A Halállomány védelméről és fenntartható hasznosításáról szóló új törvény alaposan megnyirbálta a horgászegyesületek bevételét. A horgászengedélyek forgalmazásának költségei az engedély árának legfeljebb 5 százalékát tehetik ki. Tehát a hatezer dináros engedély kiadása után a horgászegyesületet 300 dinár illeti. Amikor az idei engedélyek kerültek forgalomba, a vízkezelők úgymond tetszés szerint határozták meg a közvetítői százalékot, ezért a forgalomnövelés érdekében meglehetősen bőkezűek voltak, és jókora százalékot hagytak jóvá. Azok az egyesületek, amelyek válogathattak a vízkezelőkben, egy kiadott engedély után akár 800 dinárt is elkönyvelhettek. De ez sem volt sok, és nem is futotta belőle mindenre. Hogy mit kezdenek jövőre ennek alig több mint egyharmadával, azt a címbe foglaltuk.
Az eladott engedélyek száma ugyanis a hatályos törvény által szabott korlátok miatt nem növelhető. A törvény kimondja, hogy a horgászengedély csakis a lakhelyen vagy a tartózkodási helyen váltható ki. Kedvező feltételekkel, halban gazdagabb vízzel, jobb egyesületi kínálattal… tehát senki sem csalogathatja magához sem a környék, sem más vidék horgászait. Egy kisebb helységben, ahol a potenciális horgászok száma alacsony, eleve nem lehet forgalomnövekedésre számítani. Sőt, a csökkenés tűnik valószínűbbnek, hiszen egyre több a horgász, akinek az évi hatezer dinár túl nagy befektetés, amely – figyelembe véve a halállomány kedvezőtlen alakulását – sem élvezetek, sem hazavitt hal formájában nem térülhet meg. Tehát jövőre még kevesebben fognak horgászengedélyt váltani, mint az idén.
A bevételcsökkenés még azokat az egyesületeket is érzékenyen fogja érinteni, amelyek tevékenysége puszta létezésükben nyilvánult meg. Azokról van szó, akik legombolják a províziót, és nem csinálnak semmit. Csupán azokat a fantomegyesületeket nem érinti, amelyeket maga a vízkezelők hoztak létre bizalmi embereik által. Tették ezt azzal a céllal, hogy ott is forgalmazhassák a horgászengedélyeiket, ahol a már meglevő helybeli egyesület másik vízkezelővel működik együtt. Ne csodálkozzunk, ilyen is van. Nézzünk csak utána, hol alakult az utóbbi néhány évben új horgászegyesület egy évtizedek óta létező és működő másik mellett. Nagy a valószínűsége, hogy a fantomegyesület élén álló személy neve megegyezik a vízgazda ellenőrző- vagy igazgatóbizottságában ténykedő személy nevével. Igaz, a fantomegyesületeknek is kevesebb fog jutni, de tekintettel arra, hogy a tagságukkal való foglalkozásra nullát költenek, a kevesebbel is ellesznek, akár a befőtt. Ez azonban egy másik történet.
A ténylegesen működő, aktív, nyüzsgő, tevékeny egyesületeknek azonban főhet a feje. Évek óta sokat dolgoznak, rendezvényeket szerveznek, versenyeznek, horgásziskoláznak, és él még náluk az önkéntes munka intézménye. Kötelező tagsági díjat sem fizettethetnek, mert azt a törvény eltörölte. Egyik-másik egyesületnek bevételi forrást jelenthet, ha rendelkezik vízparti otthonnal, amelyet vendéglátósnak ad bérbe, ám ennek is vannak hátulütői, mert a hullámtéren épült objektumokból származó jövedelemre – egy másik törvény értelmében – nem csak az egyesület tarthat igényt. De ez már egy harmadik történet. A csónakkikötők bérleti díja sem számít biztos jövedelemforrásnak, mert a létesítmény karbantartása felemészti a bevételt. Az egyre szegényebb községi sportszervezetektől is lehet igényelni. Morzsákat, mert több ott sincs. A tehetősebb tagoktól is lehet kunyerálni valamicskét… Az egyesületek azonban nem azért vannak, nem azért találták ki őket, hogy puszta túlélésükön kívül másra ne fussa sem erejükből, sem idejükből, és pénzük se legyen.
Már régen hangoztatják – nem tudni, ki találta ki –, hogy a horgászegyesületek mint szervezeti formák túlhaladottak, és a régmúlt idők csökevényéről van szó. Ám a horgászegyesületeket a világ azon sarkaiban sem számolták fel, ahol a múlt régebben kezdődött mint nálunk. A dicső horgászhagyományokkal rendelkező országokban továbbra is működnek. Formailag miként, milyen anyagi alapokra helyezve… az egy sokadik történet. Megszüntetni valamit, mert rossz, azt lehet. Akkor azonban illik felkínálni egy jobb szervezeti formát. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy valakiknek nem kellenek a horgászegyesületek, ezért sorsuk a bizonytalan és a kilátástalan között ingadozik. A törvény ugyan nem mondja ki, hogy nem kellenek. Csupán megteremti hozzá a feltételeket.
