A vizek elosztásával kapcsolatos határozatukkal az illetékesek még mindig nem léptek ki a nyilvánosság elé. Továbbra sem tudjuk, ki fog gazdálkodni a halállománnyal, holott ezt december 31-éig nyilvánosságra kellett volna hozniuk. Végérvényesen, jogerősen, tíz évre szólóan... A történethez tartozik, hogy ezzel a határozattal az illetékesek évek óta adósaink, a vizek elosztását többször is istenakarattal (értsd: miniszteri rendelettel) hosszabbították meg egy-egy évvel. Nem tudták elosztani, ezért elodázták. De az elodázás sem futhatott a végtelenségig, és el kellett osztani. Úgy hírlik, nem sikerült.
Egészen más történet, hogy a kialakult jogi légüres térben vizeink felett senki sem illetékes, ezért a halállományra a máskülönben is aktív szervezett és nem szervezett bűnözők fokozottan rászabadultak. De ez a történet, bármennyire is zaklató, nem annyira aggasztó, mint a kiszivárgó értesülések. Az utóbbi napokban konkrétan az, hogy megszűnt a szivárgás.
Emlékezzünk vissza! Bármilyen kellemetlenséget helyeznek kilátásba az illetékesek, arról a polgár jóval korábban értesül. Előre zúgolódik, káromkodik, szidja az illetékeseket, háborog... Aztán, mire minden napvilágra kerül, beletörődik. A végsőkig leegyszerűsítve a halügyekkel is hasonlóan alakultak a dolgok. Akkor is, amikor miniszteri rendelettel hosszabbították meg a bérletet, és ez kiszivárgott, meg az idén is, amikor el kellett volna osztaniuk a vizeket, és jó előre kezdték kiszivárogtatni, ki (nem) kap vizet. Aztán, és ez az új a dologban, napokkal ezelőtt a szivárgás megszűnt!
Ennek első előjele abban nyilvánult meg, hogy a bombabiztosnak tartott, és olyanokként napvilágra került infók is ingatagokká váltak. Hírül ment, hogy biztos befutók maradnak vizek nélkül, valamint az is, hogy előzetesen nem pályázók utólagosan válnak vízgazdákká.
A látótávolság zavarosban való további csökkenésére utalt, amikor kitudódott, hogy az ország messzemenően leghatékonyabb halőrszolgálatát futtató River’s Guard is vizek nélkül marad. Pedig ha az orvhalász rosszat álmodott, akkor ezekkel a halőrökkel álmodott. Felmerül egy végsőkig kellemetlen kérdés: kinek volt ez útba? És egy másik: ki és hogyan járhatta ki az illetékeseknél, hogy ezt a jól működő és hatékony vízkezelőt félretegyék? Mert ez történt.
Ezzel párhuzamosan úgy hírlett, hogy az ország központi részének egyik-másik jó hírű vízgazdája továbbra is a fedélzeten marad, és az elkövetkező évtizedben továbbra is azokkal a vizekkel gazdálkodik, amelyek halállományával eddig is jó gazdaként bánt. Bár ezek a vizek vidékünktől kissé távol esnek, nem árt tudni, hogy ilyenek vannak. Vagy csak voltak?
Az utóbbi napokban – mielőtt a hírszivárgás megszűnt – jól értesültek tudni vélték, hogy Vajdaság területén még a megismételt vízelosztási pályázat sem járt sikerrel. Valahogy ez idő tájt az illetékesek bekátrányozták bárkájukat, majd teljesen bedagadtak rajta a deszkák, és megszűnt mindennemű szivárgás.
A nyilvánosság által feltett kérdések ugyanis egyre kellemetlenebbekké váltak. Felmerült, hogyan történhet meg, hogy az évek hosszú során a vizek halállományával gazdálkodók egyszerre képtelenek olyan pályázati dekumentációt felmutatni, amely feljogosítaná őket arra, hogy ismét vizek gazdái legyenek. Ha eddig jók voltak, most pedig kiderült, már nem azok, akkor hogyan lehettek jók idáig. És akár jók voltak, akár nem, ők rendelkeztek a horgászok pénzével. Meg a halászokéval. Meg a polgárokéval, mert a költségvetésből is jutott nekik.
A rossz nyelvek szerint egyszer majd érdekes lesz végigzongorázni azt a képanyagot, amely az eddigi vízgazdák tevékenységével összefügg, és amelyeken az éppen ügyeletes politikai garnitúra meghatározó egyéniségei is látszanak. Ez magyarázatot nyújthat arra, miért voltak a górék számára ideiglenesen jók azok, akik a horgászok szerint folyamatosan és éveken keresztül nem voltak jók semmire. És akiknek a tevékenységéről a halállomány, ha szólni tudna, rémmeséket regélne.
Az eredmények tehát mellékesek. Igaz, a vízpart se a sikertörténetektől volt hangos az elmúlt évek során. A hírszivárgás megszűnte előtti utolsó gondolatfoszlány szerint a vizek nem annak fognak menni, aki kéri, hanem akinek kínálják őket. De ne feledjük: bárhogyan és bárki kapja őket, az engedélyt nekünk kell eladnia.
