A szerbiai gázszolgáltató közvállalat az utóbbi időben csődbe jutott cégek megvásárlójaként tette ismertté a nevét. Van ilyen üzletág, sokan foglalkoznak csődbe jutott vállatok aprópénzen való megvételével, amelyeket azután talpra állítanak, majd busás nyereséggel túladnak rajtuk. No de, hogy egy többszáz millió eurós adóssággal rendelkező gázszolgáltató közvállalat üzleteljen ilyesmivel? Ilyen csak nálunk van.
– Én szívesen befektetnék a Srbijagasba, mert ez a legbiztosabb módszer, hogy az összes szerbiai vállalat részvényeiben részesedést szerezhessek – jelentette ki nem is oly rég az ország gazdaságpolitikájának meghatározó személyisége.
Mlađan Dinkić gazdasági miniszter tréfának szánta ugyan ezt a kopaoniki üzleti fórumon részéről elhangzott kijelentést, de jól tudjuk, néha a viccben több igazság rejlik, mint a legkomolyabb hangvételű állításban. Mintha a Srbijagas első embere is komolyan vette volna Dinkić szavait. A zavaros szerbiai gazdasági világban a macskákat is megszégyenítő ügyességgel lavírozó, mindig talpra eső Dušan Bajatović nem értené a viccet?
Érti vagy nem érti, az mindenesetre tény, hogy az egyébiránt óriási adósságokkal küzdő szerbiai gázszolgáltató, a Srbijagas az utóbbi időben a csődbe jutott szerbiai vállalatok legnagyobb hazai fölvásárlójaként tette ismertté a nevét. Legutóbbi skalpja a pancsovai székhelyű, Begaszentgyörgyön (Žitištén) a HACCP és a Halal tanúsítványokat is megszerző, modern csirkevágóhidat működtető Agroživ, amelyet a három évvel ezelőtti, igazgatók egész sorának letartóztatásával járó látványos botrány juttatott csődbe. Előtte a másik odavalósi gazdasági monstrumot, a pancsovai műtrágyagyárat vette meg a közvállalat. Az indok mindkettőnél ugyanaz: nem volt rájuk más vevő, és hogy mindkét vállalat több millió euróval tartozik a gázszolgáltatónak.
Hogy miként lehetséges ez? Nem kelle attól félnünk, hogy válasz nélkül maradunk, a tájékozatlan közvéleménynek szóló bla-bla-bla majd minden kérdést a helyére tesz.
Csak a munkahelyek és a szociális béke megőrzése a céljuk, hangsúlyozta az adásvételi szerződés utáni sajtótájékoztatón Bajatović, és hogy az üzlet megéri, hiszen csak 11,3 millió eurót kellett fizetni a szerbiai piaci szükségletek 30 százalékát lefedő, ma is pozitívan gazdálkodó cégért, amelynek 6 millió eurós tartozása van a Srbijagassal szemben. Ezt az adósságot a vállalat talpra állítása után pedig eséllyel hajthatják majd be. Így szól a fáma.
Különben pedig jobb, ha nem kérdezgetünk, mert ez az egész Agroživ-ügy zavaros, sötét és érthetetlen. Tipikus balkáni történet.
