Az év első napjaiban a Duna vízszintje Budapestnél csak tíz centivel volt magasabb a mindenkori legalacsonyabbnál, vízhozama pedig ezer köbméter alá süllyedt. Ez rendkívül kevés. Tekintettel arra, hogy a Duna arról érkezik hozzánk, hazai tájakon se lehetett kedvezőbb a folyó vérképe. Bezdánnál negatív értékeket mértek, Újvidéknél a vízhozam alig haladta meg az ezret, Szendrőnél a kétezret. Pedig ott már a Dráva, a Tisza és a Száva is benne van, és mindenestül volt a vízhozam mindössze 2300 köbméter másodpercenként. A miheztartás végett mondjuk, hogy a tavaszi nagyvizeket cipelő Tisza vízhozama jóval nagyobb szokott lenni, és még az sem jár árvízveszéllyel, ha bőven több ennél. Az idei év kezdetén a Kárpát-medence négy legnagyobb folyója együttesen sem tudott összerakni egy megáradt Tiszányit. És ha már a Tiszánál tartunk, vízhozama Zentánál nagyjából 230 köbméter körül alakult.
Az ilyen jellegű téli kisvizek leginkább annak következtében alakulnak ki, hogy a vízgyűjtő területre hó formájában hullik a csapadék, sokáig a hegyekben marad, az olvadás pedig várat magára. Tehát halmozódik, és nem kerül a mederbe. Az idei összképre viszont az a jellemző, hogy a hóban tárolt vízkészlet is rendkívül alacsony. A Duna vízgyűjtőjének Nagymaros feletti szakaszán – innen szokott a legtöbb víz érkezni – a hóvízkészlet csak január első napjaiban érte el a két köbkilométert, és bő egy héttel később emelkedett háromra. A számadatok felesleges halmozása helyett: az öt köbkilométer sem volna sok, de volt már ilyenkor nyolcnál több is.
Az előállt helyzet tehát annyiban különös, hogy mind a folyók medrében kevés a víz, mind a vízgyűjtőn a hó. Január közepén máskülönben csak egyikből szokott kevés lenni. Ennek alapján azonban még korai szélnek ereszteni olyan célzásokat, melyek szerint elmarad(hat)nak a tavaszi nagyvizek. Még kis hóvízkészlet és alacsony vízállás esetén is február végéig sok minden történhet fenn a hegyekben. Arrafelé ugyanis néha meglehetősen furcsán alakulnak a dolgok, amelyeket innenről nem könnyű keresztüllátni.
Ugyanakkor a hegyvidéktől függetlenül a Közép-Duna is szolgál(hat) meglepetésekkel. A folyó szóban forgó szakaszán most van kialakulóban egy árhullám, amely az előrejelzések szerint nagyjából kétméteres vízszintemelkedést fog eredményezni. Hogy miből állt össze az a víztömeg, amely ekkora áradást gerjeszthet, a vízmércékről leolvasható adatok alapján nem állapítható meg.
A Felső-Dunán ugyanis szórványosan kisebb áradások bontakoztak ki, míg a folyó duzzasztott szakaszain – mintha függetlenítették volna magukat – továbbra is feszített víztükör uralkodik. A Közép-Dunán tapasztalt lassú áradás viszont az előrejelzések szerint hirtelen fel fog erősödni. Tekintettel arra, hogy Budapestnél ez a mai nap folyamán következik be, az árhullám érkezése tájainkra két-három nap múlva várható. Az ekkora áradásoktól akkor sem szoktunk megijedni, amikor középvizekre érkeznek. A mostani, szélsésőges kisvizekre befutó áradás – bármekkora lesz, és bármeddig tart – csupán arra lesz jó, hogy feljavítsa a Duna vérképét. Meg hogy véget vessen egy olyan hosszan tartó kisvizes időszaknak, amilyenhez fogható a hivatalos adatgyűjtés óta aligha akadt tájainkon.
