A húsz-egynéhány évvel ezelőtt szervezett LORIST-okon rendszerint húsznál több horgászfelszerelést forgalmazó kiállító jelent meg. Számuk folyamatosan csökkent, néhány évvel ezelőtt tíz alá süllyedt, az idén négyen voltak.
Dejan Mitjev šabaci nagykereskedő, aki negyedszázada van a szakmában, megítélése szerint a horgászfelszerelés piacának élénksége vagy pangása egyenesen arányos vizeink halállományának alakulásával; végigjárva a vásárt és felmérve a kínálatot, megtudhatjuk, milyenek a horgászati lehetőségeink, és mennyi halat kínálnak vizeink. Visszaemlékezve a közelmúltiakra és látva az ideit: egyre rosszabbak – értékelte a szakember.
A horgászfelszerelés forgalmazói számára a vásár időpontja jó is, meg rossz is. A tevékenységet komolyan űzők számára azért nem jó, mert ilyenkor még nem lehet tudni, mi fog szerepelni a nagy termelők jövő évi kínálatában, tehát a vásáron nemigen találkozhatunk tényleges újdonságokkal. De jó azoknak, akik raktárfeleslegeiktől akarnak szabadulni. A vásár alkalmas arra, hogy az idény végén, amikor máskülönben kicsi a forgalom, némileg vékonyítsák árukészletüket, és hizlalják pénztárcájukat. Persze, az árumintavásárnak nem ez a rendeltetése.
Ha figyelembe vesszük, hogy elsősorban az újat, a jövőben forgalomba bocsátandót kellene bemutatnia a rendezvénynek, akkor a témának megfelelően a kistermelők jártak el. A csarnoki mellékjáratok egyikében igen hosszú sorban a műcsaligyártók meg műlégykötők foglaltak helyet. Azok a kis vállalkozók, akik ugyan üzleti vetélytársak, de vállvetve védelmezik a hazai pecaipart, melynek rajtuk kívül más képviselője talán nincs is. Egyszer majd talán az illetékesek is észreveszik, kik a legények ebben az iparágban. A hazai termékek közül, amelyek nagyvilági mércékkel mérve is minőséget jelentenek, elsősorban a Big Foot csónakot kötelező megemlíteni. Tíz-egynéhány éve állja a sarat külhoni vetélytársakkal szemben, és egyre inkább úgy fest, hogy nemcsak megállta, hanem immár a nagyvilágiaknak kell kapaszkodniuk, ha a Big Foottal állnak versenybe.
A vásári áruforgalmazásnak mindenkori kerékkötője, hogy a kiállítók nagyobbakként kívánnak bemutatkozni, mint amekkorák. Ezért a vásárra egyszeri használatra hadrendbe állított, rögtönzött emberállománnyal futnak ki, amely gyakran csak annyit tud a rábízott áruról, amennyit az árcédulán ír. Ennek ékes ellenpéldája a Capriolo. Annak dacára, hogy kínálatában irgalmatlan mennyiségű féle és fajta horgászcucc, vadászfelszerelés meg öltözék is szerepel, a narancssárgába öltöztetett csapat óramű pontosságával működik. A vásárlátogató évek hosszú során át ugyanazokkal az arcokkal találkozik, és valamennyi alkalmazott mestere a szakmának. A pecacuccot szakavatott horgászok, a fegyvert-lőszert elkötelezett vadászok mutatják be. Cégvezetés, vállalatépítés, emberképzés... Ez kirakatba, vagy ha úgy tetszik kiállításra való. A Capriolónál nemcsak pénzt lehetett (el)költeni, hanem tanulni is.
