A szajáni csatornapart úgy fest, mintha megépítése óta ember nem lépett volna partjára. A tájainkra/magatartásunkra annyira jellemző szemetelésnek itt kilométereken át – ameddig a szem ellát, meg talán azon túl sem – nyoma sincs. Mintha nem is a mi vidékünkön keresztül vánszorogna ez a víz, hanem egy környezetbarátibb világból kaptuk volna kölcsön fél napra. Tudjuk, ilyen nincs. De most már azt is tudjuk, hogy tisztán tartani és ilyenként megóvni lehet. Van, aki tudja, hogyan.
A szajániak azt teszik – mondják –, hogy amikor a más vidékekről érkező szemetelők elvonulnak, ők kimennek a csatornapartra, és összetakarítanak. Azok után tesznek rendet, akik azért szemetelnek itt – ezt már mi mondjuk –, mert otthon nem takarítanak.
Élénken mozgó, a lebegtetett hordaléktól mindig kissé zavaros víz; náddal, gyékénnyel bőven tarkított, tagolt partszegély; számtalan halmarasztalóval; a nyiladékok kiáltásnyira egymástól. Aki édeskettesben akar maradni a vízzel meg a hallal, az itt jó helyen jár. Ez volt a csukázás ürügyén rendezett barátkozás színhelye Szajánban.
Szakmailag nézve nem egyszerű pálya. Az egymástól távol eső nyiladékok keskenyek, rajtuk keresztül csak a túloldal horgászható meg jól. Többnyire végólmos, oldalágon csalizott rögzített úszós szerelékkel, vagy fenekező módszerrel. Ez, bizonyította a verseny, működ[képes megoldás. Továbbragozva a szakmai elemzést, meg kell állapítani, hogy a sokmérföldes sétát vállaló szakavatott pörgető horgászok számára ez a csatornaszakasz valódi horgászparadicsom. A medertörések, a gyékényfjordok, a nádszigetek és alámosódások rengeteg halmarasztalóját számtalan pörgetőmódszerrel lehetne vallatni. Csónakkal végigjárva pedig... Ez már az álmok világa.
Reálisan nézve az ígéretes halmegállók száma rendkívül magas, és ha csónakkal megközelítve valamennyit vallatóra fognánk, rámenne két-három emberöltő. De! Figyelembe véve, hogy a végtelen szajáni tájat az idő ráérősen járja be – és minden bizonnyal a Mindenható is csak órákat könyvel el naponta –, érkeznénk!
A versenyidő azonban kötött volt. A verseny lefújásakor öt versenypárosnak volt értékelhető csukazsákmánya. Győzött Baranyi Lajos és Branislav Ćirić, két csukájuk összsúlya 2,18 kilogramm volt, második Varga Róbert és István (1 csuka, 1,86 kg); harmadik Pozsár József és Arsa Micić (1 csuka, 1,42 kg) ötödik Budai Ákos és Árpád (1 csuka, 1,06 kg). Nem tévedés, szándékosan hagytuk a végére a negyedik helyezett csapatot: Zombori Ramóna, Apró Kornél polgármesterrel az oldalán. Azért poénkodunk, hogy látsszon, a horgászás immár Szajánban sem biztonságos ház férfiak számára.
Még kevésbé az, ha figyelembe vesszük, hogy a nyár folyamán a Jó Pajtás Ligában szereplő szajáni gyerekcsapatnak fele kislány. Az eredményhirdetést megelőzően a zsinóráztatók felnövő nemzedékét szerény ajándékkal, de annál nagyobb tapssal jutalmazták.
Emelkedett hangulat, suttogó szellő, tündöklő napsütés, végtelen nyugalom, sugárzó jóindulat, hívógató táj... Felfedeztünk egy vidéket, amely mindig is a miénk volt, csak éppen nem tudtuk, hogy van.
