A zősök a napokban azzal foglalatoskodtak, hogy zigorúan szociológiai szemmel olvasni kezdték a zinternetes fórumokon és a közösségi oldalakon a különféle cikkekhez írt olvasói kommenteket. Mondanom sem kell, hogy iszonyatosan szórakoztak rajtuk. Pontosabban egyszerre szórakoztak és hüledeztek, mert néha-néha egyik-másik mélyen szántó megállapítás vagy felvetés azért őket is irtó meglepte. Atata meg is jegyezte, hogy a laposföld-hívők erős konkurenciát kaptak a derékszög-tagadók képviseletében! Zerencsére az értelem hangja is olykor itt-ott feltűnt, de az mindig visszafogottabban nyilvánul meg, mint a dühöngők hada, például annyiban, hogy felveti, „meg kellene tanulni olvasni”, vagy „tessék kérem a cím mellett a tartalmat is átfutni”, mert bizony sokan messzemenő következtetéseket vonnak le a cím alapján, nem gondolván arra, hogy a cím a lájkvadászat korában akár megtévesztő és provokatív is lehet. Az öreglány konstatálta, hogy a kommentek tartalma teljesen alátámasztja azt a karikatúrát, amelyen négy emberfej látható, és mindegyiknél az agy és a száj ellentétes arányban állnak egymással, vagyis akinek nagy az esze, hallgat, akinek pedig klikkernyi apróságú az agya, teli szájjal óbégat, bizonyítván, hogy az üres fejnek jobb az akusztikája.
A szövegértelmezés tehát totál-fatál megdöbbentette a zősöket, az online térben történő ítélkezésről, személyeskedésről és a másik szapulásáról nem is beszélve!
– Nekem ez ugyanojan – merenge a fater –, mint amikor régen a gyerekkoromban a nénik kiültek az utcán a padra, és elmondták egymásnak: Képzeljétek, a Veráéknál micsoda balhé tört ki, úgy szidták egymást az urával, hogy a sarokig elhallatszott!, vagy Hallottátok, hogy a Miska a szélső utcából összeszűrte a levet a bíró feleségével?!, vagy Az Icát már megest ittasan látták biciklizni a faluban! És miközben ők ezen hüledeznek, addig az egyiknél a mosatlan már nem fér el a mosogatóban, a másiknak a férje a kocsmában iszogat, a harmadiknak meg a zomzéd csapja a szelet.
– Tudod, hogy mondják – bölcselkede amama –, a nagy emberek eszmékkel foglalkoznak, az átlagemberek önmagukkal, a kisemberek pedig a mások életével.
– Egyetértek – bólogata az öreg –, felesleges leállni mindenkivel egyezkedni minden baromságon, pláne, ha tudod, hogy az illető meggyőzhetetlen, csak az erőd és az energiád pazarolod szükségtelenül.
Ezt alátámasztandó a muter elmondott egy aprócska tanmesét.
– Mester, mi az örök boldogság titka? – kérdi a tanítvány.
– Nem kell vitatkozni az ostobákkal – feleli a mester.
– Nem értek egyet.
– Igazad van, fiam.
– Nekem meg ennek kapcsán mindig a Woody Allen örökérvényű intelme jut eszembe – fűzé hozzá atata. – „Soha ne vitatkozz idiótákkal, mert lehúznak a saját szintjükre, aztán meg legyőznek a rutinjukkal.”
A közösségi oldalaknál maradva, később azon zörnyülködtek, hogy a bugyuta TikTok-videók meg a lájkvadászat miatt egyre több fiatal és gyerek jár pórul őrültségei miatt.
– Egyik-másik hírben ojan hajmeresztő dolog elkövetéséről esik szó, hogy a zemberben meghűl a vér – hitetlenkede az öreglány. – Létezik, Tegyula, hogy ezek a gyerekek nem tanulnak semmit, mondjuk, fizikából?!
– Erőst az a véleményem, Tematild, hogy létezik – helyesele a fater. – Meglátásod annyival egészíteném ki, hogy fizikából sem.
– Tudják, melyik a legjobban villamosított ország? – kérdé a témához kapcsolódóan az éppen betoppanó Zacsek zomzéd, és mielőtt még bárki bármit is mondhatott volna, nyomban válaszolt a saját maga által feltett kérdésre: – Az, amely tele van feszültséggel, ahol a legkisebb az ellenállás, és ahol a vezetők érintése tilos!
– Azt olvastam, a zokosok arra figyelmeztetnek, hogy az új tanévben a ziskolaudvarokban és a tantermekben is nőhet a feszültség, vele együtt pedig az erőszak – rémüldöze amama –, merthogy az a nemzedék, amelyet telibe talált a koronavírus-járvány körüli bezártság és online oktatás, most jutott a pubertáskorba.
– Nekem úgy tűnik, és a zakik is hasonlóan vélik – magyaráza az öreg –, hogy kiveszett, vagy legalábbis nagymértékben csökkent a közösségi összetartozás, a szolidaritás és az empátia a kamaszok körében.
– Nemcsak a kölkök, hanem a dolgozó korú fiatalok többsége is totál zárkózott – közlé a Zacsek. – Észrevették, hogy alig beszélnek telefonon, az okoskütyü arra zolgál nekik, hogy írogassanak egymásnak.
– Most, hogy mondja – gondola bele a muter –, tényleg ez az igazság. A fiatalok uopste nem beszélnek, csak nyomkodják a gombokat és küldik a különféle üziket. A fülükből pedig rendszerint a hallgató zsinórja lóg. Amikor meg netán megcsörren vagy inkább bevillan a telefonjuk, merthogy a legtöbbjüknél le van némítva a csöngőhang, berezelnek a váratlan hívástól.
– És még azt híresztelik egyesek, hogy a fiatalok és a kölkök nem olvasnak – csipkelőde atata –, miközben egész napon át mást sem tesznek, csak a saját lebutított nyelvükön csetelgetnek, ami írást-olvasást feltételez.
– Csak éppen az igényes irodalmi művek olvasása, és az elmélyült zemélyes barátkozás marad el – sopánkoda a Zacsek –, pedig az lenne a lényeg.
– Az utóbbi években az iskolakirándulásokra sem lehet számítani ezen a téren – fanyaloga az öreglány –, és azt olvastam, hogy az új tanévtől megint megdrágulnak az exkurziók.
– Hallod, Tepisti, ezúttal maradsz a fenekeden! – így a fater. – Úgy látszik, hogy az utazási irodák a diákokon szeretnének meggazdagodni.
– Szerintem az is nagy probléma – melegede be az okoskodásba a Zacsek –, hogy a kétes értékeket népszerűsítő influenszerek, és a leggagyibb, zenének aligha nevezhető énekesek vannak a kamaszokra és a fiatalokra a legnagyobb hatással.
– A könnyen fogyasztható ízléstelenség dívik – jegyzé meg amama. – Az ebben a történetben élen járókat minden további nélkül nevezhetjük az ifjúság megrontóinak.
– Félig-meddig, mert nemcsak az ifjúság, hanem az aggastyánok megrontói is! – pontosíta az öreg. – Nemrég nyiratkozni voltunk Pistivel a borbélynál, és ott messélte egy bácsi, hogy ő rendszeresen meglesi a dundiszájú péválykákat, van egynéhány, amelyiknek irtó zép keblei és csípője van. A borbély, a zollót csattogtatva, megkérdezte, nem zavarja, hogy olykor alig van rajtuk valami ruci, mire a matuzsálem azt felelte, hogy nem, minél alulöltözöttebbek, neki annál jobban tetszenek!
– Úgy tűnik, a lakosság totális lebutításának vagyunk a szemtanúi – nyugtázá a Zacsek. – Szerintem csak idő kérdése, mikor terjed el a köztudatban, hogy az ógörögöknél a tisztaság istenét Domesztosznak hívták!
– Halljátok, fiúk, ha a borbélyzalonban ilyesféle terefere folyik, a jövőben ritkábban jártok majd ti nyiratkozni – fenyegetőze a muter. – Különben is úgy megdrágult a hajvágás, hogy a kettőtök nyiratkozása már majdnem annyiba kerül, mint nekem egy csini frizura!
Amiről atatának a következő vicc jutott az eszébe.
Bemegy a krapek a borbélyhoz.
– Mennyibe kerül a nyiratkozás?
– Ezer dinár.
– És a borotválkozás?
– Ötszáz dinár.
– Akkor kérem borotválja le a fejemet!
Pistike, csetelő tisztaságmániás, avagy Lájk Á Domesztosz
