A győztesek: Đurić és Orlović
A békés Tiszához szokott kuttyogató horgászok igencsak nehezen találják fel magukat a szilaj Dunán. Jelen pillanatban – de így volt ez a versenyt megelőző, meg azt követő napokban is – a Tisza sodra naponta halmoz fel annyi kilométert mint a Dunáé óránként. Szélcsendben van így, felszél esetén bonyolultabb a számtan, ha pedig felsővel kezdődik, alsóval folytatódik, akkor legjobb a zongorán felejteni a logarlécet.
A hétvégén Krčedinben megtartott kuttyogatóversenyen a több mint félszáz fellépő a számtani műveletek elvégzését elősegítő eszköz helyett a kuttyogatólécnek szavazott bizalmat. Hogyan szólaltatták meg, és jól szólt-e, arra a harcsa csak közvetve válaszolt. Szombaton még azt üzente, nem tetszik neki a muzsikaszó, a pályavallató legénységek közül csak a magyarkanizsai Bata Istvánnak és Pósa Róbertnek volt zsákmánya – egy négyes meg egy kettes –, a többiek betliztek. A vasárnapi versenynapon viszont Batáék maradtak zsákmány nélkül. Pedig emberi füllel „nézve” ugyanúgy szólt a léc, mint egy nappal korábban. Ami az ember fülének jó volt, abból a harcsa keveset értett. Abból gondoljuk, mert ritkán harapott rá. A vájtfülűek azonban többnyire tízen felüliek voltak.
Grujić és Aluga
A versenynapon a legénységek igen nagy területen szóródtak szét, hiszen a krčedini pálya egyedülálló abban a tekintetben, hogy a teljes pályahosszon mindkét oldal ígéretes. Mély, kemény aljzatú, egyenletesen sodrott, helyenként akadós is. A sodrás azonban elég gyorsan szállítja a csónakot, így a versenyidő alatt végigverhető.
Alig egyórányi idő után világos volt, hogy a csalitépegető apróságok máshol tanyáztak – felúsztak a Tiszába, közel a torkolat? –, mert kevés volt a kapás. Ami viszont harapott, az nagy volt. A zimonyi Marko Grujić és társa, Mihajlo Aluga már a kora reggeli órákban 12,5 kilósat fogtak. A versenyidő közepe táján úgy tűnt, hogy ez a zimonyiak napja lesz. Híre ment a pályán, hogy Srok és Kustudić is tízen felülit fogtak, mérlegeléskor kiderült, mindössze húsz dekával kisebbet Grujićékénál. A nagy meglepetést a versenyeken csak elvétve fellépő, a Novi Banovci környéki jó pályákról érkező Bojan Orlović és Ivan Đurić okoztak. Két termetes harcsájuk összsúlya negyven dekával maradt le a húsz kilóról. A tiszai kuttyogató becsületét a moholi Muzslyai László és Faragó Árpád mentették, két harcsájuk összesen 7,5 kilót nyomott. Színfoltja a történetnek, hogy az ifjabbik Faragó a teljes versenyidőt a csónakban töltötte. Utánpótlásnevelés... Jó, hogy van ilyen. És ha már a tiszaiaknál tartunk: a magyarkanizsai Dobó és Takács harmadszor is pontszerzők, egyetlen harcsájuk gondolatnyival volt hosszabb a méretnél.
Muzlyai László és a két Faragó
Történt mindez olyan rekkenő hőségben, melyben a hőmérő higanyszálát is a hőguta veszélye fenyegette. Ide kívánkozik, hogy a nagy meleg miatt a kifogott harcsákat igen körültekintően, hosszabb kopoltyúöblítés, árnyékban tartás és fokozott magázás után engedték vissza.
