Nem véletlenül nevezik kertészek falvának a nagybecskereki község tenyérnyi települését, Lukácsfalvát. Akár az écskai Halgazdaság felől, akár Muzslya irányából közelítjük meg az új úton, már messziről látszik a szorgos gazdák „céhtáblája”: a fóliasátrak sokasága, ami elárulja, hogy a falu gazdasága a zöldségnövény-termesztésre, ezen belül is a hajtatásos termelésre alapozódik.
A helyi irodában Sövényházi Tibor anyakönyvvezetővel a több mint 220 éves falu múltjában a kertészet kezdeteit keresve találjuk az adatokat: az 1780-as évek végén, az 1790-es évek kezdetén dohányt termesztettek az écskai gróf számára. A 20. század elején bolgárok települtek Lukácsfalvára és Erzsébetlakra, s honosították meg a zöldségnövény-termesztést, a bolgárkertészetet, de mivel a talajviszonyok csak a szűkös „lukácsi” határban feleltek meg az eredményes termelésnek, egyfajta kertészeti központtá lett a falucska, ahonnan nemcsak a közeli Nagybecskerekre került az értékes zöldségféle, hanem még a belgrádi piacokra is jutott belőle. A termelés tudománya meg apáról fiúra hagyományozódott.
– A két világháború közötti időszakban volt a falu aranykora, amikor több mint 1000 lakosunk volt, ami időközben megfeleződött, hogy napjainkra megközelítse a 700-at. Elgondolkodtató az is, hogy a valamivel több mint 200 háztartás fele nyugdíjas, márpedig a zöldségnövény-termesztés tőkeerős, fiatal vagy erejük teljében lévő gazdák ágazata. Lukácsfalván ismeretlen fogalom a munkanélküliség, sok kézi munkaerőt igényel a kertészkedés, s mivel a faluban kevés a munkás, így Écskáról meg Erzsébetlakról érkeznek az idénymunkások.
– Az évtizedek során nemcsak a termelési technológiák módosultak, hanem az értékesítési lehetőségek is…
– Húsz-huszonöt évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy a lukácsfalvi kertész viszonteladónak adja vagy áruházba szállítsa terményét, a zöldpiac volt a legmegbízhatóbb. Termelőink bevásárlóközpontokat, kórházakat, vendéglőket látnak el, egyre kevesebb a piacozó…
A Csonti családban a szó legszorosabb értelmében véve is apáról fiúra száll a kertészkedés tudománya, s a harmadik nemzedék bizonyítja, hogy a mezőgazdaság munkahelyteremtő erején felül a legbiztosabb megélhetési, valamint fejlesztési-fejlődési forrás. A fóliasátrak másfél hektárt borítanak be, ezenfelül több mint tíz hektáron szabadföldi termelést alapozott meg a fiatal gazda, Csonti Tibor.
– Milyen céllal párosította a zárt térben történő termelést a szabadföldi termeléssel?
– Így biztosítom a folyamatos ellátást. Az az időszak régen a múlté, hogy akkor és annyi terményt szállítok a vásárlónak, amennyi terem. A piac pontos tételeket és szállítást követel, s aki ezt képtelen teljesíteni, el is vesztette a vásárlót. Egységnyi területről évente több termést takarítok be, így pl. karfiolból az idén háromszor, káposztából pedig kétszer szüreteltünk. Fóliasátraink sohasem állnak üresen, hiszen amint letermett egy-egy növény, a fertőtlenítést követően máris telepítjük be a következőt, így télen-nyáron folyamatos a termelés. Nagy figyelmet fordítunk a termőtalaj tápanyag-ellátottságára, hiszen a több tíz tonnás terméssel rengeteg tápanyagot viszünk ki a földből. Kétévenként gazdagon terítjük szerves trágyával a földeket, de a műtrágyát sem szabad sajnálni a földtől, illetve a növényektől. A tápoldatozás is a jó minőségű termést és a nagy hozamot szolgálja.
– A fóliasátrakból nem hiányzik a csöpögtető öntözőrendszer, valamennyi mikroködölővel is el van látva, de nincs megoldva a fűtés…
– Hogyan alakítja a vetésszerkezetet, választja ki a termelésbe kerülő zöldségnövényeket?
– Bár szólamként hangzik, hogy a piac igénye szerint, de valóban így van, s minden évben 18-20 fajta növényt termesztünk, többek között póréhagymát, spenótot, karfiolt, kelkáposztát, bimbós kelt, paprikát, paradicsomot, gumós zellert… Főleg külföldi vetőmagot használunk, de az új termelési ciklusban a hazai fajták és hibridek is termelésbe kerülnek.
– A növényvédelem fontos eleme a sikeres termelésnek.Az intenzív öntözés következtében a szabadföldi termelésben is meg a fóliasátorban is magas páratartalom alakul ki, ami kedvez a gombás betegségek terjedésének, de itt vannak a kártevők is, ellenük a kemizálás a leghatékonyabb védekezés…
– Téves az a nézet, hogy a zárt térben történő termelés rendszeres vegyszerezést igényel. Állandóan funkcióban van a csöpögtetőrendszer, ezen keresztül történik a tápoldatozás, a mikroködölők pedig gyakran fürdetik a lombozatot, mégis kiiktattuk a többszöri kemizálást, méghozzá gyakori szellőztetéssel. Ha csak rövid időre, de még hideg időben is megnyitjuk a fóliasátrak ajtajait! Itt van az embermagasságú paprika, mindössze két alkalommal védekeztünk gombaölő szerrel. A szélsőséges időjárás több gondot okoz, mint a növényi betegségek és kártevők. A trópusi hőséget a fóliasátrakban árnyékolással, a szabadföldön meg az éjszakai öntözéssel mérsékeljük. Ebben az évben szerencsére nem sokat üzemeltek az öntözőberendezések.
– A zöldségnövényeket friss állapotban értékesíti. A feldolgozás nem foglalkoztatja?
– A piac nemcsak a tetszetős, hanem a szermaradványoktól mentes zöldségnövényt, gyümölcsöt igényli. A gazdának bizonyítania kell, hogy ilyen terméket kínál fel a piacnak. A különböző szabványok alkalmazása a termelésben, a nyomon követhetőség a közeljövőben követelmény lesz. Erre hogyan készül fel a Csonti gazdaság?
– Nem egyszerű, s nem is olcsó megszerezni valamely szabvány alkalmazásának tanúsítványát, de enélkül nem jelenhetünk meg a piacon. A HACCP szabvány alkalmazását már tavaly tervbe vettük, de itt van még a Global GAP is. Amikor eleget teszünk még néhány követelménynek, megkezdődhet a bevezetés. Ha a tanúsítványokkal rendelkező zöldségnövény-termelők össze tudnának fogni, nemcsak a hazai piac ellátása lenne szervezettebb, hanem megnyílna a lehetőség a kivitel előtt is – vallja Csonti Tibor lukácsfalvi kertész.
