Ellentmondásos, hogy a Szerbiai Kuttyogató Szövetség horgászokat tömörít egy olyan tevékenység köré, amely jogilag halászatnak számít. Nem kevésbé ellentmondásos az sem, hogy a törvény által halászszerszámnak minősített kuttyogató gyakorlatilag horgászati segédeszköz. A szövetség zimonyi közgyűlésén azonban nem az ellentmondásokkal foglalkoztak, hanem lehetőségeket kerestek arra, hogy a harcsafogás hagyományos módszere mellett elkötelezettek akadályok nélkül hódolhassanak szenvedélyüknek. Méghozzá ugyanannak a törvénynek a betartása mellett, amely a kuttyogatót halászszerszámnak tartja.
A törvény ugyanis lehetővé teszi a kuttyogató használatát horgászrendezvények keretében. Ezzel magyarázható, hogy a kuttyogatást kedvelő horgászok versenyek sorát hozták tető alá. A mögöttünk levő idényben szinte nem is volt szabad hétvége a kuttyogatóligában, és gyakran előfordult, hogy szombaton és vasárnap is versenynap volt egymástól távol eső színhelyeken. Nyilvánvaló, hogy nálunk ez a horgászmódszer – mert gyakorlatilag arról van szó – igen népszerű. Még akkor is, ha a versenyzők a teljes zsákmányt visszaengedik. Szóval nem a mélyhűtők feltöltéséről szól a versenysorozat, de a tevékenység hétvégékre korlátozódott.
Aztán valaki rájött, nemcsak a verseny a rendezvény. Meg felfigyelt arra is, hogy a törvény nem mond egy árva szót sem arról, meddig tarthat egy rendezvény, amelynek keretében kuttyogathatnak. A szövetség megítélése szerint a szóban forgó horgászmódszer kedvelőinek az adott törvényes kereteken belül is tág mozgásterük marad az akár teljes idényen keresztül történő kuttyogatásra. Ahhoz, hogy ez így működhessen, alapkövetelmény, hogy a rendezvénynek legyen szervezője, aki felelősséget vállal mindazért, ami ott történik. Beleértve a kifogott hal élve és sérülésmentes azonnali visszaengedését is. Ezt azért fontos hangoztatni, mert a szakmában kevésbé járatosak szerint kuttyogatva rengeteg harcsa fogható, és a módszer alkalmazását állománytizedelőnek tartják. Úgy fest, hogy a törvényhozó is erre a szakmailag megpatkolatlan álláspontra hagyatkozva kiáltotta ki halászszerszámnak azt a bizonyos lécet. Hosszan tartó és minden bizonnyal meddő vita kerekedne akörül, melyik az a halfogási módszer, amely leginkább árt a harcsának. Folyamatos állománycsökkenését azonban a túlhalászásban és a halasítások elmaradásában kell keresni. A szövetséget ugyanis olyan horgászok alkotják, akik az utóbbi években, sőt évtizedben bejárták az ország valamennyi vizét, és látták, harcsából nincsenek feleslegeink. De jártak a külföldi harcsaparadicsomokban is, és ott azt látták, hogy a gazdag harcsaállomány turistacsalogató. És betekintést nyertek abba, hogyan alakultak ki, maradtak fenn és gyarapodtak ezek a gazdag állományok. Bár nem tudásért mentek a szomszédba, mégis bőven hoztak belőle haza.
Ötletként felmerült a kuttyogatóiskola megszervezése; szakmai oktatók kinevelése; a kuttyogatást idegenforgalmi látványosságként felkínálni turistáknak... A javaslatokat csiszolt formában hamarosan az illetékes minisztérium elé terjesztik, és beleegyezését kérik, hogy a kuttyogató szövetség mindezzel kezdjen el foglalkozni. Ezután a vízkezelőkhöz fordulnak, akiktől engedélyt kérnek a tervezettek lebonyolítására. Addig is a tagság tömegesítésén munkálkodnak. Közben felhívják az illetékesek figyelmét arra, hogy a vízkezelő a Tiszán törvényellenesen járt el, amikor a kuttyogatóversenyeket szervező egyesületekkel külön vízilletéket fizettetett.
A következő közgyűlésen a jövő évi versenynaptár összeállítása is napirenden fog szerepelni. Tekintettel arra, hogy a kuttyogatásra alkalmas horgászidény nem nyújtható a végtelenségig, pályázóból pedig egyre több van, kell majd kombinálni.
