Ha valaki arra kényszerítette volna a horgászokat, hogy az elmúlt hétvégét kuttyogatással töltsék, az heves tiltakozást váltott volna ki. A versenysorozat azonban nem parancsszóra, hanem a versenyzők kezdeményezése nyomán jött létre, így panasz nélkül, mondhatni vígan végigdolgozták szombaton a grockai, majd vasárnap az adai versenyt. A két helyszín között a távolság országutakon járva kétszáz kilométer, vízen még több.
A Belgrád alatti Duna-parton fekvő Grocka versenypályája számos tekintetben kiválónak minősíthető. Három sziget tagolja, ezek közül a legnagyobb mentén, mintegy két kilométeren át, gyönyörű horgászhelyek követik egymást. Sűrűn bedőlt fák, tekintélyes vízmélység, gazdag halállomány, amelyre az ország leghatékonyabb halőrszolgálata felügyel. Tíz-egynéhány kilométeres nyílegyenes folyószakasz, a Dunára nem jellemzően lassú sodrással, hiszen kisvizek idején itt kifejezésre jut a Vaskapu okozta lassulás. De! A vidék már a kossava birodalmához tartozik, ha másutt még csak lengedez, itt már komolyan fúj. Fújt is.
A csónakokat ugyan könnyű volt pályán tartani, kuttyogatni azonban már nem. A hullámzás következtében a lécek gyakran a hullámvölgybe csaptak, és el sem találták a vizet, vagy a hullámhegyre ütve olyan fals hangokat produkáltak, amelyekre – a horgászok állítása szerint – a harcsa nem reagál. Bár a szonárok tekintélyes, mi több izgalmas mennyiségű halat jeleztek, a felúszások száma elenyésző volt. Közben már a kora reggeli órákban is hevesen sütött a nap, és erre a délelőtt folyamán – majd délután egyig, ameddig a verseny tartott – óránként rátett két-három lapáttal. A csapatok azonban hősiesen végigdolgozták a versenyt.
Kokir és Miladinović a zsákmánnyal, jobbról Bogomir Kubinjec szervező
Győztek a Lepenski Vir-i Dejan Kokir és Dragan Miladinović, akik már a második versenyórában két termetes harcsát fogtak, a nagyobbik dekákkal maradt le a húszról; a második helyet a magyarkanizsai Duško Rakić és a šabaci Branislav Stanković foglalta el úgyszintén két harcsával, 10,2 kilós összsúlyban; harmadikak a krčedini Branko Nedeljković és Slobodan Čelebić egy hatkilóssal.
Ha valaki netalán azt gondolta, hogy a grockainál gubancosabb kuttyogatóversenyben horgásznak már nem lehet része, az Adán beláthatta, hogy téved. Amellett, hogy itt a nap talán még jobban sütött, a Tisza vízhőmérséklete egyéni csúcsokat döntött, az enyhe alsó szél pedig folyamatosan árral szemben terelte a csónakokat. A folyó sodrása annyira gyenge volt, hogy a völgymenetet elősegítő eszközök – rőzseköteg, sörösláda, különleges sárkányok... – sorra kudarcot vallottak. A villanymotorok ugyan segítettek, amíg az akuk győzték szuflával. Leghatásosabbnak azonban a ráevezések bizonyultak. Tűző napon hat órán át! A horgászok azonban nem idegenkedtek a lapátolástól, hiszen hamar észrevették, hogy amikor a csónak mozdulatára a mélyben levő csali kileng, akkor van kapás. Ugyanakkor a kézi csalimozgatások nem voltak ingerlőek. Végső soron azonban a ráevezések sem hoztak horoggal fogható eredményt.
Történt, hogy a kapásokat többnyire kétségbeejtően apró, valamint a méretről ujjnyival lemaradó egyedek produkálták. Az égbeszökő vízhőmérséklet ugyanis alaposan felboríthatta a víz oxigénháztartását, amely köztudomásúan megüli a hal emésztőképességét, ebből kifolyólag étvágyát, kapókedvét is..., tetszés szerint tovább ragozható. Az egyre inkább felerősödő szél – amely csak töredéke volt a légcsatornára emlékeztető grockainak – a harmadik versenyórában már Zenta irányába terelte az adai csónakokat. Hegymenetben haladó csónakból kuttyogatni lehetetlen, tartja a szakma.
Nuszpán Norbert
Adán ezt is sikerült, bár a versenyzők jobban örültek volna annak, ha precedens helyett jeles zsákmánnyal teszik emlékezetessé a versenyt. Érdekességnek számít, hogy az egymaga fellépő Nuszpán Norbert győzött egyetlen 3,54 kilós harcsával, őt Szabó László és Somogyi József követik (2 hal, 2,92 kg), harmadikak Sóti János és Davor Tokić (1 hal, 2,68 kg) és értékelhető zsákmánya volt még a Losonc–Hangódi párosnak.
A versenyzők teljesítményét mindkét színhelyen nemcsak a kiállás dicséri, hanem az is, hogy verseny közben is mérlegelést kértek, hogy a halakat minél előbb visszaengedhessék. És sehol sem kísérleteztek azzal, hogy méretküszöbös egyedeket méretesekként méressenek be.
