A metod feedernek nevezett horgásztechnikával horgászók színe-java állt versenybe vasárnap a járeki tóparton. Aki ebben a műfajban hazai viszonylatban jelent valamit, az jelen volt. Már a reggeli órákban látszott, rekkenő hőségre kell számítani. A nap folyamán felerősödő szél azonban nemcsak a horgászást tette kellemesebbé (feederben nem sokat árt), hanem enyhe hullámverést gerjesztve javította a víz oxigénháztartását, ezáltal növelte a hal kapókedvét.
A győztesek, Serfőző és Boros, a tízen felüli pontyok egyikével
A verseny kezdete a hosszútávfutók versenyére emlékeztetett, sokáig egy bolyban voltak a versenyzők. Ezt az időszakot az elpuskázott kapások, és az elszalasztott fogások jellemezték. Előfordult, hogy hét kapásból csak három halat sikerült a mérlegre tessékelni, de megtörtént az is, hogy kifárasztott és megszákolt hatalmas amur ugrált vissza a vízbe méretlenül, vagy hosszú percek után fordult le a hal a horogról. Idővel kikristályosodott, hogy a szélső posztokon egyre fogyatkozik a hal, a pályavégeken levő két-két páros egyre inkább unatkozott.
Valahol a negyedik versenyórában történt, hogy a horgosi Jovan Savin és Berta Róbert rákapcsolt. Álló órán át úgy festett, hogy egyikük fáraszt, a másik pedig szákolni készül. Ebben az időszakban Hajdú Tibor mérlegelő bírónak alig akadt ideje mások zsákmányát mérni, folyamatosan a horgosiak mögött szobrozott, mert ott volt tennivalója. Aztán, senki sem tudja pontosan megmondani, mikor, fordult a hal.
A túlparti, kevesebb mint egy méter széles vízszegély, ahonnan addig csőstül jött a zsákmány, egyre kevesebb halat adott. Az akkor még toronymagasan vezető horgosiak, mivel náluk még szállingóztak a kapások, nem kísérletezett. Egészen addig, amíg be nem következett egy iszonyatosan hosszú, idegtépő kapáscsend, amely az egész pályát érintette. Akik ekkor eredményesen kísérletezni kezdtek – csalizási technikák, etetési stratégiák, ilyesmi... – azoknál hamarabb indult be újra.
Ez volt az az időszak, amikor a felsőhegyi Serfőző Róbert és Boros Gábor rátalált a halveremre, ahonnan a verseny végéig nem tágított. Az utolsó fél órában például négy pontyot fogtak több mint harminc kiló összsúlyban. Ugyancsak a pontyfordulás idején történt, hogy a szakavatott versenyzőknek számító törökbecsei Tápai Sándor és a gunarasi Szántó Arnold üldözőbe vette az éllovasokat. De akárcsak hosszútávfutásban, metod feederben is előfordulhat, hogy későn indítják a hajrát. Persze, itt a hal kapókedvén is múlott, nem csak a versenyzők elhatározásán. De éppen ez tette izgalmassá az utolsó órát.
Szántó és Tápai egy átlagos pikkelyessel
Az volt a kérdés, tudnak-e a horgosiak válaszolni a felsőhegyiek fergeteges sorozatára, valamint lesz-e Szántó–Tápai kettősnek annyi kapása, hogy utolérjék Bertát és Savint.
A válasz: győzött a felsőhegyi Serfőző Róbert és Boros Gábor 194, másodikak a horgosi Jovan Savin és Berta Róbert 155, a harmadik helyet pedig a törökbecsei Tápai Sándor és a gunarasi Szántó Arnold foglalta el 127 kiló hallal. A verseny legnagyobb halát (16,03 kg) Serfőző Róbert fogta.
