A 19. század második felében és a 20. század elején a Kárpát-medencében a kis földbirtokok nagy változáson mentek keresztül. Az olcsó behozatali gabona (a tengeren túlról) és a hazai gabona fölvásárlási árával, valamint az újratermelési anyagokkal történő spekulációk és az uzsorakamatok sok kisgazdaságot nehéz helyzetbe hoztak. A kilátástalanságba jutott emberek előbb-utóbb teljesen tönkrementek, mindenüket eladták, és a jobb élet reményében kivándoroltak.
A földeket a bankok, valamint a különféle hazai és külföldi spekulánsok vásárolták föl. Rohamosan csökkent a kevés termőfölddel rendelkező birtokok száma, de ugyanakkor szaporodtak a nagyobb földbirtokok.
A mikro-, kis- és közepes gazdaságok nem működhettek monokultúrás, tömegtermelő gazdaságként. Ehelyett tájaik sokszínűségére, hagyományaikra, helyi fajtáikra alapuló minőségi termékek előállítására törekedtek. Ezeknek a gazdaságoknak az összefogása, szövetkezése megerősítette piaci helyzetüket.
A kisgazdaságok megmentése érdekében alakultak meg a 19. század végén és a 20. század elején a Hangya-szövetkezetek és a Takarékpénztárak.
A Takarékpénztárak olcsón, kedvedző föltételekkel adtak hitelt a gazdáknak, a szövetkezetek pedig tisztességes áron fölvásárolták a terményeiket. Azokat részben földolgozták, és saját üzleteiken keresztül forgalmazták. A különféle földolgozott vagy földolgozatlan árut nem csak belföldön, külföldön is értékesítették.
A Hangya mozgalomnak jelentős mértékben sikerült kiiktatni a vidék életéből a spekulánsok, az uzsorások és más vámszedők tevékenységét.
A befektetők legfőbb célja a profit
A pénz, a banktőke beáramlása a mezőgazdaságba profitorientálttá tette ezt az ágazatot. A befektetők legfőbb célja a profit lett, és nem a lakosság minőségi élelemmel történő ellátása. A nagy teljesítményű mezőgazdasági gépek lehetővé, sőt szükségessé tették a birtokok területének a növelését. Nagy gabonatermelő birtokok jöttek létre Oroszországban, Ukrajnában, Dél-Amerikában és máshol. Ezek a nagybirtokok kevés emberrel óriási mennyiségű élelmet tudnak termelni, ami jelentősen befolyásolja az európai termelők helyzetét. A kialakult változások vidékünk kistermelőit különösen nehéz helyzetbe hozták.
Az a gazdálkodási modell, amely nálunk 25–30 évvel korábban igen jól működött, ma már lassan, de biztosan tarthatatlanná válik. Napjainkban 20–25 hold földön gabonatermesztésből és némi állattartásból már nem lehet rendesen megélni. Ezek a gazdaságok mint egyéni termelők lassan elszegényednek, mezőgépeik elöregednek, sokan el is adósodnak.
A százholdasoké a világ...
Nálunk is, mint nyugaton a családi gazdaságoknak 100 hold vagy e fölötti földterülettel kellene rendelkezniük, hogy állni tudják a gazdasági versenyt.
A világ mezőgazdaságának alakulása különösen nehéz helyzetbe hozta vidékünk őstermelőit, kistermelőit.
Nálunk az úgynevezett rendszerváltozás után az aránylag fejlett ipart szinte teljesen fölszámolták, és a dolgozók munkanélkülivé váltak. Az iparosodó mezőgazdaságban nagymértékben csökkent a foglalkoztatottak létszáma. Az itt fölöslegessé vált emberek tovább növelték a munkanélküliek táborát. Az állásukat vesztett dolgozók kevéske földjük művelésével próbáltak és próbálnak kiegészítő jövedelemhez jutni.
Az egyénileg gazdálkodó kistermelők, ha továbbra is ragaszkodnak a jelenlegi helyzetükhöz, könnyen úgy járhatnak, mint a vesszőnyalábból kivett vesszőszálak. A vesszőket egyenként nagyon könnyen el lehet törni, de ha nyalábba fonják őket, akkor a vesszőnyalábot esetleg meg lehet hajlítani, de eltörni már nem.
Az egzisztenciális veszélybe jutott kistermelőknek önkéntesen, alulról kellene szerveződniük, társulniuk, hogy nagyvállalatként tudjanak megjelenni a gazdasági életben. Ezáltal lehetővé tennék, hogy a mezőgazdaságban megtermelt javak ott idézzenek elő minőségi változást az emberek életében, ahol megtermelődtek. Erre a múlt századbeli Hangya mozgalom jó példa volt. A mozgalom szellemiségének és gyakorlatának a lényege: önsegítő lokális gazdasági tevékenység.
A vajdasági magyar nyelvű mezőgazdasági sajtó jó szolgálatot tehetne olvasóinak, ha többet foglalkozna a hazai és a külföldi szövetkezeti mozgalmakkal.
A szövetkezeti mozgalmak ismerete azért fontos, mert vidékünkön is az őstermelők, kistermelők, kisgazdák hosszabb távon való megmaradását csak az összefogás, szövetkezés valamilyen formája biztosíthatja.
