Az embereknek a mai vásárlásról szóló karácsonyok egyre drágább mulatságot jelentenek. Így nem meglepő, hogy az ajándékozási kötelezettségre gondolva sokan összeszorult gyomorral, félve, s nem örömmel szembesülnek azzal, hogy már megint itt a család ünnepének a napja. Valójában nem az ajándékozásban kellene keresnünk szeretetünk bizonyítékát, hanem fordítva: a szeretetben az igaz ajándékot.
A család, a szeretet és az ajándékozás ünnepének nevezik a karácsonyt. Látszólag szorosan összefüggő fogalmak, a családot a szeretet tartja össze, a szeretet jele, kifejezője pedig az ajándékozás. Mégis mintha volna valami megtévesztő ebben cáfolhatatlannak tűnő gondolatsorban: érett emberként tudhatjuk már, hogy megtűrésben vagy akár gyűlöletben is élhetnek emberek egymás mellett, s azt már gyerekként is megtapasztalhattuk, hogy az ajándékozás sokszor csak a fogcsikorgatva teljesített elvárás kielégítése.
A részigazságot kimondó gondolatsor, miszerint a család a szeretetről, a szeretet az ajándékozásról szól, igazi zene lehet a fülnek a nagy üzletközpontok vezetői számára, akik ilyenkor csillogó áruikkal töltik meg a polcokat. Fogyasztásra, konzumálásra berendezkedett világunkban karácsonyaink mindinkább konzumkarácsonyokká lesznek, ahol a központi jelszó az a hamis állítás, hogy a szeretet kifejezője az ajándék. Innen már csak egy lépés vezet a hamis következtetéshez, hogy az ajándék drágaságával a szeretetünk nagyságát fejezzük ki. Minden épp ítélőképességgel rendelkező ember tudja, hogy ez nem igaz, az árusok nagy örömére mégis úgy viselkedünk, mintha igaz volna. A karácsonyi fényekbe öltözött város és a mindenünnen elénk táruló csillogó-villogó árukészlet, úgy látszik, varázslatos hatással van ránk, de talán a lelkiismeretünk is erre sarkall bennünket, szeretetünk kimutatásának egész évi mulasztásait most egy drága ajándékkal igyekszünk feledtetni.
Az embereknek a mai vásárlásról szóló karácsonyok mind drágább mulatságot jelentenek. Így nem meglepő, hogy az ajándékozási kötelezettségre gondolva sokan összeszorult gyomorral, félve, s nem örömmel szembesülnek azzal, hogy már megint itt a család ünnepének a napja.
A legszebb ajándék az, amit én magam, saját kezűleg készítek, hangoztatják azok, akik szembeszegülnek a konzumkarácsonyok vásárlási lázba torkolló szokásával. Az a baj ezzel a látszólagos ellentmondással, hogy osztozik a téves alaptételben, miszerint a szeretetet az ajándékozással fejezhetjük ki. Mindössze azzal a kialakult gyakorlattal fordul szembe, hogy rendszerint boltban vásárolt áruval lepjük meg családtagjainkat.
Valójában nem az ajándékozásban kellene keresnünk szeretetünk bizonyítékát, hanem fordítva, a szeretetben az igaz ajándékot. Annál is inkább célszerű ez, mert amint az előbb is utaltunk rá, az ajándékozás csak abban az esetben tanúskodik a valódi szeretetről, ha ösztönös, őszinte érzelemkinyilvánítás szüli, míg a valódi szeretet, amit egy másik ember iránt tartósan érzünk, örökre szóló és a legszemélyesebb ajándék.
Az igazi, valódi szeretetről árulkodó ajándékadást az alkalom szüli, nem lehet azt egy kijelölt dátumhoz kötni, még a karácsonyhoz sem, s még kevésbé lehet annak az értékét az ajándék árával mérni. Egy jól időzített mosoly vagy egy kellő időben odaforduló megértő tekintet nagyobb ajándék lehet az embernek, mint a világ összes pénzén vett legdrágább ajándék.
