Futótűzként járta be a világhálót a hír, hogy magyar halszakértők elvégezték az angolna mesterséges szaporítását. Előrebocsátjuk: a hír nem arról szól, hogy ebből a kígyótestű halból a jövőben annyi lesz, mint a nyű. A történet sokkal inkább arról beszél, hogy az ismeretlenek halmozódása következtében lehetetlennek tűnőt valósítottak meg a feladatra vállalkozó szakemberek. Akik a műveletet sikeresen elvégezték: Dr. Müller Tamás, dr. Urbányi Béla és dr. Horváth László.
Tisztára tudományos-szakmai bravúrról beszélhetnénk, ha nem az angolnáról volna szó. Erről a halról ugyanis már az általános iskolai tananyag is beszél, csak éppen lényegit nem mond. Márpedig a szóban forgó témát Arisztotelész is felvetette, és azóta is érvényes, hogy rejtélyes. Alkalmasint a konteók – konspirációs teóriák, összeesküvési elméletek – világát idézi. Az angolna bölcsője ugyanis – Schmidt dán kutató harmincéves munkája szerint – a Sargasso-tengerben, a Nares-teknőben van, nem messze a Bermudáktól. És máris a képben a Bermuda-háromszög meg mindaz, ami ezzel a térséggel kapcsolatban már vagy száz éve tornáztatja az időmilliomosok fantáziáját. Adott esetben azonban adósak maradunk azzal az üzemanyaggal, amely ezt az információszegény, ugyanakkor képzeletdús világot mozgásban tartja. Mert nem erről van szó.
Tény ugyan, hogy az angolna igen hosszú utat tesz meg ívóterületéig. Ugyanakkor az is tény, hogy az élettani folyamatok, amelyek ennek az útnak a során végbemennek, részben ismeretlenek. Ebből fakad a megállapítás: „az angolna szaporodásbiológiája ismeretlen”. Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem tudunk róla, hanem azt, hogy nem tudunk róla (majdnem) mindent.
Zongorázzuk végig! A felnőtt európai angolna gondol egyet, és megindul azokra a tájakra, ahol a szóbeszéd szerint repülőrajok meg hajók tűnnek el. Induláskor beszünteti a táplálékfelvételt, a hosszú utat felhalmozott zsírtartalékai felélése által ússza végig, ezekből tellik az ivartermékek kialakítására is, és ez is menet közben megy végbe. A színhelyre érve elvégzi az ívást, amelyet természetes körülmények között még nem sikerült megfigyelni, hiszen állítólag 200 méteres vagy még nagyobb mélységekben megy végbe. Az ikrából kikelő lárvák évekig sodródnak Európa partjai felé, nagyjából 27 hónap elmúltával érik el az európai padozatot, 1000 méteres mélységben. Közben folyamatosan alakulnak át. (Az angolna fűzfalevél alakú lárváját annak idején önálló fajként Leptocephalus brevirostris néven írták le, és hosszú időn át ekként tartották nyilván.) Azután kezdődik az átalakulásuk üvegangolnává, és ez a folyamat is egy évig tart. Aztán a pigmentálódásra, majd a folyókba tartó, több hullámban történő felúszásra is rámegy további (legalább) egy-két év.
Futólagos kitérő válaszként arra a kérdésre, miért utazik ívás végett olyan messzire az angolna. Az ívóhely, amikor oda kezdett járni, még nem volt olyan távol, mint ma meg tegnap; lásd: kontinensek eltávolodása meg libanoni lelet, mely szerint az angolna már 120 millió évvel ezelőtt is létezett...
A folyótorkolatok környékén befogott üvegangolnák szolgáltak továbbtenyésztésre és telepítésre. Hogy tájainkon az angolna nem vált gasztronómiailag népszerűvé, azzal magyarázható, hogy hozzánk kevés érkezett belőle. A legtöbb angolnalárvát az áramlatok ugyanis Franciaország és Németország északi partvidékére sodornak, a Földközi-tengerbe kevés, a Fekete-tengerbe még kevesebb jut belőlük, márpedig hozzánk arról jön, és ha teheti, arra is megy vissza.
Az angolna 1961 és 1991 között végrehajtott telepítések révén került a Balatonba. Mivel az elvándorlásra képtelen angolnák úgymond „élnek, míg meg nem halnak” (egy svájci tóból előkerült egyed ötvenéves volt), a balatoni állomány elöregedett, konzerválódott, és szinte teljes egészében nőstény egyedek alkották. Más halakkal ellentétben ezek a halak nem ívtak évi gyakorisággal, ezért ivarszerveikben halmozódtak a nehézfémek és egyéb káros anyagok, amelyek hátrányosan befolyásolták, szinte lehetetlenné tették a halak szaporíthatóságát. A magyar halszakértők azonban ennek az állománynak a továbbszaporítására vállalkoztak. A projekt részleteiről, valamint a szakmai mesterfogásokról máskor bővebben. Mert sikerült.
