Nem a horoszkóp mondja ki, hogy a „kecsege jegyében” születettek számára lesz kedvező a csillagok állása ebben az évben. De azt sem, hogy a kecsegehorgászok gazdag zsákmányra számíthatnak 2015-ben. Kecsegehorgász ugyanis már régen nincs. Mi több, azok száma is elenyésző, akik horgára egyáltalán akadt ebből a halból az elmúlt év(ek)ben. Mert kecsegéből évek, évtizedek óta egyre kevesebb van. Sorolhatnánk, miért. De nem ez a téma. A történet arról szól, hogy a kecsege több okból kifolyólag a figyelem középpontjába került.
Az időrendet és a fontossági sorrendet mellőzve hadd soroljuk fel, milyen kecsegefejlemények várhatóak az idén. A Magyar Haltani Társaság honlapján hagyományosan lezajlott közönségszavazáson a kecsegét választották meg az év halának. „A győztes nagy előnnyel (60%) végzett a másodiknak befutó galóca (25%) és a harmadik helyezett vágódurbincs (15%) előtt. A tokfélék közé tartozó nyertes rajt-cél győzelemmel szerezte meg a kitüntető címet. Népszerűsége érthető, hiszen különös megjelenésű hala vizeinknek. Orra ormányszerű, szája a fej hasi oldalán nyílik, orsó alakú testét pikkelyek helyett csontvértek védik, belső vázát porc alkotja, farokúszója a cápákéra emlékeztet.
Kedvelt élőhelye az oxigénben dús folyóvizek sóderes, homokos vagy kemény agyagos mederszakasza, ahol a fenéken keresi kisebb gerinctelen állatokból álló táplálékát. Egyik kedvence a tiszavirág lárvája, amelyet ormánya segítségével az aljzatból is kitúr. Általában néhány fős csapatokban jár, a tél közeledtével azonban nagy rajokba verődhet a mélyebb részeken. A tiszai halászok ilyenkor vették elő a palónyának nevezett, két csónakból, két ember által kezelt öblös húzóhálót, amellyel szerencsés esetben néhány kerítés elegendő volt a napi zsákmány megszerzéséhez.
Ez azonban már a múlté. Nemcsak azért, mert a duzzasztott mederszakaszokról elvándorolt a kecsege, hanem mert a sodrottabb részeken is annyira megfogyatkozott napjainkra, hogy 2014-ben ki kellett venni a fogható fajok köréből. Kifogott példányait vissza kell engedni, ezzel segítve populációinak megerősödését. Emellett azonban meg kell keresni a módját annak is, hogy mesterséges szaporításból származó ivadékait rendszeresen telepíteni lehessen a faj igényeinek megfelelő folyószakaszokra” – írja a Magyar Haltani Társaság honlapján.
Ettől függetlenül, ám a témához szorosan kapcsolódik – a horgászok nagy meglepetésére – a szerződéses halászok kezdeményezése. A Szerbiai Halászok Asszociációja kezdeményezte, hogy az illetékes minisztérium hirdessen ötéves általános tilalmat a kecsege zsákmányolására. Tekintettel arra, hogy a horgászok kecsegezsákmánya elenyésző, a halászok valójában saját kárukra tették ezt a javaslatot. A dolgok pillanatnyi állása szerint az ötlet a szakemberekig is eljutott, szakmailag nekik kellene kidolgozniuk a dokumentumtervezetet. Még akkor is, ha kívülálló számára nem világos, mit van ezen kidolgozni. Tiltsák be, és kész!
A halfalatok világában ínyenckedőknek sem kell begyulladniuk, hol esznek kecsegét, ha az illetékesek ezt az előterjesztést elfogadják. Laza kitérőként mondjuk, hogy a vendéglátó-ipari létesítmények kínálatában a kecsegét a tiltott mérettartományból származó ceruza nagyságú egyedek képviselik, és láss csodát, emiatt még senki sem felelt.
Hogy a szakavatott kecsegeínyencek nem maradnak kedvelt falatjuk nélkül, arra egy harmadik történet morzsái utalnak. Kiszivárgott, hogy hazai haltenyésztő egy magyarországi intézetből szerezte be azt a kecsegeivadék-állományt, amelyet zárt rendszerű halgazdaságában piaci értékesítés céljával nevel. Az intézet nevével és a dicséretesen vállalkozó szellemű halgazda kilétével hadd maradjunk adósak. Bár forrásunk bombabiztosnak tekinthető, a szereplők kiléte másodlagos fontosságú. Elsődleges, hogy ilyen is van, és hogy így is lehet.
Mindebből legalább két fontos dolgot lehet kikövetkeztetni. Egyik az, hogy a piacot nemcsak a nyílt vizek vámolásával lehet ellátni. A másik: a zsákmányolás általános tiltása mellett halasítani is lehet. Van egy sanda gyanúnk, hogy a vízkezelők szívesen kitérnének a téma elől, arra hivatkozva, hogy nem tudnak honnan kecsegeivadékot beszerezni. Nekik üzenjük: ha majd odáig jutnak, hogy keresik, megmondjuk, hol találnak.
