Az angol csapat csalással vádolja a XIV. Pontyfogó Világbajnokság román szervezőit – írja a Daily Mail. A gyanú szerint a szeptember végén Romániában megrendezett világbajnokságot egyéniben és csapatban is megnyerő románok a győzelem érdekében mindent beleadtak. Több hónapon át folyamatosan egyetlen különleges csalival etették a Corbu-tó pontyállományát, és módszeresen rászoktatták. Ennek következtében a verseny idején a halak idegenkedtek a másmilyen csaliktól, a románokéra pedig gyanútlanul kaptak. És nem csak az angolok gondolják így.
Az angol csapatnak alig két órával a verseny kezdete után már gyanús volt, hogy nincs kapásuk az általuk kínált, hatásosságukat számtalanszor bizonyító csalikra. Az angolok háttérben tevékenykedő, logisztikával megbízott különítménye kinyomozta, hogy a román versenyzők ugyan különleges csalit használnak, de ennek mibenlétét mind az ezüstérmes bolgárok, mind a bronzérmes szerb válogatott is tisztában van.
Péter Krisztián, a magyar válogatott tagja kijelentette, tudták, milyen csalival horgásznak a románok, és tény, hogy ennek előzetes alkalmazása befolyásolta a végeredményt. Hozzátette: az eljárás ugyan nem etikus, de nem minősíthető csalásnak; a szerbek és a bolgárok közelebb laknak a verseny helyszínéhez, így többet tudtak gyakorolni, sikerük inkább ennek tulajdonítható, és nem annak, hogy ismerték a románok által használt csali receptjét, amely tulajdonképpen tintahalas-szilvás ízesítésű oldódó bojli volt.
A történethez tartozik, hogy a 450 hektáros versenytó mintegy 500 tonnás pontyállományának tápra szoktatása rengeteg tápanyagot igényel. Ugyanakkor az is tény, hogy a pontyállomány tápra szoktatása időigényes, és aki ezt a versenyt megelőző időszakban teszi meg – mert teheti –, az rengeteg versenyidőt takarít meg, és utcahossznyi előnnyel idul.
Az esettel kapcsolatban felkerestük a nagybecskereki Bojan Bojanićot, aki a világbajnokságon a B szektorban horgászott.
– Nem tudok ezekről a dolgokról, de nem mondom, hogy ez lehetetlen. A tóról előzetesen annyit tudtunk, amennyit augusztusban egy itt tartott kupaversenyen szereplő csapatunk gyűjtött be. Fellépésének célja a világbajnokság színhelyével való ismerkedés volt. Elvégezték a meder szondázását; kidolgozták a meghorgászható helyek beetetésének technikáját; szerelékeket terveztek és etetési taktikákat dolgoztak ki. Felkészülésünket ezekre az ismeretekre alapoztuk. Az angol és a magyar állításokkal ellentétben válogatottunk nem román bojlikat vásárolt, hanem húsalapú házilag készítetteket. A saját gyártmányú csalikra fogtuk zsákmányunk 95 százalékát – nyilatkozta lapunknak a kétszeres VB-aranyérmes pontyfogó válogatott csapatkapitánya, Bojan Bojanić.
A szélnek eresztett híresztelések kiváltó okát azonban inkább a versenydokumentációban kell keresni. Való igaz, hogy a románok hazai pályán diadalmaskodtak. Tény, hogy a bolgárok közel vannak a verseny színhelyéhez, és most érték el első dobogós helyezésüket világversenyen. Tény az is, hogy Szerbia bronzérmes, csakhoz hírnevéhez és eddigi VB-ereményeihez képest ez nem számít sem meglepetésnek, sem égbekiáltó eredménynek. Futólag kell mondani, hogy Magyarország újdonsült VB-szereplőként középhelyezést ért el. A kákán csomót kereső szigetországi horgásznagymesterek pedig a 20 részvevő ország közül a 18. helyet foglalták el. Mélyen renoméjukon alul. Kell ezért övön alul?
