendelkezett, hogy a zsákmány megóvása érdekében vízen kell mérlegelni. Nem lehetetlen, de...
A vízen való mérlegelés kivitelezhető ott is, ahol ennyien hajóznak ki, és húsz kilométeres a versenypálya. Több mérlegelő csapattal megoldható, és a magyarkanizsai szervezők meg is oldották. De előfordult, hogy a mérlegelő csapaton kívül senki más nem látta a zsákmányt. A harminc kifogott halból tévés kollégánk kamerája elé egy se került.
Ha valaki meg akar fúrni egy rendezvényt, akkor annak igen jó módja, ha a versenyen fogott harcsáknak semmivel sem bizonyított pusztulására hivatkozva pályán történő mérlegelést követel.
