Nemcsak a vajdasági, a magyarországi gazdáknak is nagy főfájást okoz a szokatlanul csapadékos szezon. A terménykiesés mellett a takarmánypiacot uraló felvásárló vállalatok követelései is fenyegetik őket.
„Az esőzés az időjárás-változás természetes következménye, s mint ilyen, nem tekinthető vis maiornak (elháríthatatlan akadálynak)” – üzente a gazdáknak a Cargill Magyarország Zrt. Az 1865-ben alapított, a világ 66 országában 131 000 alkalmazottat foglalkoztató, családi tulajdonú Cargill magyar leányvállalata ezen felülírhatatlan ítélet alapján követeli a termelőktől az előre (még tavaly, illetve az idén tavasszal) leszerződött terménymennyiséget. A magyar takarmánypiacot uraló zártkörűen működő részvénytársaságot kevéssé érdekli az idei jég-, vihar-, belvíz- és esőkárok miatt ellehetetlenülő földművesek sorsa, ugyanis sem a polgári törvénykönyv, de a bírói gyakorlat sem tekinti vis maiornak az időjárás viszontagságait. Ráadásul a parasztoknak a szállítási határidőkkel is meggyűlik a bajuk, mivel a felázott talajon csak hatalmas késéssel tudták megkezdeni az aratást. Sok helyütt még november derekán is letöretlen csüngenek a kukoricacsövek a fonnyadó szárakon.
A gazdáknak küldött felszólító levélben „megoldást” is kínál a Cargill a gondokra: amennyiben nem tudják a leszerződött terménymennyiséget biztosítani, szerezzék be azt külföldről. Természetesen ez esetben a szállítási és átrakodási költségek (plusz a késedelem miatti bírságok) mind a termelőket terhelik... Az amerikai tulajdonban lévő Bunge vállalat sincs részvéttel a gazdák iránt. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal igazolását figyelmen kívül hagyva (amelyben kimondatik a vis maior állapota, ám nem kötelező, jogilag nem döntő a Hivatal álláspontja) követeli a szerződésben foglaltak szerinti napraforgó-mennyiséget. Külön érdekessége a „Bunge-ügynek”, hogy a tavaszi szerződések 70-72 ezer forintos (24 ezer dináros) felvásárlási árról szólnak, míg most 100-102 ezer forint a piaci ár. Tehát a szerződéses termelőket nemcsak az 50–90 százalékos terméskiesés sújtja, hanem maga az aláírt papiros is.
Nem mindig voltak ám ilyen konokok a felvásárlók, mint az idén. A 2008-as évben, amikor a szerződésben írtakhoz képest jelentősen csökkentek a terményárak (akkor kitűnő termés mutatkozott), újratárgyalták a megállapodást, és alacsonyabb árakban egyeztek ki a termelőkkel. A HVG hetilap csupán egyetlen olyan céget talált, amely hajlandó volt, a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Termelők Országos Szövetségére való tekintettel ebben az évben is újratárgyalni a gazdákkal a szerződés alapfeltételeit. Az árakból ellenben ez a (neve elhallgatását kérő) vállalat sem enged, csupán egyéves haladékot adott a termény átadására. Megtehetik, ugyanis a legtöbb terményátvevő a továbbértékesítési szerződéseibe bizony belefoglalja a vis maior esetét. Tehát ha éppenséggel kevesebb kukoricát, szóját vagy napraforgót tudnának átadni a rossz időjárás következtében, rajtuk senki sem kérheti ezt számon.
A felháborodott gazdák egy csoportja, jogászokkal egyeztetve, ezen értesülések hallatán pereskedésen töri a fejét. Ha a szerződéseket nem is sikerül semmissé tenniük, talán a szállítási késlekedés miatti kártérítési kötelezettség alól felszabadulnak.
Hosszú távon azonban nemcsak a termelők emlegethetik meg majd a 2010-es viszályos esztendőt. A gazdák és a felvásárlók kakaskodásának a fogyasztók is kárvallottjai lehetnek, amennyiben a mostani összezörrenés után hosszabb távon is bizalmatlanok maradnak a szemben álló felek. Az alapanyag-szükséglet biztosítása céljából ugyanis könnyen lehet, hogy a magyarországi üzletek polcain egyre több importból szerzett, ellenőrizetlen forrású és minőségű termék tűnik fel a közeljövőben.
