Az utóbbi napokban/hetekben a világhálón és a közösségi oldalakon felbukkant a halászat beszüntetésére vonatkozó kezdeményezés. Konkrétan: a folyóinkon való ipari halászás beszüntetéséről van/volna szó. A megindoklás szerint kezdeményezni akarják a Halászat és a halállomány fenntartható hasznosításáról szóló törvény módosítását, amely kimondaná – egyszerűsítünk –, hogy a hálóknak a jövőben (vízen) kívül tágasabb.
A világhálós aláírásgyűjtés kezdeményezője elhatározását az általa irányított szervezet évi közgyűlésének döntésével indokolja, amely kimondta, hogy a halállomány legnagyobb ellenségének az ipari halászatot tekinti. Ismét egyszerűsítünk: a szóban forgó közgyűlést határozatképtelensége miatt előbb feloszlatták, majd az ügyrendi szabályzat értelmében villámgyorsan újraösszehívták, tehát a kezdeményezést egy csökött létszámú összejövetel eresztette szélnek. Ez eleve nem baj, de... Érdekes, hogy az előterjesztésben a halállománynak az „utóbbi húsz évben történt elszegényedése” szerepel megindoklásként. A halászat betiltását pedig az a szervezet kezdeményezné, amely ebben az időszakban vízkezelőként halászati engedélyeket bocsátott ki. Értsd: adott el borsos áron. Éveken keresztül. Akkor most – közgyűlési határozattal meg aláírásgyűjtéssel takarózva – miért kérné beszüntetését? Ezt törvénymódosítás nélkül is megtehette volna. Se sok, se kevés pénzért nem adott volna ki halászati engedélyt, és kész. Vagy olyan keveset adott volna ki, amennyi a halállománynak nem árt, de a látszatnak eleget tesz. És a halállományt ezáltal ebben a szegmentumban már meg is védte volna. Gyerünk sorjában!
A kezdeményezés akkor látott napvilágot, amikor küszöbön a vizek odaítélésére vonatkozó pályázat kiírása. Az, amelyet az illetékesek évek óta elmulasztottak, és a vízbérletet többször is miniszteri rendelettel hosszabbították meg egy-egy évvel. Na már most... Mi történik akkor, ha híre megy, hogy a halászat bukott, az erre vonatkozó engedélyek kiadásából eredő bevétel pedig ugrott?
A kezdeményező több keszeget foghat egy kapásra. Ha a törvényalkotóval keresztülviteti tervét – amit kerülő, de járható úton maga is megtehetett volna, de nem tett meg –, akkor halászat többé nincs. Ezáltal kihúzza a szőnyeget azon halászok alól, akikkel – tartja a szóbeszéd – keményen összekülönbözött. De megtörténhet az is, hogy a kezdeményezés elriasztja a vízelosztásra pályázók egy részét. Mert azt gondolhatják, hogy hálómentesítés esetén az előre bekalkulált jövedelem ugrik, a horgászengedélyek kiadásából származó pedig nem akkora, hogy érdemes legyen vizekkel, orvhalászokkal, szennyezőkkel vesződni, költséges halőrszolgálatot futtatni... ennyiért. Aztán, amikor a vízelosztási pályázat lezárul, és az eddigi vízgazda – tegyük fel – marad az egyetlen pályázó, úri hidegvérrel megfeledkezhet a közgyűlés határozatáról meg az aláírásukkal a kezdeményezést támogatókról is. Mondhatja: megpróbáltuk, de a miniszter asszony nem engedett. A kampányolásának lanyhaságát figyelembe véve, és szem előtt tartva, hogy a hálózásnak eddig is elejét vehette volna, ez sem volna meglepő. Mint ahogy nehezen hisszük el, hogy a halászattal kapcsolatos európai normák alkalmazása rajtaütésszerűen szívügyévé vált volna. És marad nyeregben, ahonnan busás összegért továbbra is árulhatja a folyami hal vámolásának jogát.
